Miért jó ez az íj? Miért van több részből, miért vanna a plusz kötelek? Van ennek a kialakításnak valami neve?

Frank "Nagyvillám" Loring találta fel a Penobscot íjakat 1900 körül. Penobscot Man című könyv szól róla. Az észak amerikai Penobscot indiánok ősi íjának tulajdonította. Állítólag az eszkimók is készítettek hasonló íjakat már bálnacsontból és hasonló anyagokból. A formáját a Mi’kmaq indiánok átvették és tökéletesítették, harci íjnak használták. Válaszul a muskétákra és a 150 fontos longbowokra.

Arra jó a kialakítása, hogy "gyengébb fákból" lehessen erősebb íjat készíteni. Tiszafából készítik az első segédíjat és kőrisből a hátsó nagy íjat. Azáltal, hogy négy kart lehet megfeszíteni nagyobb erőt és nagyobb sebességet lehet elérni. Mindkét íj fokozza mindkettőt.

Kialakítása folytán állítható az erőssége. Az elülső segédinakat kell megfeszíteni, hogy erősebb legyen: A hátsó nagy íjon léptetik a hurkokat kis rovátkákban. Húzósúlya a húzáshossz feléig meredeken emelkedik, utána már csak gyengédebben. A nagy íj magában jellemzően csupán 25 fontos. A dupla íj állítólag stabilabb mint egy hagyományos íj. Kisebb a húrkövetése is. Kevésbé csapja meg a kart. Pozitívumnak írják, hogy a segédkarok támaszthatják a kéz alsó részét is, egyfajta markolatként szolgálnak. Meglepő módon, szükség szerint, az egy íjból kettőt lehet varázsolni.

Hátránya a bonyolultabb kialakításnak, hogy több lehetőség van a hibára. Széteshet a két íj használat közben. A leggyakoribb, hogy elszakad valamelyik ideg a 3-ból, ami bosszantó a használat közben. Lehet rossz a fogása részben a kialakítás miatt pl.: túl vastag a markolat.