Rozsdamentes acél lemezt, kB. 0.8-ast mivel célszerű vágni?

"A kézi lemezvágó meg a karos is nagyon látványosan el tudja hajlítani a lemezt."

Ez a vágórés beállításától függ! A karos ollónál állítható (hézagolással), a kézinél általában nem. A kézi olló pengéje általában rovátkolt, a karos ollóé sima. Ezek miatt a kérdező céljára a karos lemezvágó a legalkalmasabb.

" A flexelés meg minden köszörülés meg tudja égetni, és rozsdásodik utána. De ha úgy csinálod, hogy nem forrósodik fel annyira, akkor szépen körbemész, és mire visszaérsz az első helyre, már lehűlt, és lehet folyamatosan tovább közelíteni a berajzolt vonalhoz"

Itt egy elvi tévedést érzek. Nem tudja úgy csinálni hogy nem forrósodik fel annyira. A flex működési alapelve hogy 'elégeti' az anyagot, nem pedig elvágja, ennek eredménye a szikraképződés is, amely látványa tanúskodik arról hogy a végtelen sok élű flextárcsa -mint forgácsolószerszám- által leválasztott anyagdarabkák túlhevűlnek, hasonlóan egyébként a köszörüléshez, nem véletlen hogy a gépipari gyakorlat hűtő-kenő folyadékot alkalmaz, amelynek egyik feladata a munkadarab védelme.

Ezzel szemben az ollóval történő vágáskor forgács nélküli anyagszétválasztás történik a munkadarab anyagára jellemző mechanikai szilárdsági paraméternek (folyáshatár) az összetett nyíró és hajlítóigénybevétel okozta egyenértékű mechanikai feszültség elérése által. A vágórés beállításával a nyíró -és hajlítóigénybevétel komponensek egymáshoz képesti aránya állítható. Ez történhet a vágóteljesítmény minimalizálása vagy az optimális vágáskép érdekében is (a kérdezőnél utóbbi a cél).

"A flex működési alapelve hogy 'elégeti' az anyagot"

Ez így ebben a formában nem igaz.

Egy forgácsolás, aránylag nagy hőképződéssel, de egy apró forgács sokkal hirtelenebbül felmelegszik, mint a sokkal nagyobb munkadarab. Ha nem sok ideig tesszük ki hőképződésnek ugyanazt a részt, akkor nem fog túlmelegedni. Csupasz kézzel megfogni talán nem lesz érdemes utána, de az anyag károsodása elkerülhető. Ha odafigyelünk.

Lemezvágó ollónál (akár kézi, akár karos) a nyírási pontot meghaladó részt az olló két része elhajlítja egymás síkjából. (Aki nem járatos lemezvágásban, fogjon egy ollót meg egy keményebb papírt, és vágjon bele egy vékony csíkban a papír szélén. Azt fogja tapasztalni, hogy a vágást követően a lap az olló egyik élét fogja követni, a levágott csík pedig lehajlik a másik él mentén. A papír utólag vissza kisimul, de a fém meghajolva marad.)

Az egymáshoz képest történő elhajlás adott, csak az nem mindegy, hogy melyik rész mennyire hajlik. Ha nagyon vékony csíkot vágunk le, egy széles lemezről, akkor megoldható, hogy csak a csík hajoljon el. Vastagabb csík esetén már a munkadarabunk széle is meg fog hajolni valamelyest. Tehát ez a módszer is odafigyelést igényel. Egy előny ilyen vékony anyag vágásánál, hogy sokadik vágásra már akár az ívet is tudjuk követni.