Panelből kertesházba - milyen érzés volt?

Nekem jók a tapasztalataim, kertesben nőttem fel, de tanulmányok miatt a fővárosba költöztem anno és jó ideje panelban lakom.

Szerintem több dologtól függ, hogy ki hol hogy érzi magát.

A mi panelünk jobbfajta alapanyagokból épült, viszonylag minőségibb kidolgozás, így lekopogom, nincs gáz a lakással és a szomszédok sem hallatszanak át igazán.

Otthon a kertes házban sokkal zavaróbb volt a szomszédok által bömböltetett mulatós és társai, vagy a marhabőgés, disznóröfögés, és a felszálló szagok, meg a Family Frost.

Én olyan típus vagyok, aki nem szöszmötöl szívesen a kertben. Gyerekként jó volt, de most kisebb, könnyebben rendben tartható otthon praktikusabb, ezért is érzem itt jól magam.

Úgyhogy szerintem személy-, életszakasz- , műszaki állapot- és lakóközösségfüggő.

Mi a családommal pár éve költöztünk panelból kertes házba.

Nekem az elejétől fogva rossz érzéseim voltak a házzal kapcsolatban, persze 17 évesen a szüleim nem hallgattak rám, mikor tiltakoztam az ellen, hogy oda költözzünk.

Azóta persze a ház hibái évről évre kijöttek (beázás, rossz tető, rossz szigetelés stb.), így állandó adósságba verték magukat, hogy azokat kijavítsák.

Ráadásul áron felül vettük a házat...

Csal ők annyira akarták már a kertet, hogy elsiklottak minden felett és beleugrottak a dologba.

Azóta is ott élünk, én igazából annyira nem szeretem.

Persze ez a rossz élményeknek is köszönhető.

A kert amúgy gyönyörű, ősfás és hatalmas, azt szeretem is nagyon, de a házat magát nem.

Emellett kinn van a fenében, tehát közlekedési szempontból is nagyon rossz.

Néha arra gondolok, mennyivel jobban jártunk volna, ha inkább a panelt újítjuk fel a pénzből.

Amúgy Újpalotán laktunk egy parkos részen, kis 3 emeletes panelban a 3.-on, tehát nem volt az olyan rossz.

Sokszor visszavágyódom oda.

Most, 25 évesen még azt mondom, ha külön költözöm, akkor is a belvárosba mennék.

Nagymamámnak például van egy gyönyörű polgári lakása a Wesselényi utcánál.

Na annál jobbat el sem tudok képzelni.

Persze szó sincs róla, hogy ne imádnám a kertet, meg a természetet, de egyelőre nem vágyom arra, hogy kertes házam legyen.

Most még a fő szempontok a pezsgő belvárosi élet, a jó közlekedés, a nyüzsgés.

Idősebb koromban biztos változni fog a dolog, de most ez vonz.

L/25

Ki kell próbálni. Élni kell panelban és elköltözni kertesbe. 99%-a jobban fogja magát érezni kertes házban, ez fix. Nagyon kevés, de nagyon kevés ember van, aki jobban érezné magát egy 9. emeleti panelben, mint egy kertes házban.

Érzésre.

Költségeket figyelembe véve, a kertes ház drágább.

Én 4 éve költöztem kertes házba és imádom. És kérdező, te tökéletesen leírtad a példában az érzést, amit legtöbbünk átél.

panelszerűségben élek, de nagyon távol állok a proli-léttől.

nekem ez az otthonom, az én ízlésem tükröződik benne, nem zavar, hogy nem egy nagy hodály, kettőnknek minek.

nekem fontos, hogy közel legyen a belváros, ne kelljen mindenért autóba, buszra ülni, azzal szerencsétlenkedni, hogy értékes órák mennek el az életemből naponta.

nem kell ennél nagyobb lakás, max ha majd lesz gyerekünk, de a város adta kényelmet nem cseréljük le a legszebb kertes házra sem.

nem kell se medence, se veteményes, se kis tó, se kutya.

a szomszédok a lehető legnormálisabbak, egyikkel sem kínos a találkozás, egyik sem sültbunkó, h nyomassa a mulatóst éjfélkor. nyugis, kulturált emberek, akik ismerik az együttélés szabályait.

maximális mértékben magaménak érzem ezt a lakást, nekem ez a nyugalom szigete, soha nem fúr vagy zajong senki, nem hallom, ha felettem-alattam beszélgetnek.

ha jobban menne a sorunk akkor sem mennénk máshova, inkább félretesszük a családi házra költhető pénzt a leendő gyerekünknek, hogy ő is vehessen lakást magának. mert valahonnan el kell indulni. ha ő később kertesbe vágyna, szíve joga, nem szólnék bele.

ezt csak azért mondom, mert nem egy ismerősöm szülei verték magukat kegyetlen hitelbe, hogy legyen egy bazi nagy családi házuk, ahonnan a gyerekek már repülnének ki, de a szülők egy fityinget nem tudnak nekik adni, mert fizetik a törlesztőt. aztán ha a gyerekeik majd lelépnek, akkor kergethetik egymást az 5 szobán keresztül.

sok sznob szajkózza, hogy a gyereknek kert kell, én nem nevelek gyereket panelban. azért sztem elég sok gyerek felnőtt a belvárosban, meg a panelban is, és nem lettek rosszabb emberek a kertesben felnőtt társaiknál.