Nagyon fiatalon kerültem el koliba, egy ismerősöm se volt ott. 1-2 óra után már otthonosan éreztem kicsit magam. 1 hónap után teljesen megszoktam és ha otthon voltam a szüleimmel a családi házban akkor is néha kicsuszott a számon, hogy pl "mikor mentem haza", de nem haza mentem, hanem a koliba. De ugye annyira megszoktam már. Nem is nagyon vágytam haza. Kb 10 évet húztam már le kollégiumokban, rendesen hiányzik.
2021. febr. 21. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
2/3 anonim válasza:
3 évet laktam kollégiumban, pár hónap alatt otthonos lett, de szinte soha nem hívtam hazának vagy otthonnak a szülői házzal szemben. Nem volt saját konyha, fürdő, így nem éreztem teljes élettérnek. Az albérletet szinte azonnal otthonosnak éreztem, addigra már volt tapasztalatom benne, hogy varázsoljam azzá, és ezt már sokszor így is nevezem. Viszont teljesen akkor fogom majd úgy érezni szerintem, ha már lakótársunk sem lesz, csak a párommal élünk együtt egy háztartásban.
2021. febr. 21. 21:27
Hasznos számodra ez a válasz?
3/3 anonim válasza:
Soha nem voltam koleszos de alberletben laktunk a felesegemmel 2 evet. En soha nem ereztem az otthonomnak. Ez egy olyan tarsashaz volt ahol minden lakas alberlet. A falak nagyon vekonyak voltak es minden regi volt, ki tudja hanyan es kik laktak ott elottunk.
Mar van hazunk, ez otthonos, ugy rendezzuk be ahogy akarjuk es mindent a sajat izlesunk szerint alakitunk.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!