Akik kiköltöztek külföldre: Nem bántátok meg?

Általában azoknak nem jön be, akik nem szeretnek dolgozni. A nyelvtudás nem feltétlen szükséges, eleinte ládákat pakolni elég pár szó is. De haladni kell, tanulni, keresni a jobb lehetőséget. Aki lusta, alkoholista, aki folyton azon lelkizik, hogy mi van a nagyimmal otthon, az ne jöjjön. Akinek derogál az éjjeli, vagy hétvégi műszak, aki nyafog, segélyekre utazik, az hamar feladja.

Egyébként nagyon uncsi a "mosogatni ment külföldre" duma. Az ismerőseim között van itt grafikus egy helyi nyomdában,

művezető egy porcelángyárban, jómagam technikus vagyok egy malomban. A nemzetiség egyáltalán nem számít, nincs lenézés a fajtád iránt, csak a viselkedésed miatt. És a legvégső igazság tényleg: a magyaroktól menekülj külföldön. Akinek többje van, arra irigy, akinek kevesebbje, azt lenézi, folyamatosan kekeckedik, piszkálódik, szóval kerülendő. Hogy megéri-e? 8 éve vagyunk kint és többet elértünk ezalatt, mint otthon az előző 30 alatt. Tudom, a pénz nem minden, de egy saját nagy ház, 2 jó kocsi, anyagi biztonság az egész családnak, stresszmentes munkahely (itt nincs olyan, hogy takarodj, akad helyetted más) megalapoz egy normális életet. Az élet szervezett, a városgondnokság teszi a dolgát, tisztaság mindenütt, a városka közepén egy hatalmas horgásztó kacsákkal. És mosolygó boltosok. Soha nem megyek haza. És a magyar politikai rendszer vígan tűri, hogy a nemzet java elmenekül. Lesz annak még nagy ára valamikor.

Van egy olyan ismerősöm is aki 20évig élt Németben és nagyon örült, hogy hazajött. Azt mondta mindig is idegenként kezelték és folyékonyan beszél németül. Mondjuk neki nem lett családja, lehet gyerekekkel nem jött volna vissza.

A

Nem!

Van, ami még 31 év után is furcsa Írországban, de nagyon jól érzem magamat, boldog vagyok. Van egzisztenciám, jövőm, de végszükség esetére mobilizálható tartalékom is.