Elkezdtem rakodni a szobámban, és nagyon rossz érzésem van. Normális?

Nem normális. A tárgyak azért vannak, hogy használjuk őket és nem azért, hogy gyászoljuk őket, mint egy embert.

Add oda valakinek őket. Nem tudom miről van szó, de ha olyan, akkor mehet a rászorulóknak (pl. ruha).

Az 1-es jól mondja !

Egyébként meg én is szoktam sajnálni a kidobandó dolgokat kidobni. Nem annyira, hogy sírok de azért sajnálom őket.

Úgy tudsz magadon segíteni ebben a kérdésben, hogy amikor a kezedbe kerül egy tárgy amit ki kellene dobni, akkor kérdezd meg magadtól, hogy mikor használtad utoljára azt a tárgyat. Ha már egy két éve nem használtad , akkor az azt jelenti, hogy valószínűen az elkövetkezendő években sem lesz rá szükséged, azaz dobd ki, ne foglaljon helyet az életedben olyan tárgy amit nem használsz mert nincs rá szükséged.

add nekem

én is gyűjtögető vagyok, szerintem normális.

Na persze kell szelektálni egy kicsit.

Attól függ, miről van szó. Nekem van egy csomó kedves dísztárgyam, azokat nyilván nem dobom ki. Most összetettük a párommal a köveinket :D Rengeteg. A zöme közönséges kő, de tetszett nekünk és hazahoztuk.

Használati tárgynál más a helyzet. Mivel utálok működő dolgot kidobni, eladni pedig semmiképp, az nekem iszonyú macera és éhenhalnék eladható cuccok mellett is, eleve nem veszek többet/olyat, mint ami kell.

Néha a páromat hívom segítségül, mert ő könnyebben dob ki, mint én. Valamivel...

Az, hogy valamit nem használtam 6 éve, még kevés. Attól még lehet egy teljesen jó cucc, ami kellhet...

(Van egy gyümölcscentrifugám, kevés konyhaeszközöm van, amit nem használok, na az az. De hátha egyszer. Elfér, pedig nem apró. Na ilyen típusból nem szabad soknak lennie.)

Az ilyen kis vackokat, mint emléklap egy teljesítménytúráról vagy ajándék céglogós baseball sapka, simán kidobom, ennél többet tőlem ne várjon senki. Még a fürdőszobában is vannak sok éves kozmetikai mindenfélék, néha szétcsapunk köztük.