Elmenéttek családi házból társasházba?

Én elmentem. Érvek nem kellettek. Falun laktunk, apa meghalt, anya egyedül nem tudta a házat fenntartani és a kertet gondozni (permetezés egy vagyonba került, és a szomszédok miatt muszáj volt). Így eladtuk és társasba költöztünk városra. Nekünk szerencsénk volt, egy szuper lakást kaptunk, de anyának nem, mert két nagyon idióta szomszédja van, akik zavarják őt. :((

Én jól érzem magam a lakásban, de ha önszántamból kéne költözni kertesből társasba (és nem az anyagiakon múlna) akkor biztos hogy nem költöznék!

Soha. 5 évig laktam társasházban, utáltam. Nem a lakással volt a baj, hanem a tulajdonostársak mentalitásával. A fölöttem lakó nem takarított rendesen, tele volt rovarokkal, havonta egyszer kinyomott egy flakont és a döglött állatokat az erkélyén dobta ki lapátszám - persze jórésze bepotyogott hozzám.

Mindenhol van valaki, aki régebben ott lakik, ezért kiváltságokat követel magának - pl. egyik lakó egy öreg tragacsot beparkolt a hátsó kertbe, a fűre(!) és évekig ment a cirkusz, mire hajlandó volt elvitetni onnan. Az egész házban nem volt lakásban vízóra, a közösen mért fogyasztást létszám és nm arányában egy bonyolult számítás alapján osztották fel. Mindig volt 1 lakó, aki reklamált, hogy ő hetente egyszer fürdik és akkor cserél ruhát is, tehát kevesebbet is mos, akkor ő miért fizessen annyit, amennyit a naponta 2szer zuhanyozók?!

Aztán még néhány gyöngyszem: nem kell nyáron csak havonta vágni a füvet, túl sok áramot fogyaszt a gép! Nem kell olyan sűrűn felmosni a lépcsőházat, ahhoz rengeteg víz kell. A csutkára kopott seprű helyett a végén zsebből vettünk egy 500,-Ft-os újat, mert két lakó szerint a régi még nem érett meg a cserére...

No, hát elegem lett egy életre! Itt, a saját házunkban a magunk urai vagyunk, amit fogyasztunk kifizetjük, ha valami elromlik, megjavíttatjuk és nem kell előtte idiótákkal megszavaztatni.