Kicsi házban, lakásban élők! Titeket is megszólnak mások mert nincs nagy házatok?

Pl. az én szomszédom 41m2-es lakásban lakik, mindenki, aki volt nála, dícséri, milyen jól ki van találva mindennek a helye. Egy kis lakásban egy kreatív ember ki tudja használni a 30-40 cm-es helyeket is, ami egy nagy háznál eszébe se jutna, rájön, milyen bútorok,dolgok feleslegesek, és mik a szükségesek.

Nem kell törődni mások véleményével ,ha nektek megfelel, és jól érzitek magatokat benne, az a lényeg.

Jobb lenne beleugrani egy nagyobb házba, egy csomó hitellel, 15-20 évre? Aki leszólt, ne hívd meg többet.

Több ismerősöm árulja Bp. környékén a 200+ m2-es házát, mert ketten lézengenek benne, mert a gyerekek már elköltöztek.

Mi egy 53 nm-es, erkélyes kis újszerű lakáskában lakunk. Amerikai konyhás nappalink van (nem túl nagy) és két hálófülke.

Amikor először beléptünk, már imádtam a hangulatát. Minden egy helyen, néhány lépésre egymástól. Nem zegzugos, eltévedős labirintus. Ahol albérletben laktunk, az olyan volt... És éppen ezért érzetre sokkal nagyobbnak tűnt a 47 nm, mint most az 53. Elsőre a vendégeknek talán sokkoló is lehet, valaki meg is kérdezte, hogy ez tényleg 53 nm? :D

Ha olyan jött, aki még nem volt nálunk, akkor is poénra fogtuk mindig. Két lépéssel körbe lehet nézni a lakást gyakorlatilag. Ha belépek előttem a konyha, a nappali, a két szoba nyitott ajtaja. Ha kicsit elfordulok a fürdőt is láttam. Ennyi. :D

Összességében mi szeretünk itt lakni, úgyhogy nincs bajom mások véleményével. Mindenkinek szíve joga eldönteni milyen környezetben szeretne élni és ehhez milyen lehetőségei adottak. Az is hozzátartozik, hogy fiatalok vagyunk és nagyon örülünk, hogy legalább sajátban lakhatunk önerőből, gyakorlatilag segítség nélkül. A korunkbeliek közül még ezt is kevesen mondhatják el sajnos.

Az viszont tény, hogy ez 1-2 gyerekkel már nem lesz kényelmes, főleg ha nagyobbak lesznek és igénylik az egyedüllétet, a külön szobát. Most még bőven jól elvagyunk, de tudjuk hogy ez csak egy átmeneti (8-10 éves) helyünk. Viszont szerencsésnek érezzük magunkat, hogy ilyen átmeneti helyünk van. :)

A 12-es hsz.-ról jutott eszembe, hogy hallottam olyat, hogy valaki örökre vesz egy házat, és el nem tudják képzelni, hogy ne így tegyenek.

Én el nem tudnám képzelni, hogy 15 évnél tovább egy helyben lakjak és egy ingatlant mindig az adott élethelyzethez választok 5+ évre, ha bentlakásra kell, tehát ha nincs gyerek, akkor nem olyat veszek, amiben elfér a gyerek. Mindig változtatgatjuk az ingatlanainkat a bentlakók létszámához. Az viszont szempont, hogy akár fél nap alatt eladható legyen a lakás, tehát piacképes legyen nagyon.

Szóval szerintem ez a szemléletbeli különbség is ott lehet a vendégeidnél.

Sokan olyan problémákat is meg akarnak oldani, amik még kétségesek, hogy egyáltalán előállnak.:D És ha előállnak, akkor is 15-20 év múlva állnak elő, de ők már most akarják kezelni.

Ha mindenképpen meg akarsz nekik válaszolni, mondd ezt: csak azt a problémát kell megoldani, ami már előállt.

12 vagyok.

Igen, egyetértek. Mi pl. tudjuk, hogy 1-2 éven belül szeretnénk családot alapítani, ezért van a félszoba, ahol a gyerekek 5-6 éves korukig ketten is eltudnak lakni praktikus elrendezéssel. Utána majd tovább állunk. Ennek ellenére egyébként mi is kaptunk már olyan kritikát, hogy ez kicsi lesz gyerekekkel. (Na ne mond...)

Viszont nem látom a logikát. Minek vegyünk most erőnkön felül egy 100nm-es házat 4 hálóval, amikor abból most három csak üresen állna évekig. Majd ha már indokolt lesz meglépjük és addigra úgy is állunk remélhetőleg anyagilag is, hogy nem fog ez gondot okozni. Aztán meg azzal jön majd mindenki, hogy miért vettünk ekkorát, a gyerekek úgyis hamarosan kirepülnek... :D

Mivel én így gondolkozon, ezért nem tartom bántónak az ilyen jellegű "beszólásokat". Nyilván jobb lenne egy kacsalábon forgó palota bejárónővel és kertésszel, de igazából ezt a lakáskát is szeretjük. :D Más, okosabb pedig költözzön olyanba, amilyenbe ő szeretne.

Sosem szóltak meg érte.

Nem lóverseny ez...