Hogyan alapozott alá egy háznak régen az egyszeri paraszt ember, amikor még nem ismerte a betont?

Ezekkel szemben a mai szabványok szerinti lakóház alapok rohadt drága vasbeton szerkezetek. Nem lenne bőségesen elegendő a régi szokásoknál maradni, csak mondjuk kicsit javítani a vizszigetelesen a mai technikák alapján? Ha az a konstrukció is túlélt több generaciót, miért fejlődik az építési technika folyamatosan a "rossz" irányba?

A leírtak alapján az elődök egyszerűen oldottak meg mindent az anyagi lehetőségeik és az akkori technikai fejlettség alapján. Mindent fenntartható, ekologikus elvek alapján csináltak. Más kérdés, hogy szándékos volt-e ez a jelenség...? A mai időkben pedig minden az energiatakarékosság és a fenntarthatóság jegyében történik. Rád kényszerítik a vasbeton alapot EPS szigeteléssel, a minél drágább téglát a falaidba, a passzív szellőztető rendszert a beltérbe (ha már műanyagba csomagoltad a házad, akkor tudjon már legalább lélegezni), stb... Valahogy a régi építészeti stílus összképe Nekem kerekebbnek tűnik. Összeállt a család és az ismerősök és felépítettek egy házat természetes anyagokból, amit akár le is tudtak bontani és újrahasznosítani. Ma viszont szabályozással kényszerítenek egy, csak nagyon drágán kivitelezhető lakó épület megépítésére, amire általában senkinek nincs pénze... szóval jöhet a hitel. Mindamellett, hogy mindez még csak köszönő viszonyban sincs a fenntarthatósággal. Szóval, arra tudok csak gondolni, hogy valami nagyon el van itt cseszve manapság.