A pasikat nem nevelik rá a takarításra kamaszkoruk kezdetén?

hát az én pasim elég kis mimóza, tényleg nem tud semmiről semmit, túl jó anyukája volt, ezért nem is tudok rá haragudni. viszont ha megkérem valamire, és megmutatom, hogy mit hogy, akkor bénácska, de _mindig_ segít.

az én szüleim meg hihetetlenül trehányak voltak (értsd: minden kaja kidobva fedetlenül éjjel nappal a tűzhelyre, aki akart éjszaka belemászott zabálni, nem volt szennyestartó, minden a fürdőszoba sarkába zuhant halomba, az ágyneműket 2 havonta cserélte, a felső emelet a miénk volt, senkit nem érdekelt mekkora posványság van, minden létező trehányságot megengedtek nekünk, és mivel mindig mindenki cipőben mászkált, fekete volt a talpunk. teszemazt, nem voltunk szegények, menő munkahely mindkét szülőnél, és ez a b*sszunk bele mindenbe mi vagyunk az élet királyai tipusok), szóval ezért én az éles ellentéte lettem a gyerekkoromnak. mániákus rend és tisztaságmániás lettem 18 évesen. most 20 vagyok, épp most sikáltam ki a konyhát. iszonyatjó érzés :) ezt csak azért meséltem el, mert nem minden nevelés kérdése. egy idő után az ember maga dönt, hogy mit akar örökölni a szüleitől.