Az olyan használati tárgyakkal, amik még használhatóak lennének, de nektek nem kell, mit csináltok, kidobjátok?

Hát az a baj, hogy nekem apám, meg öregapám ilyen gyüjtögetős volt és ők is pont így voltak ezzel, hogy elfér. Így rengeteg lom maradt rám, ami ugyan használható, de nekem nem érték. Ennek a nagy részét sok év alatt hála istennek sikerült felszámolnom, bár valamennyi még mindig van.

Az én szemem előtt pont az ő példájuk lebeg, hogy ne legyek ilyen. Ezért ami nek kell, tudatosan nem akarom elpakolni, hogy "kenyeret nem kér, majd valamire jó lesz", mert láttam mi lesz belőle. És majd a sírba se vihetem magammal.

Legutóbb egy hajtóművet adtam el 15e-ért, ami újonnan több százezer forint. Nekem nem kellett, ez is olyan volt, ami vagy apámtól vagy öregapámtól maradt rám a garázsban. Teljesen normális meber jött érte, aki csak azért autózta át az országot.

"Olyanok" csak egyszer jöttek, mikor szarvasagancsot raktam fel. De örülök, hogy elvitték, kifizették, nem a kukába kellett raknom. Ez is olyan volt, hogy anyai nagyapám vadászott. Neki érték volt, emlék. De nekem nem érték, a lakásban biztos nem rakom ki a szarvaskoponyákat, évtizedek óta porosodtak a padláson.

Mikör befőttesüvegeket raktam fel ingyen, vásdásul én ajánlottam, hogy ha nekem útba esik, akkor szívesen el is viszem, akkor volt egy furcsa néni. Ott volt a megbeszélt helen időben, de csak kikapta a kezemből a dobozt és szó szerint elszaladt vele, azt sem mondta hogy fapapucs. Nem vártam hálálkodást, de egy köszönöm jól esett volna.

Egyébként kimosott, fedővel rendelkező hibátlan befőttes üvegből most dobáltam ki egy rakattal a szelektvbe. Egyszerűen már nincs kedvem időt és energiát fektetni bele, hogy másoknak ingyen odaadjam. A boltban meg eléképedve látom, hoyg ezekért nem kevés pénzt kérneki és viszik is!