Melyik életformát választanátok a kettő közül?
1) Vidéki nagyvárostól 10km-re egy nagy farmra költözöl pároddal, ahol ketten éltek (kisgyerekkel) egy szép kertes házban (a külterület ellenére teljes infrastruktúrával, szép környezetben).A férfi a mezőgazdasági munkálatokat irányítja, ami többszázmilliós nagyságrendű vállalkozás révén jelentős stresszel jár, ezért szabad hétvége (húsvét,ünnepnap,stb), kirándulások, nyaralások,stb. egyáltalán nincsenek (esetleg, ha esik az eső, valamint télen van pár szabad nap). Szomszédaitok szintén nincsenek (pár férfi farm alkalmazotton kívül). A férfi munkaideje kötetlen és a munkahelye az ajtóküszöbnél van, ezért sokat látja a családját, de csak napi pár percekre, közös programokra már nem tud velük menni. A nő napjai házimunkával,gyerekneveléssel telnek, pl. a gyereket kocsival naponta a városba kell hozni-vinni, valamint segít a vállalkozás adminisztrációban. A férfi idős nagyszülei a közelben laknak, akik nagyon örülnek az unokának. Gyereketek azonban valószínűleg 18 évesen a tanulmányok és munka miatt a fővárosba vagy külföldre költözne (kivéve, ha nem a vállalkozást venné át, lány esetén erre kis esély van ).
2) Külföldön éltek egy hangulatos kisvárosban, ahol nem hallotok magyar szót és az ország hivatalos nyelvét, dialektusát sosem fogjátok beszélni és érteni teljesen. Gyakran van honvágyatok, idegeneknek érzitek magatok és ezt éreztetik is veletek a helyiek. 10 órás irodai, számítógép előtti lélekölő munkát végeztek alkalmazottként, amit utáltok, undok főnökök és kollégák vannak, de ha kiléptek az irodából, elfelejtitek másnap reggelig. Egy közepes lakásban éltek, de kertes házat sosem tudnátok magatoknak megengedni külföldön. Viszont van szabadság, hétvége, ünnepnap, nyaralás szép helyeken, jut kevés idő hobbira is. A szomszédok külföldiek és nem barátkozósak, mindig idegenek vagytok, honvágyatok van néha, de félévente meglátogatjátok a szülőket Magyarországon (ők már nem tudnak titeket meglátogatni, idősek). Így a nagyszülők alig unokázhatnak és a gyereketek több időt tölt egy idegen bébiszitterrel, mint veletek. Gyereketek 18 évesen valószínű, hogy nem költözne másik országba, vagy túl messze tőletek. Esetleg 10 év múlva hazaköltöztök valahova Magyarországra és 45 évesen "nyugdíjjazzátok" magatok, pihenésnek, hobbitoknak éltek.
Ami mindkettőnél ugyanaz, tehát nem szempont:
- megélhetési, napi anyagi gondok egyik esetben sem lennének
- barátok, ismerősök egyik esetben sem lennének (mindkét életforma és munka kevés alkalmat ad emberi kapcsolatok kialakítására)
Bármennyire is elvontnak tűnik a kérdés, ez egy valós dilemma: Melyik út tartogat nagyobb boldogságot, tartalmasabb életet?
A válaszotokban megírnátok korotok, nemetek, foglalkozásotok is? Egy lánynak mennyire vonzó az 1) életforma?
válasza:szerintem kapcsolatok kialakítására MINDIG van lehetőség. munkahelyváltásra is, pláne külföldön. országot is lehet váltani.
egyik sem olyan életforma, amin nem lehetne változtatni, jobbá tenni. ha tanyán élnék és tényleg ekkora milliós nagyságrendű lenne az üzlet, lenne pénzem alkalmazottakra is, nem a férjemnek kéne trágyáznia vagy permeteznie nyaralás helyett
az ország dialektusát, hivatalos nyelvét meg lehet tanulni!!! pár hónap alatt. KAPCSOLATOK kialakításával, ismerkedéssel, beszélgetéssel. meg lehet szokni egy idegen országot elég hamar.
30N
válasza:Hűha, ez nehéz kérdés!
Nekem talán jobban tetszik az első lehetőség; az szimpatikusabb benne, hogy a nő otthon lehet a gyermekeivel, és hogy a gyerekek nem városban, hanem vidéken nőnek fel. Úgy általában is, nekem tetszik az ötlet, hogy egy farmon éljek.
Persze nagy negatívum benne, hogy a férjnek kevés ideje van a családra. A második változat csak emiatt az egy dolog miatt lenne szimpatikus, hogy a család többet van együtt.
De egyébként biztos vagyok benne, hogy a valós életben egy talpraesett fickó meg tudná oldani, hogy a családjára is jusson ideje. Főleg hogy magának osztja be a teendőit.
22/L
válasza:Egyértelműen az elsőt. Szép családi ház ITTHON, saját vállalkozással, anyagi biztonság, és olyan család, ami mindig együtt van, ha meg akarjuk nézni apukát, csak ki kel menni a hátsó kertbe. A gyerekek bogarászhatnak, sütögethetnek a pusztán, anyukának sem kell megszakadnia a munkában, egész nap a gyerekekkel lehet, mikor be kell őket vinni a városba, találkozhat a barátnőivel. Saját vállalkozás esetén meg akkor megy az ember nyaralni, amikor csak akar (pláne, ha van egy megbízható helyettes).
Nekem ennél idillibb élet eszembe sem jutna. Ezt választanám.
A kettő közül az elsőt választanám. Semmiképp nem szeretnék külföldön élni, vidéken viszont annál inkább.
18 éves lány vagyok és még tanulok :)
Amennyiben megélhetési gondok nem lennének én tutira az elsőt választanám.
1.Azért,mert mégiscsak magyar vagyok,ide születtem,ez a hazám.(Bár én gondolkodok a külföldre költözésen párommal és kislányommal,de csak azért mert ma itthon az ápolónői fizetésből nem lehet megélni.Ez az egy dolog,amiért menni akarunk.)
2.Nem tudnék egy irodában napi 10 órát ülni,ráadásul olyan kollégákkal akiket ki nem állhatok.
3.Ha farm,akkor gondolom gyönyörű környezet és családi ház,nyugalom.Számomra ez mindennél többet érne.Valamint a gyerekek szempontjából is jobb egy ilyen környezet.(Az egyik álmom éppen egy farm.)
4.10 km a várostól kb.10 perces út.(Mi a szüleimtől 10 km-re lakunk,csak ők falun,mi pedig a városban.)Nem nagy idő,megjárható.Valamint ha nincs anyagi gond,akkor az autózás sem probléma.
5.Ha tényleg akkora vállalkozás,akkor vannak alkalmazottak és el lehet menni nyaralni.Jó...nem havonta,de egy évben 1x biztos.(Van olyan ismerősöm aki gazdálkodással foglalkozik és el tud menni nyaralni.)
6.Közel vannak a nagyszülők és gondolom segítenek a gyerekek körül.
7.Barátkozni lehet,mert a gyerekek járnak óvodába,iskolába és ott a szülőkkel mindenképpen találkozol,így máris lehet kapcsolatokat kialakítani.
8.Szomszédok....ha a mi szomszédainkat nézem jobban érezném magamat nélkülük. :-)
9.A nő az adminisztrációs feladatokat végzi.Kötetlen munkaidő és nincs hülye főnök.
10.Az hogy a gyerek tovább tanul és addig elköltözik,ez máshol is így van.És azt gondolom,hogy ebben nevelkedne megszeretné és nem gondolom,hogy ha jól megy az üzlet,akkor külföldre akarna menni.Legalábbis a környezetemben akik külföldre akarnak menni azok mind a megélhetés miatt döntenek az mellett.
Ez az én véleményem,de én nem dönthetek és más sem.Remélem sikerül jó döntést hozni.Számomra az első nagyobb boldogság lenne. :-)
29/N ápolónő
válasza:lány vagyok, nem igazán jön be a vidéki élet, de ha külföld és vidék közt kéne választanom, akkor tuti, hogy utóbbira tenném a voksom.
Magyarország nem olyan nagy, hogy ne lehetne akár a távolabb élő barátokkal, kedvelt rokonokkal összefutni havonta 1x.
a szabadban végzett munka sokkal egészségesebb mint egy légkondis nyüzsgő irodában rohadni. persze ott nem lehet popót mereszteni, de jó érzés, hogy azt eszem, amit én termeltem meg.
a gyerekek nem városi tápos kis elkényeztetett droidok lennének, akik azt sem tudják melyik a ló eleje ill. hátulja :) megtanulnák, hogy a betevőért igenis dolgozni kell, és a converse cipő nem a fán terem :)
az internet nagyon nagy szabadságot ad, lehet tanulni, olvasni, filmet nézni, ha ráérős idő van, ha még ráérősebb, akkor pedig lehet menni kirándulni az országon belül, nagyon sok érdekes hely van.
sokkal tartalmasabb ha az életed végén visszanézel, és úgy érzed, hogy letettél valamit az asztalra, megtanítottad a gyerekeidnek, hogy valójában hogyan működik a világ, és becsületre, munkára, a természet szeretetére neveled őket.
persze irodistaként is meg lehet tenni, csak így sokkal másabb érzés :) hitelesebb.
válasza:Nem egészen értem, hogy miért csak pontosan ez a két lehetőség van.
Az első helyzetben kapásból felvennék abba a többszázmilliós nagyságrendű vállalkozásba alkalmazottat, és máris lenne szabadidőm, hétvégém, szabadságom.
Árnyalnom kell a képet: sokszázmillió hitelről van szó és iszonyú stresszről. Az alkalmazottak napi munkáját meg kell szervezni és ellenőrizni, a termelést szakmailag irányítani, beszállítókkal-vevőkkel,könyvelővel,adóhatósággal,munkaüggyel,bankokkal egyeztetni,szakmai kapcsolatot építeni,informálódni,piacot keresni.. ezekre a munkákra egy ekkora méretű vállalatnál mind külön ember kellene, de egyedül apám (és irányítása alatt öcsém) csinálja.. tehát ők az 1) életforma. Akkora hitelük van,hogy nem telik egy segítő kollégára, és nem is engedhetik meg,hogy kiadják az irányítást a kezükből és hátradőljenek,mert akkor borulna minden.
Én szeretnék segíteni nekik és a közelükben lenni (én a 2) életformát választottam), de ha most hazaköltözök és eldobom a 10 év mérnöki tapasztalatot, nyelvtudást, kiemelkedő fizetést, azt,amiért 6 évet tanultam, akkor visszatérésre a szakmámba és ebbe az országba nem lesz módom. A mezőgazdasági szakmát otthon viszont a nulláról kellene 35 évesen tanulnom, aláírni annyi hitelnek,amit nem tudnék kigazdálkodni, mert nem értek hozzá.
Szívesen mennék haza viszont alkalmazottként, de nem ottlakással, azaz legyen hétvégémből 1 nap szabad (szombat,vagy vasárnap). 6 nap segítség, ráadásul családtagként szerintem több, mint semmi. Megelégednék töredék részesedéssel is a bevételből (ha egyáltalán a hiteltörlesztés után marad valami, általában nem szokott).
A külföldön megkeresett pénzemből már tudnék venni kertes házat a városban,autót,és még a bankban is maradna,amiből nyaralást,váratlan kiadást fedezni tudnék. Így lenne heti egy nap szabadidőm és páromnak sem kellene a farmra költöznie (amit nem akar), a gyerekünk is el tudna sétálni a közeli iskolába,ugyanakkor a vidéki élet "idilljét" is élvezhetném munkám során, ill. párom és gyerekem kijöhetne gyakran hozzám.
A konfliktus (ami miatt a család témakörbe került kérdésem) az, hogy öcsém és apám azt akarja,hogy csak farmon lakással és az éjjel-nappali munka vállalásával menjek a vállalkozásba, aminek nem látom értelmét, mert az én felfogásom szerint az élet nem csak erről szól, ennyi munka (és ideg!) mellett minek családot alapítani? Ha ezt nem vállalom, akkor menjek buszsofőrnek, vagy benzinkutasnak.
Valószínű irigyek lennének az egy nap szabadnapomra,hogy lenne (parányi) pihenésem a munka mellett, szokták is mondogatni, hogy én csak a gesztenyét akarom kikaparni. És ez fáj,hogy így állnak hozzám. Emlékszem,azért is menekültem el külföldre, mert apám tombolt mikor a szabadidőt és fizetést kértem volna, ha nála dolgozok. A vállalkozás anyagi helyzetére (vagy hozzám való viszonyukra jellemző), hogy 3 éve tőlem kértek kölcsön,amit azóta nem tudtak még visszaadni (mert előbb a többi ismerősnek adják meg a kölcsönöket, illetve új gépeket vesznek).
Tehát, a hozzáállásuk miatt most kénytelenek vagyunk tovább szenvedni külföldön, gyerekünk valószínű itt születik és bébiszitter neveli majd jórészt. (Csak tudnám,apám miért mondogatja,hogy az unokáinak csinálja a vállalkozást, ha egyszer az unokája külföldön lesz...). Mostantól kb. 7 év alatt összegyűjthetünk majd annyit,hogy utána megéljünk a kamataiból otthon. Persze ennek az az ára, hogy szüleink ezt már nem biztos, hogy megélik; a vállalkozás öcsémé lesz (ő ennek a terhébe vagy belerokkan,vagy eladja és vígan él), de a viszony egyik helyzetben sem lesz köztünk felhőtlen. Én ezt nagyon el akarom kerülni, hiszen egyetlen rokonom az öcsém maradna.
Miért ilyen fafejűek, tényleg ezt akarják? Tényleg képes lennék most feladni az itteni csúcsfizetést és a mérnöki karrierem, ha a heti egy nap szabadnapot, és minimális fizetést megadnák. Valahányszor kértem ezt tőlük,mindig elutasítottak, így azt gondolom, nincs választási lehetőségem, és a családunk méginkább szétesik:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!