Mi az oka, hogy nagyanyáink minden szomszédot ismertek, manapság meg senkit sem ismerünk?

Szerintem ez ma is pont így működik, csak már a facebookon zajlik az élet, nem a lépcsőházban, ház előtt ácsorogva. Anyósom minden utcabelinek csekkolja a facebookját, mindenkire ráír, mindent tud :)

(Nyugdíjas, ráér)

A szüleim 1970-ben költöztek oda, ahol laknak (lakótelep). Én a sokadik helyen lakom. Az évek alatt megismerték egymást. Most vannak lakások, amik évente, kétévente cserélnek gazdát. Ez is egy szempont.

A nagyszüleim a hetvenes, nyolcvanas években az udvaron és a porta előtt az utcán élték a távoli szomszédok is gyakran találkoztak. Én számítógéppel dolgozom, a kertbe csak "okkal" megyek ki, a szomszédaim annyit sem mint én. Sokkal kevesebbet találkozunk.

ahol lakom, egy nyugodt nap sincs. A gazdag villák kertjeit kertészek gondozzák, természetesen nem egyazon napon. Zúgnak a motoros kaszák, fűnyírók, sövényvágók, láncfűrészek, permetezők, stb..ez utóbbiból a permet átmegy a szomszédba(is), ahol éppen a gyerekek játszanának, vagy pihennek az idős szomszédok...stb. Ha mindez nem lenne, akkor ott vannak az éjjel-nappal ugató csodakutyák. A kutyusokat természetesen más elé viszik szaratni.

Előbb-utóbb elszabadul a pokol..még egy bimbózó ismeretség sem tartott sokáig. Senki nem köszön senkinek.

Néhány ismerősöm panelban lakik. Ott már hihetetlen méretű a szomszédutálat. Még a liftben is kutyaszar van.

Mi nemrég építkeztünk egy olyan helyen, amit kb. 10 éve osztottak fel. Az egész utcában kb. két ház van a miénken kívül, ahol "nyitott" - értsd, pl. kovácsoltvasjellegű - a kerítés, mindenhol máshol magas, teljesen zárt beton vagy fém kerítés van.

Az utca lakóinak 80%-át konkrétan soha nem is láttam még annyira sem, hogy köszönjek nekik. De a szomszédokat sem szoktam látni túl sűrűn, hiszen 2 méteres kerítések választanak el bennünket minden oldalról.

Úgy hívják a probléma okait, hogy: facebook, viber, messenger stb.

Az én gyerekoromban ilyenek nem voltak, vezetékes telefon is kb 10 éves koromba lett otthon. Az első mobilomat ami siemens C35 volt a 8. osztályos ballagásomra kaptam. Ez volt az az idő amikor megfizethető áruk lett. 18 éves voltam mire a beköttettük az internetet, velünk együtt összesen 3 családnál volt a faluban, mert nagyon drága volt akkoriban (0,5 Mb). Én pedig diákmunkából fizettem, mert a szüleimnek nem volt rá pénze.

Szóval mi még ismertük egymást, naponta össze jártunk a focipályán vagy a kultúrházban. A szomszédokkal jóba voltunk, mert gyerekként napi szinten megállítottak és beszélgettek velünk haza iskolából haza felé menet. Behívtak minket gyümölcsöket enni, vagy csak egyszerűen az utcáról ettük.

Biciklikkel jártuk a szomszédos falvakat, ahol a korunkbeliekkel haverkodtunk... Lehet csak 8-12 fő volt a barátikörünk, de többet ért mint a facebookon a több ezer, akiknek a nagy része meg sem ismer az utcán.

Teljesen normális volt, ha a haveri körben mindig máshoz mentünk játszani, amitől a szülökkel és sok helyen a nagyszülökkel is nagyon jó viszont alakítottunk ki. Sőt vannak olyan szülök akikkel olyan barátságot kötöttünk az évek alatt, hogy közösen járunk nyaralni is...

Öcsém 7 ével fiatalabb nálam ő már bele esett az elektronikus korba. Mivel kicsi falukról van szó a baráti köreink némileg összefonódtak.

34/F