Kivennétek úgy 1 szobát, hogy a másik szobában egy anyuka van az újszülöttjével és egy a 2 éves kislányával?

Én nem vennék ki,mert nem szeretem a gyerekeket.

De volt lakótársam még egyetem alatt egy 50-es nő,ő pl boldogan ment volna ilyen albiba bérlőtársnak,pótnagyinak,mert senkije nincs és imádja a gyerekeket.

De hozzád hasonló kisgyerekes anyuka is menne sztem,lehetne felváltva vigyázni a kicsikre.

Te írtál ki kérdést,már emlékszem.

Írtad hogy az apuka lelép, nem vagytok házasok,és nincs apasági nyilatkozat sem. Ha jól emlékszem ügyintézés kérdésed volt,hogy mit hogy tudsz intézkedni.

Sajnálni nem foglak mert arra is emlékszem milyen hevesen írtad,hogy nem kérsz senki sajnálatából,meg amúgy is várható volt ez a lépés.

De erre a kérdésedre válaszolok.

Én a helyedben előbb a lakás tulajdonosaival beszélnék,hogy van-e rá mód,hogy a másik szobát kiadni valakinek,mert te nem fogod egyedül fizetni tovább a bérleti díjat. Az is lehet hogy benne lesznek, de az is lehet hogy ez már nekik is túl bonyolult lenne,és inkább megválnának tőled is minthogy még egy idegen engedjenek be. Ezt az elején mindenképpen le kellene velük tisztázni.

AZ új hozzászólásod után még jobban tudom,hogy semmi pénzért nem költöznék oda. Már nem csak a gyerekek miatt,hiszen egy pici baba óhatatlanul sír mindig. De ilyenkor nagyon él bennem az hogy úgy járnék mint régen.( laktam albérletben egy anyukával akinek 4 éves kisfia volt) Minden a nyakamba szakadt. Egyszerűen babysitternek nézett, és alig lehettem egyedül,csendben.

Ja és a zár felszerelése a kiadandó szobára sokat segíthet. Kis befektetés, de mégis...

Nincs esetleg valami rokonod? Húgod pl. akinek így ez lehetne az első lépés az önállósodás felé?

Én nem venném ki. Hiába jó fej az anyuka gondjai neki is vannak,és lesznek,ahogy mindenki másnak is. Nem lehet megoldani sehogy sem azt hogy ne fonódjon össze az életük.

Én írtam,hogy éltem már anyukával együtt. Ott sem volt gond az anyukával, se a kisfiával. A kisfiú eleven,élénk,vidám volt. De ritka volt azok napok száma amikor nem kaparászott a szobám ajtaján hogy engedjem be. Voltak olyan helyzetek,hogy éjszaka ment a nappaliban a tévé (fülhallgatóval néztem,hogy a zaj ne zavarja őket) mégis kijött az anyuka,hogy jó lenne ha lassan eltenném magam,mert a tévé fénye miatt nem tudnak aludni.(a szobájuk ajtaja füstüveges volt) Vagy amikor vettem sütit magamnak vagy pizzát,akkor hogy mondod meg a 4 évesnek hogy ebből nem kapsz,mert ez az enyém?? Nem vagyok irigy természetű,mert örömmel adok,de amikor én ki kiszámolom,hogy mennyiből kell élnem,ennem,akkor nem szívesen osztozkodom a kajámban amit esetleg 2 napra terveztem beosztani.. Szóval az ilyen dolgok minden naposak..

A kérdésre válaszolva, én nem venném ki.

Viszont engedj meg egy tanácsot:

Ha nem sikerül családon belül megoldani, akkor jól gondold meg, hogy hogyan oldod meg a másik szoba kiadását. Mert: ha az én albérlőm keresne maga mellé egy társbérlőt, én továbbra is az albérlőmtől kérném a bérleti díjat és a rezsit. Az, hogy a társbérlője kifizeti-e neki a ráeső részét, azt nem az én gondomnak tartanám, hisz én az eredeti albérlőnek adtam ki a lakást, tehát tőle is kérem az összegeket.

Viszont ha beszélsz a tulajokkal, hogy könnyebb lenne a helyzeted, ha kiadnák a másik szobát, akkor már csak a bérleti díj és rezsi feléért felelsz. Akkor már nem a te felelősséged, hogy az egész lakás bérleti díját és rezsijét megkapja a tulaj, hisz te csak egy fél lakást bérelsz tőle.

Persze mindkettőnek van az anyagi téren előnye és hátránya: Ha te keresel magad mellé társbérlőt, akkor te tudsz válogatni, hogy számodra szimpatikus legyen az illető. Mert azért csak nem mindegy,hogy kivel él egy fedél alatt az ember. Viszont ha a tulaj adja ki a másik szobát, akkor még nagyobb lutri a számodra, hogy milyen emberrel fogsz együtt élni. Mert ugye aki a tulajnak szimpi, nem biztos, hogy neked is az. Sőt, nem biztos, hogy a tulaj szimpátia alapján fogja kiadni a szobát. Lehet, hogy egy ellenszenves emberkét is oda enged, ha úgy látja, hogy megfelelő az anyagi helyzete.