Mennyire igaz a mai világban, hogy a szél miatt megy el a közvilágítás?

Ahol csupasz vezeték van, ott igényelné a rendszeres karbantartást, utánfeszítéssel, ami meg nyilván nincs a személyzet leépítése, azon szolgáltatói műszaki emberek kihalása, akik értették, mit miért kell csinálni, és a buta alvállalkozók korrupt vagy egyszerűen buta kiválasztói miatt.

De az utánfeszítés sem csökkentené annyira, amennyi az elvárás, ma már. viszont van egy jó korrigáló módszer, a távtartózás, csak az is élőmunkát igényelne, azt felrakni, sőt, inkább feszültség alatt lehetne flottul csinálni, arra sem mindenki alkalmas ma már.

Természetesen, ahol az egész hálózatot viszi az üzemzavar, ott a közvilágítás csak társ-szenvedő. Ezeknek az oka manapság már leginkább a fa. Azzal a szolgáltató nem tud mit kezdeni.

Ugyanakkor van még valami, a helyi sajátosságok, és most nem a népviseletre vagy a pálinkára gondolok. Hanem azokra a tapasztalatokra, amelyek évtizedek alatt gyülemlenek fel, hogy ide a szokványos vezeték nem megfelelő. Ezekről a hibákról először fel kell ismerni, hogy rendszert alkotnak, majd meg kell találni az okokat. Például egy dombos vidéken van ismétlődő vezetéktörés, mert ott a szél úgy rázza az úgy elhelyezkedő vezetéket, hogy az elfárad, de sehol közel és távol meg nem.

Csak a látószög szélesítése végett, mert manapság eluralkodott a szokás, hogy ha sötét lesz, akkor az ember azt mondja, hogy k* anyátok. Pedig a kedves mamák nem azért iskoláztatták a fiaikat, hogy azok gonoszul röhögve a markukba hibákat idézzenek elő.