Hol laknál szívesen?

#9

Igazad van az ízlés szubjektív.

Az igazi nagypolgári lakások jellemzője, hogy jómódú embereknek épültek, csendes, kevés lakásos úri házban voltak, elit környéken. Egy emeleten 2, max 3 lakással, ahol nem vagy része a szomszédaid életének mert vastagok a falak, 2 szobásnál nagyobbak, (hall, ebédlő, cselédszoba, stb) rendszerint lépcsőházról nyílnak, tágas terekkel, (napfényes lakás, hatalmas ablakok) utcai szobákkal. Legfeljebb a cselédszoba nyílt az udvarra.

Ellentétben a körfolyosós proli házakkal.

Még a mai világban is a városi társasházi élet legmagasabb szintű formája.

Itt egy példa erre:

[link]

És ezzel nem azt mondom, hogy neked ezt szeretned kell, de vannak akiknek erre van igényük... és főleg pénzük.

#13

Elfogadom.:)

(12-es voltam)

Tény, hogy számít, ki mihez van szokva.

Gyerekkoromban a szobám 7-8 m2 volt. Igaz volt közös nappali az is "csak" 12-15 m2 tehát sima szoba méret. emeletes (tetőteres) házunk volt, emeleten mikor nagyobb lettem már elértem a mennyezetet konkrétan.

Így nézve számomra is idegen volt egy nagyobb tér eleinte. Egy nagyobb szobát sem tudtam igazán belakni soha.

De összességében meg lehet szokni nagy tereket is, ha megfelelően vannak berendezve, barátságosan.

Na meg másak az igényeim egymagamra és társaságra, családra vonatkozóan. A családi házunkban például az emeletet szerettem, hogy fizikailag elhatárolt a lenti, szülői résztől. Ha családom lenne, akkor egy nagy házban tudnám magam elképzelni, ahol kényelmesen el lehet vonulni, el lehet lenni egyedül is de mellette megmaradnak a közösségi terek mint a nappali.

2-3 szobás panelokban laktam többed magammal. Ott pont az volt a rossz, hogy hiába "bújok el" a kis lyuk szobámban, ha minden áthallatszik, az ajtóm előtt jönnek-mennek a többiek és úgy nem érzem magam komfortosan.

Egyedül persze másabb, most 1,5 szobásom lesz, ami egymagamra tök élhető. Lesz egy klasszikus nappalim és egy hálószobám. Első körben pont elég, főleg hogy szinte csak aludni járok haza.