Ti szerettek kertes házban élni?

De még mennyire, nyugalom és természet közeliség szempontjából a legjobb. Aki lakott már tömbházi lakásban, azon belül is panelban, vagy új építésűek közül a spórolós vékony falú és födémű változatban, az talán tudja. Én laktam ilyen lakásokban, többen is és nem jó. Nem való mindenkinek.

Nem ítélem el, nem nézem le ezzel azt, aki ilyen tömbházas lakásokban lakik, csak sajnálok egyeseket (a csendes, rendes embereket) saját tapasztalatokból merítve. Aki nagyot hall, vagy süket, a szaglása rossz és egyáltalán, sza?ik mindenre, annak ideális egy tömbházi lakás. Minden esetben szomszédságot szenvedtem a paraszt „lesza?om a másikat” mentalitású embertől a dajdajozó c.-ig, nem ritkán ezek kombinációival akik direkt szekálják a másikat. Ugyanezek kárognak a legjobban, ha véletlenül te csinálsz valamit, te tüsszenteni se merj. Folyamatos dörömbölés, döbögés, hétvégi nyugtató falfúrás, van amelyik szomszédban mintha kocsma üzemelne, valahonnan meg bömböl a zene, a nézeteltérések, a feszültség.

Néhány kivételtől eltekintve felüdülés egy kertes ház, el tudsz megfelelően szeparálódni, nem zavarják egymást a szomszédok. Négy kertes házban is volt már szerencsém lakni. Nem érdekel, hogy költségesebb fenntartani, hogy néha dolgozgatni is kell a ház körül, de közel sem annyit, mint azt csak tömbházi lakásban lakott ember gondolja és bőven megérik az előnyök. Még az is megéri, hogy ha egy a várostól kicsit távolabbi (átlag 40 km, vagy kicsit messzebb) házban lakik az ember, még az üzemanyag költségeket is, ha van autó (kis fogyasztás előnyben), mert a városoktól távol már olcsók a házak.

További előnyei, hogy ha nincs az udvaron, akkor építhetsz garázst, vagy legalább fedett autóbeállót olcsón. Tarthatsz úgy kutyát az udvaron, hogy az tényleg boldog lesz. Több helyed van, tárolni a dolgokat. A ház is kicsit nagyobb. Van lehetőséged fával, brikettel, más alternatív olcsó fűtőanyaggal fűteni. Sorolhatnám még.

Negyven év panel után adatott meg anyagilag, hogy kertes házat vehettünk egy nagyváros közeli agglomerációjában.

Már hazaérkezni is élvezet, mintha üdülni érkeztem volna. Szép zöld a környezet, fák mindenütt.

Valóban nem való lustáknak, de én ráadásul ülő- szellemi munkát végzek, szóval valóságos felülüdülés egy kis délutáni kertészkedés, vagy szaladgálás a gyerekkel a gyepen. És még a hólapátolás is jól esik, és nem kell konditerem-bérletet venni, hogy mozoghassak. Sokkal kevésbé zavarjuk egymást, mint a panelben a szomszédok.

Nomeg egy csokor petrezselyem miatt nem kell a piacra menni, hanem csak kiszaladni a kertbe.

Soha nem költöznék már vissza panelbe!

Keresgéltem, úgy találtam rá a kérdésre, de szerintem még van esély, hogy valaki olvassa a válaszomat.

Nyaralónk volt 16 éves koromig. Egyébként a fővárosban, lakásban lakunk.

Nagyon szeretek a szabadban lenni, leginkább ezért szenvedem meg a lakást. Olyan ember vagyok, aki télen, a hidegben is bevállal 1-2 óra sétát, de márciustól novemberig legszívesebben a szabadban élnék.

A nyaralóban úgy nézett ki egy napom, hogy felkeltem, átöltöztem, kimentem (nagy, fedett terasz volt, kint is ettünk), és csak lefeküdni mentem vissza. Legfeljebb a helyi gyerekeknél voltam szobában, de ott se sokat, inkább az utcán játszottunk.

Kint olvastam, rajzolgattam, sétáltam, fotóztam a szabadban, a kertünkben és a vízparton, este nem zavartam a szúnyogok, tényleg csak aludni vonultam be.

Mióta nincs a nyaraló, azóta a kicsi erkélyünkre ülök ki, ha tudok, meg képes vagyok elmenni egy-egy közparkba egyedül olvasni, rejtvényezni stb.

Nagyon szeretek a természetben, fák között, a szabadban lenni.

Persze, mivel nyaralónk volt, nem vagyok tisztában a fűtés nehézségével (tudom, hőszigetelés és karbantartás, ilyesmiből írtam szakdolgozatot is; nade beruházás ez és utána is kell fűteni...). Nem vagyok tisztában a hólapátolással. A bejárás költségvonzatával.

Körülbelül csak a pozitívumokkal találkoztam.

Ennek ellenére kiköltöznék a főváros (esetleg egyéb nagyváros) közelébe!

A kertészkedés szerintem lehet hobbi, kellemes iroda utáni kikapcsolódás is. Szívesen tartanék fenn konyhakertet is. Épp akkora kertet, amekkora még nem teher.

A bejárás időigénye nem izgat. Ahol felnőttem, ott a település közepén, tőlünk öt percre volt a vasút és 10 perc egy nagyobb város, 40 perc a főváros szerintem legjobban elérhető fejpályaudvara. A községben élő egyik ismerősöm annyit utazott fővárosba, mint egy másik, fővárosi ismerősöm Budapesten belül. De van, hogy a szomszéd kerület 45 perc, kicsit többet utazni fővároson belül egy óra sokszor, hétvégéről nem is beszélve. Talán gyakoribb érv a bejárás (időigénye, nem is a költségvonzata), mint a családi ház fenntartása a lakással szemben. Miközben nagyon sok helyről 20-40 perc a Déli, Nyugati vonattal, akkor miről beszélünk?