Nagyanyáink hogyan birkóztak meg egy 3-4 éves gyerek örökös hisztijeivel? Amikor folyton nyúzta őket a gyerek hogy anya játszol velem, anya játszol velem?

Akkoriban a gyerekeket emgtanították, hogy foglalja el magát, és nem az anyának kellett egész nap játszani velük.

Az anya akkoriban egész nap dolgozott, mert a háztartás sokkal több munkát igényelt, mint ma, és nem is volt ideje egész nap a gyerek hisztijével törödni. (Mellesleg a gyerekek sem hisztiztek, mert nem volt értelme)

Egyébként általában nem EGY 3-4 éves gyerek volt, hanem legalább 3-4, különbözö korú gyerek.

A nagymamáink, dédijeink nem ültek a szőnyegen autót tologatva a gyerekekkel. Nem volt elvárás, h a szülő játsszon a gyerekkel, ezer dolguk volt, a háztartás alatt teljesen mást kell elképzelni, mint ma. A gyerekek hamar önállósodtak, elfoglalták magukat, pedig nem volt egy szobányi Fisher price fejlesztő játékuk. A mamám meséli, h ő bizony fel is pofozta vagy nyaklevest adott a lábatlankodó gyereknek, mert hát kinek volt ideje erre, mikor ott volt a sok állat, mind éhes, szomjas, délre ebéd kell a földeken dolgozó nagyapámnak, ahhoz előbb csirkét vágni, vizet hozni, stb.

Egyszerűen nem adtak helyt a hisztinek és nem hagyták, h a gyerek nyúzza őket.

Szerintem nem szoktatták őket hozzá ahhoz, hogy a szülő majd játszani fog velük. Ha a gyerek játszani akart, játszott a barátaival meg egyedül.

Én még csak 25 vagyok de 3-4 éves koromban fél napra is otthon voltam hagyva egyedül, anyám dolgozni, apám a kertben vagy a kocsmában, amikor otthon voltak sem ültek le velem beszélgetni meg játszani. Csodálkoztam is, amikor más gyerekek mesélték később az oviban meg az iskolában, hogy vele anya babázott, apa legózott, mesét olvastak neki stb. Én csak ki voltam rakva az udvarra játszani, addig is örültek hogy nem vagyok láb alatt.

Szerintem régen is így volt, annyi könnyebbséggel, hogy akkor még együtt éltek a nagyszülőkkel, a gyerekeknek több testvére volt, nem voltak teljesen egyedül hagyva.

7-es

Igen, egy mai nő is lehúz 8-10 órát a munkahelyen, de nincs rákényszerülve, h nyakon vágja a lábatlankodó, síró, hisztiző, unatkozó gyereket, mert a gyerek a bölcsiben van, vagy a nagyival, vagy bébiszitterrel, anya nyugodtan dolgozhat. A dédik meg ugyanúgy dolgoztak hajnaltól késő estig, csak még a gyerekek is ott voltak mellettük egész nap. Hát én nem tudom, ki tudna úgy minőségi munkát végezni, hogy a gyerek ott ténfereg, kapaszkodik a lábába. Nem ítélem el őket, ők így oldották meg, nem volt túl sok eszközük és túl sok mintájuk sem.

Az én mamám sem játszott velünk soha. Ha csak kiejtettük a szánkon, h unatkozunk, már adott is gyorsan munkát :D Szóval érdemesebb volt elfoglalni magunkat, ha nála voltunk. Amikor csináltunk valamit, mondjuk borsófejtés, akkor közben mesélt nekünk, énekelt is néha, de nem labdázott, babázott, társasozott velünk soha. A saját gyerekeivel is hasonlóan csinálhatta.