Milyen az élet egy panellakásban?

Szerintem egyáltalán nem borzalmas panelban lakni, mint ahogy oly sokan írják.

Én panelban éltem eddig is, élek most is és valószínű fogok is.

Semmi gond nincs vele, meg lehet szokni, én nagyon szeretem.

én panelba születtem, jelenleg is abban élek.

nekem nem jelent presztízskérdést, h kertes házba költözzek.

jól érzem magam, jó a lakóközösség, normális a környék, minden közel van.

olyan zajok vagy szomszédok még nem voltak itt, akik miatt azt mondanám, h azonnal költözök. ha bárkivel bármi bajom van, azt közlöm megfelelő hangnemben, és szerencsére a másik félben is van annyi belátás, hogy ezt elfogadja.

senkit nem szeretnék rábeszélni arra, hogy itt éljen, de kikérem magamnak, ha bárki azért lenéz, mert én ezt szeretem.

aki kertes házba született, ő azt szokta meg, annak az előnyeit látja, neki az jelenti az otthont, ha van kertje, állatai, stb.

nekem meg ez a normális, el sem tudnám képzelni az életemet egy nagy házban. :D

A panelnak is megvannak az előnyei, de nem hiszem, hogy sokáig bírnám, mindig kertes házban éltünk, de sok ismerősöm lakott/lakik panelban így többfélében is volt szerencsém körülnézni (ez persze más mint benne lakni), de valahogy mindig elfog egy olyan megmagyarázhatatlan érzés mikor egy panellakásban vagyok, kb. mintha szűknek érezném, még ha egyébként több szobás lakásról van is szó, olyan steril jellegű, meg persze az avittos panel-szag ami megcsap ahogy belépsz a lépcsőházba, aztán ahogy mész fel a lépcsőn, dél körül minden emeleten érzed, hogy melyik lakásban éppen mi az aktuális menü. Furcsa lene az is, hogy ahhoz, hogy az ember kicsit kimenjen neki kell készülni, felöltözés (ahogy az egyik korábbi hozzászólásban olvastam), villany, tv lekapcs, ajtó becsuk, családi háznál meg csak kimegyek kicsit a kertbe, akár 5 percre kicsit levegőzni.

Nem szapulni akarom a panelt, félreértés ne essék, aki azt szokta meg annak természetes ez így, sőt valószínűleg sokaknak azok amiket leírtam az otthont jelenti amiben felnőttek.

A panelban - nevezzük inkább társasházi lakásnak az építési módtól függetlenül - nagyon sokat számít a lakóközösség. A szüleimmel olyan 4 emeletes házban laktunk ahol minden lakó a volánnál dolgozott ( a férj vagy a felség ). Ezért mindenki ismert mindenkit. Jó közösség volt összetartott.

Aztán 20 évig 10 emeletesben laktam. Az egy borzalom volt. A házban eredetileg önkormányzati bérlakások voltak. Aki tehette megvette, de maradt néhány lumpen elem. Munkanélküliség, elszegényedés, gettósodás. Szerencsére sikerült elmenekülnöm. A rémálmaimban se jöjjön elő.

Az új építésű társasházak talán jobbak. A családi háznál csak két idióta szomszédra van esélyed a társasházban több tucatra. A tipikus szomszédok : a barkácsoló, a zenekedvelő, az üvöltöző kisgyerekes, a kopogós cipős, a krákogó, a sznob, az okoskodó, a semmi sem érdekel.

"A tipikus szomszédok : a barkácsoló, a zenekedvelő, az üvöltöző kisgyerekes, a kopogós cipős, a krákogó, a sznob, az okoskodó, a semmi sem érdekel."

Hehe, ez jó. :D (Nem panel, de) nálam csak kettő van, a kopogó cipős, és a krákogó, akit csak a fürdőben lehet hallani, de elég undorító, reggelente megyek ki zuhanyozni vagy öltözni, és azt hallom hogy az öregember ott krákog.. De úgy, hogy szinte a saját torkomban érzem azt a gennyt vagy mit amit köhög folyton...:DD

Kertes ház az igazi családi ház. Azt semmi nem tudja űberelni, amikor nyári estéken kiülsz a teraszra. Vagy amikor érezni a frissen levágott fű illatát. Vagy amikor nyílnak a tulipánok. Madáretető, sünök, mókus, rigó...

A panelban a 7. emeleten annyi volt az előny, hogy olyan magasra már nem nagyon jöttek fel a szunyogok. Egyébként maga a borzalom.

A liftben állandóan hugyszag volt. A lépcsőház kopott, elnyűtt, szegényes. A földszinti postaládáknál mindig halomban állt a szemét. Mindenhol rácsok. Senki nem ismer senkit. Bezártság, elidegenedés, szürkeség, unalom.

És az etnikum. Akik nincsenek tekintettel senkire. Csak ordítva tudnak kommunikálni, akik azt hiszik, minden az övék, ami nincs lebetonozva. A mosdatlan, ápolatlan emberek és lakások. A csótányok...

Soha többet panel!!!!!! Csak családi ház. Mégha kicsi is, romos is,sokkal emberközelibb, mint a panel.

Én szeretek nagyon itt a kis természetes anyagból épült házacskámba lakni, sok virág, szép vetemények, pipec kert.

Lassan nyugdíjhoz közeledem, jön a fáradtság, irigylem akik csak ellazulva élik a napjaikat.

De nekünk csak azért mert kertesbe lakunk nagyon meg kell dolgoznunk.

Mi meg ebbe megyünk tönkre, olyan paraszt kinézetünk van a sok kinti munkától, fűnyírás, stb...

Első szám, aki nem szeret kertészkedni, fűvel, fával bajlódni, festeni, vakolni, az nyugodtan válasszon egy kulturált emberekkel teli panel lakás második emeletét.

(fő, hogy a panelprogramba bele tudjanak a lakók vágni, szigetelés, stb.)