Rázott már meg titeket áram, mi volt és milyen volt utána?

Sajnos már egy párszor átéltem.

Villanyászként sajnos a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordul, viszont a megfelelő öltözék, cipő megvéd attól, hogy nagyobb baj legyen.

Kezdőként, még karbantartó villanyszerelő koromban volt pl. egy ilyen esetem.

Egy fénycsőarmatúrát szereltem a plafonon egy létra tetején, persze leoltott villanynál.

Eközben benyitott az egyik takarítónő azzal a felkiáltással, hogy "Józsikám! Mit csinál itt ebben a sötétben?" és hogy segítsen rajtam, egy mozdulattal felkapcsolta a villanyt.

Abban a pillanatban dobtam el az egész armatúrát, ami történetesen pont fejbe találta.

Az ilyen eseteket nehéz kivédeni.

Az egyik hosszabbítóba beleszakadt egy villásdugó egyik szára amit nem vettem észre. Amikor odanyúltam akkor a kiálló fémhez értem és a jobb karomat megcsapta az áram elég szépen.

Lezsibbadt a karom és megijedtem, de más nem történt. Vendégek voltak nálunk, így nem fesztiváloztam, kivártam azt a pár órát és utána elmentem az ügyeletre. Ott megnéztek EKG-val és ez megnyugtatott, hogy tényleg nem volt nagyobb baj. Ez már lassan 10 éve volt.

Nem sokkal utána a páromat csapta meg az áram, mert mindenképpen ő akarta visszatenni a lámpákat a helyükre a ház külső falán festés után. Mindig lekapcsolta a villanyórát - bekötötte a lámpát - visszament a kerítéshez és visszakapcsolta - újra körbe ment hogy világít-e - ha nem akkor elölről. Egyik alkalommal összekeverte és nem volt lecsapva a villanyóra kapcsolója amikor megfogta a vezetéket. Szerencsére pont nem létrán állt csak alacsonyabb dolgon, nem esett nagyot és más baja sem lett.

Kettőször rázott meg komolyabban még pálykezdő koromban, mind a kettő az én hibám volt. Egyik esetnél egy 3 fázisú vezérlőszekrényt teszteltünk le szállítás előtt. Kollégám mondta, hogy reggeli után kiköthetem, kihúzta, be lehet zárni, mehet rá a fólia. Kikötöttem az 5x16-os próbakábelt, majd mikor el akartam húzni a szekrényből a kábel végét, akkor értem hozzá csupasz érvéghez, rámarkoltam, be volt dugva. A kezem picit megégette, szerencsére nem lett komolyabb baj. Villanyszerelő cipőben voltam, így csak a kézfejemen folyt áram. Nem győződtem meg a feszültségmentes állapotról, egy másik srác még bedugta egy ára kört lemérni.

A másik pedig szintén 3 fázisú berendezés bekötése, új kábelt húztak egy tartalék áramkörből a gépnek. Megmutatta a főnök hogy melyik megszsakítóra van kötve a kábel, ha végeztem hol kapcsoljam fel. Nem mi szereltük. Leblankoltam, érvégeztem, előkészítettem, mikor kötöttem be leültem a vas padlóra, mert alsó betápos volt a gép. 2. fázisnál hozzáértem az érvéghez, megrázott. Az átment rajtam, de nem éreztem annyira, a kezem és a combom bizsergett az érintés pillanatában. Szintén nem győződtem meg a feszültségmentes állapotról, a kábel másik vége nem a "mi" megszakítónkra lett kötve, feszültség alatt volt. Mikor érvégeztem akkor valószínűleg azért nem vettem észre, mert villanyszerelő cipőben álltam, így az szigetelt. Az ereket meg egyenként hajtogattam.

Ma már nem így csinálom :D mindig kezemben a 2 pólusú feszültség teszter, és minden esetben megpróbálom betartani a feszmentesítés lépéseit. Nem mindig van mód/idő arra, hogy táp oldalon meggyőződjünk a lekapcsolt állapotról és azt biztosítsuk is, ekkor fokozottan figyelek a többire. De mióta feszültségteszterrel minden áramkört megnézek, azóta nem vettem tudtom nélkül a kezembe olyan "madzagot" ami feszültség alatt van. Ja, és alsó betápos szekrényt nem kötök betonon vagy vason ülve/térdelve.

Gyerekként a lemezjátszóba nyúltam be, már akkor is érdekelt minden elektromos cuccnak a működése. Aztán nyilvánvaló, hogy villanyszerelő lett belőlem. Többször rázott meg az áram, de nem tudok így konkrét esetet felidézni, nem jegyzem! Két fázisra emlékszem, mert az éget... az előző villanyszerelő a fázissínt cseszett normálisan visszavágni és az oldalán kilógtak a sín végei, én meg szerencsésen rányúltam. Ha ez laikusként nem érthető, a biztosítékok egy réz sínnel vannak összesorolva, ezek pedig egy műanyag tokban kapnak helyet, így vannak szigetelve. Ez a sorolósín méretre vágható, attól függően, hogy hány biztosítékot akarsz megtáplálni. Ha méretre vágtad, akkor a két végére rácsúsztatható zárókupak, amit a villanyszerelők elsöprő többsége nem használ, mert ált. külön kell megvásárolni és nincs jelentősége akkor, ha ezekből a réz sínekből visszavágsz egy kicsit, hogy ne lógjon ki a műanyag borításból. Van olyan igénytelen és felelőtlen f....kalap, aki ezt sem teszi meg! Akkor, még inasként tanultam meg ezt, hogy van ilyen ember is! :D Egy életre megtanultam és ha valakit ezen rajtakapok, lehet tök idegen is, irgalmatlan módon lecseszem!

Míg az angol a shock szót használja, nem a shake-et, addig a magyar sokkal pontosabban fogalmaz a ráz szóval. Magyarul ez a kifejezés, hogy megráz az áram, a lehető legpontosabb kifejezés, mert valóban ráz! Azaz a kérdésedre, hogy mit érzel, az a válasz, hogy ráz. Tényleg olyan érzés, mintha pl. egy rezgő gép lenne a kezedben, az rázná a tested, csak annak intenzitását szorozd fel legalább 100-al, ehhez társul egy fájó, szúró érzésű zsibbadás, mint mikor úgy zsibbad el egy végtagod, hogy az nem csak zsibog, hanem szúró érzést is érzel! Utána ugyanolyan, mint előtte, szóval aki utána érez valamit is, az az ijedtség okán van. Bár nem olyan nagy az esély arra, hogy szívleállást okozzon, de megvan rá az esély, úgyhogy nem játék... Ha ipari körülmények között ráz meg az áram, akkor okvetlen orvoshoz kell fordulni, attól, hogy túlélted, okozhat ez vérrögöt is, és meghalhatsz napok-hetek múlva is! Szóval lehet, hogy utána napokig kvázi nincs semmi bajod, míg nem okoz érelzáródást a rög...

#8 Tanár vagyok általánosban és az én egyik órám ad lehetőséget hogy figyelmeztessem a gyerekeket mennyire vigyázni kell az árammal. Sajnos az elmúlt években a városunkban és egy közeli cégnél is volt 2 nagyon durva áramütés, mindkettő vasúti felsővezetéknél. A cégnél az illető túlélte, bár elsőre ez nem volt biztos, rossz helyen állt a vagon aminek a tetejére fel kellett mennie, hogy valami szelepet megnyisson és túl közel volt a vezetékhez, áthúzott az áram és végig égette. A ruháját mutogatták utána a balesetvédelmi oktatáson is a többieknek okulásképpen, arról láttam képet. A másik sajnos egy fiatal fiú volt, jó poénnak gondolták felmászni egy vagon létrájára az állomásnál. Neki nem sikerült.

van egy Tesla gömböm - kicsi, dekorációs célú - de azzal jól meg lehet mutatni a gyerekeknek azt amit egyébként nem látnak, hogy nem is kell konkrétan mindig hozzáérni a vezetékhez ahhoz, hogy baj legyen belőle. Mindig szeretem ha a fiatalok megtanulnak bánni a dolgokkal és nem félnek használni, alkalmazni valamit, de az elektromosság szerintem olyan amit kellően tisztelni kell ahhoz, hogy ne öljön meg. A villanyszerelők ezt értik, de aki csak bedugja a telefonja töltőjét a konnektorba vagy csak felkapcsolja a lámpáját és neki ennyi az árammal való találkozása az nem.

Eléggé radikális a véleményem a fiatalok (most tizenévesek) félelemérzetéről, ami gyakorlatilag nincs, sőt felnőtt egy generáció, akinek nincs, a mostani huszonéves generáció az! Gyerekek félelemérzete mindig is alacsonyabb volt, mint a felnőtt embereké, nem véletlen és sajnálatos módon küldték és küldik is a mai napig háborúba a gyerekeket! Azonban ez a közel nulla félelemérzet, ami mostanában sok mindenben, konkrét esetekben is megmutatkozik a tiniknél (pl. amit Te is írtál), ez már tényleg szörnyű! Ez úgy gondolom, hogy a Mi hibánk, az én generációm hibája, a szülők hibája! Ugyanis mindentől féltjük a gyermekeinket, így olyan szinten óvva vannak, hogy nem is alakul ki bennük még minimális félelemérzet sem! Valószínűleg önmagunkból indulunk ki, hogy Mi mindent meg nem csináltunk gyermekként és szinte bármelyik nap meghalhattunk volna... Teremtettünk egy gyerekek számára élhetetlen világot, a saját kényelmünk érdekében, majd ebben féltjük a gyermekeinket. Értsd, mikor én voltam gyerek elment az úton néha 1-1 autó, ma rengeteg autó van! OK, nyilván több autótulajdonos is van, mint régen, de ha fiatal vagy és felidézed azt, hogy szüleid (vagy ha idősebb, akkor felidézed azt az időszakot, mikor még fiatal voltál, de volt már autód), mindenhova azzal mentetek? Nem! Ma igen! Gyerekkoromban ugyan nekünk nem, de rokonoknak volt autója, mégsem azzal mentek mindenhová! Ma beleülünk akár 1-2km-nyi út miatt is, sőt rossz időben kvázi esernyő helyett használjuk falun/városon belül is! Tolongunk, sokszor figyelmetlenül, türelmetlenül... A gyerekeket hozzuk-visszük az iskolába/ból (azt mondanom sem kell, hogy ennek okán az első őszies széltől már megfáznak) a játszótéren kerítések közé zárjuk őket az autóink elől! Láthatósági mellényben, fej, könyök és térdvédőben ültetjük a biciklire! Azt se tudja már egy gyerek milyen egy lehorzsolt térd, nekem meg 8 éves koromtól 10 éves koromig nem volt ép bőr a térdemen, utána már tudtam, hogy jobb nem elb....dni a bringával! Eléjük pakoltunk mindenféle olyan játékot, ami a reflexen kívül mást nem javít, épít stb. ellenben elvannak vele órákig! Kint nem akarnak játszani! Zárójeles, hogy ennek okán közösség sem épül, a verbális kommunikációs készség emiatt a béka segge alatt van, mert nem ugyanaz írásban összeszedni a gondolataidat, mint szóban, ugye? Szóban nincs delete gomb se XD! Nem kerülnek olyan helyzetbe, ahol dönteni kell, hogy OK ezt nem csinálom meg, mert azért ez veszélyes (ezt anya eldönti, mert ott van a háta mögött és be van öltöztetve a gyerek, mint a Michelin baba, biztos ami biztos alapon)! Keresztfiam első szavai azok voltak, hogy: "nem szabad" ill. az "elvette", mert mindent örökösen elvettek a kezéből!!! Ellenben játszanak olyan játékokkal, ahol bármit meglehet tenni, mert maximum mi van? Game over! Meg egyébként is hol játszanának? Ott, ahol jövünk-megyünk az autóinkkal, mint a barmok, ott ahol nem kell félni a következményektől annak, aki gyermeket molesztál, mert mi történhet? Bezárják? Na bumm! Régen mi történt? Addig verték az ilyet míg önként fel nem akasztotta magát, meg még ki tudja, hogy mi történt velük, mert nem kötötték az orrunkra!

Szóval, hogy egy ilyen világban a gyerek felmászik a mozdony tetejére, mert azt hiszi, hogy az a vezeték, amihez nem ér hozzá, az nem is rázhatja meg, sőt lehet azt se tudja, hogy áram van benne, én nem csodálom, hogy ilyen megesik! És nem a gyerek a hülye! Mi vagyunk azok!

Nem azt mondom, hogy ez visszafordítható, mert nem, de lehetne min korrigálni, és igen, az javíthat a helyzeten, ha vannak ilyen tanárok és egyébként szülők is, akik elmondják a gyereknek, sőt megmutatják mi történhet ilyen és ehhez hasonló helyzetekben.

Ebből az agyonszabályozott világból, ami mára csak a miénk, kicsit sem az övéké, próbálnak kitörni és csinálnak tiniként akkora hülyeségeket, hogy az elképesztő! Iskolás éveimet tekintve én nem jártam főiskolára, két középiskolát végeztem el, egy szakközépiskolát és egy szakiskolát. Szüleim annyira nem féltettek, 15-16 évesen szombat esténként rendszerint szórakozóhelyen voltam, koncerteken, reggelig. Pár sör nyilván legurult mindig, tudtam hol a határ (ill. elsősorban pénz nem volt annyi, hogy halálba igyam magam). Ált. az ilyen szabadjára engedett gyerekek vagy rossz vagy közepes tanulók, semmikép sem kiváló tanulók, ez tény! No nem tudom most hogy van, mikor én voltam diák, felsőoktatás irányába az indult el, aki kiváló tanuló volt. Ezek az osztálytársaim rendszerint iskola után azonnal haza és otthon is tanultak és soha, sehová nem jöttek el velünk hétvégén sem, mert akkor is tanultak! Tették ezt nyilván a szülők nyomására. Később, mikor már egyetemi kocsmákba jártam, láttam mit művelnek ezek a diákok! Kiszabadul otthonról, ugye albi vagy kollégium. Szabadon van, nincs anyu-apu a háta mögött, hááát detoxig itták magukat! Olyan gyermeteg dolgokat és hülyeségeket műveltek sokszor, amit én szégyelltem helyettük stb. stb. Láttam bokorba ugráló, autóútra kieső fiatalokat, láttam lámpavasra felmászó fiatalokat, várfalon sétáló fiatalokat, kitört sorompóval hadonászó fiatalokat stb. stb.

Ha valami fortyog és lefojtod, az felrobban! Ha valami fortyog, de azt hagyod, az kiforrja magát! Mint a borászat! Erjedést ugyan lehet irányítani, de lefojtani nem!