Meddig tudnál életben maradni ha tegyük fel kialakulna egy nagyon komoly élelmiszer és üzemanyaghiány?

Tartalékba is van itthon némi kaja, amit tudnánk fogyasztani egy darabig, nyilvân be kellene osztani. Egy ponton valószínűleg hazamennénk a szüleimhez (12 km), akiknek van kertjük, és ott kezdenénk a meglévő magokból és egyebekből még többet termeszteni. Ott vannak biciklijeink, ezzel már elérhető lenne a nagymamám is (100 km), bár megjegyzem, élelmiszer és üzemanyaghiány esetén vonat továbbra is van, tehát az elmélet szerint abszolút nem szükséges erről beszélni.

Nyilván vannak korlátai az önellátásnak, mert gabonát pl. nem tudunk termelni, vadászni sem tudunk, háziasított állatot gondolom ugyanúgy nem lehetne szerezni, anélkül meg ez csak ideiglenes megoldás.

Igazából úgy mondanám, hogy nem tudom mekkora terület kell ahhoz, hogy elegendő gabonát termeljünk 6-8 emberre. Bár viszonylag nagy művelhető terület áll a családunk rendelkezésére (főleg ha a 2-300 km-re lévő családtagok is elérhetők).

A csapda jó ötlet, arra nem gondoltam, de azért lehet előbb élnénk szinte vegetáriánus életmódot, mint hogy állatot szerezzünk. Egy ilyen helyzetben azért biztosan meg kellene küzdenünk a többi emberrel, mert sem akkora területünk, sem mondjuk tó/folyó elérésünk nincs.

Hát most mit csináljak, valahogy a 21. században Budapest egy egész jó lehetőségnek tűnt a munkahelyeivel, meg ezzel a sok flaccal, ami ma a "lehetőségeket", meg "infrastruktúrát" jelenti. ;)

Viccen kívül érdekes kérdés egyébként, hogy mire méretezi az ember az életét. Ma Budapesten egy értelmiségi családba született fiatal nyilván nem arra, hogy megtanuljon vadászni, halászni, földet művelni. Cserébe egyébként én személy szerint tanultam földművelő gépet tervezni. :)

Ma a társadalom nagy részének szüksége van a társadalomra ahhoz, hogy élhesse az életét. Cserébe így együtt sokkal előrébb tudunk jutni, mintha mindenki magának akarna megtermelni mindent. Amihez azért azt is hozzátenném, hogy az én önellátó dédszüleim is vették a ruhát, a cipőt, őröltették a megtermelt gabonát (meg be is szolgáltatták), vették az állatokat (amit aztán felneveltek) és gondolom az eszközeik nagy részét is. És még így is összehasonlíthatatlan, hogy milyen jómódban élek én most 80 évvel később ehhez képest a kis 5x8 órás munkámmal, aminek a fizetéséből meg tudom venni a mások munkája eredményeként megtermelt élelmiszert, akik meg az ezért kapott pénzből megveszik az én munkám eredményét.

Nem a túlélés a probléma, hanem az a gondolat, hogy ha már ide jutottunk, akkor elvesznek a javaid is... Autó, ház, mert nem tudod fenntartani.

Ha semmid sem lenne, akkor mennél, kóvályognál, kóbor kutyát ölnél, barlangba, pincébe bújnál, fát gyűjtenél, szarvast nyilaznál, koszos ruhákban járnál, a patakban mosakodnál. Halászó-vadászó életmód. De ez csak akkor, ha már akkora káosz lenne, hogy a hatóságok erre már legyintenének.