Melyik rosszabb? Ha egész nap az otthoni dolgokat csinálod újra és újra háztartásbeliként és eltartanak, vagy az ha be kell járni dolgozni és mondjuk se a munkád nem szereted se azokat akik körülvesznek?

Az a nőtől is függ.

Egy introvertált ember aki egyedül szeret lenni ő sokkal jobban elvan otthon egyedül mint bárhol máshol.

Én szerettem/szeretek háztartásbeli lenni. Már nyugdíjas vagyok, tehetem.

A "nemszeretem" munkatársakat még úgy is nehezen viseltem, hogy a munkát viszont nagyon szerettem.

Kérdező ez a nőtől, a társától, a munkájától is jelentősen függ, nincs egy válasz ami megmondja mi a jó vagy rossz.

Én diplomás vagyok, soha el nem tudtam képzelni hogy kielégítsen ha kisautókat kell szedegetnem a földről és főzök meg óvodába járkálok vagy játszóterekre a gyerekekkel. Aztán megszületett az első gyerekem és onnantól helyre zökkent mi a fontos valójában és mi nem. Soha nem éreztem magam rosszul háztartásbeliként, hogy eltartanak vagy nem vagyok felnőtt társaságban amíg a párom nem kezdte azt éreztetni velem, hogy én semmit nem keresek, bezzeg ő meg mennyit dolgozik.

Volt egy nehéz időszakunk, megtapasztaltuk milyen ha én is megyek dolgozni - pénzünk több lett de ugyanazt kellett nekem egyedül csinálni mint előtte csak sokkal kevesebb időm volt rá - mivel ő ugyanúgy sokat dolgozott és semmivel sem volt több ideje. Akkor ismét jött egy változás, nem mi kerestük, az élet hozta és félállásban dolgoztam már évekig. Az nagyjából jó megoldás volt, hiszen közben a gyerekeink is nagyobbak lettek. Most megint teljes állásban vagyok, már a munkám ismét fontos, hiszen a gyerekeim önállóak, van amelyik már nem is lakik itthon, felnőtt. De azt az időt semmi nem tudná pótolni amit velük tölthettem és talán a párom is kezd rájönni, hogy nem minden a pénz, mert már ő sem dolgozik annyit, inkább van a gyerekekkel, amíg még lehet mert még itthon vannak velünk.

Ugyanakkor egy ismerősöm meg szenvedett a bezártságtól, az otthon léttől már akkor amikor még 1 éves sem volt a gyerek. Neki én magam mondtam, hogy menjen vissza dolgozni nyugodtan. Nem lesz attól rossz anya - ettől félt - hogy nem ül a gyerek mellett egész nap, hiszen a gyereknek jó a bölcsiben is és akkor lesz jó az élete ha az anyukája jól érzi magát vele. Neki az kellett hogy menjen dolgozni, nap közben meg vigyázzanak a kicsire mások.

A testvérem megint más eset, neki a home office munka vált be. A napot a gyerekek óvodában, iskolában töltik, de tudja hozni, vinni őket amikor kell és ott van ha valamelyik beteg lesz. Dolgozik, mert neki is fontos, de nem kell a napjából rengeteg időt arra fordítania hogy utazzon a munkahelyére meg vissza, az ebédszünetben az egész család kajáját tudja elkészíteni, ha szünetet akar tartani, akkor el tudja indítani a mosógépet stb. így a délutánjai már szabadok a gyerekeknek.

Mindig egyedi esetek vannak, nincs olyan hogy általánosságban ez a jobb vagy az. Pont ezért jó a mai rendszer, abban is segít ha a nő otthon szeretne lenni és csak a gyerekeivel akarna foglalkozni, meg abban is segít ha dolgozni szeretne valamilyen mértékben. Ez csak rajta és a családon áll hogy mit választanak.

Htb-nek lenni rosszabb, mert kiszolgáltatott vagy. Ha elhagynak, még jövedelmed sincs, hova tudsz menni? Sokszor sehova. Az eltartottak tűrik leginkább a párjuk hűtlenségét, szóval ez egy abnormális állapot.

A rossz munkahelyről jobb eséllyel tudsz elmenni egy kevésbé rossz, vagy egy jó munkahelyre. Inkább ezt választanám, senkinek nem lennék a kitartottja. Pályáznék másik munkahelyre, érdeklődnék ismerősöknél, vagy félretennék pénzt és elkezdenék vállalkozni. Minden jobb, mint a semmittevés, vagy az otthoni beszűkülés.