Sokan élnek le egy életet albérletben Budapesten?

Egyetértek az utolsóval. Az albi csak szükségmegoldás egy ideig. Ismerek olyat aki évekig lakott társbérletben hatodmagával, hatod bérletidíjjal, tudott félretenni, nem is keveset, aztán összejött egy ugyanilyen gondolkodású pasival, akivel vettek egy garzont, hitelre. Már letelt nekik a hitel, és nincsenek is együtt, de a lakás az övék, és most árulják, mert egyikük sem marad ott. Na, mennyit nyertek rajta?

Elárulom : megalapozták mindketten a következő, nagyobb saját lakás önerejét minimum.

És a törlesztő, az fele egy bérleti díjjnak, tehát a másik felét, ismét félre tudja tenni. És évek múlva, megint lesz egy lakása ami megint csak többet ér.

"Pesten ugyanez a helyzet. Csomóan vettek akkori szemmel modern, gázkonvektoros lakást a hetvenes-nyolcvanas években. Most nyakukon maradt egy eladhatatlan, reménytelenül elavult ingatlan, ami túl sötét, túl öreg, méregdrága a fűtése, és pusztul az épület is."

Az ilyen lakások szoktak 20-30 millióért elkelni.

Az albérlet egy szükséges, átmeneti megoldás. Fiatal korban elmegy, mert az ember másokhoz is jobban alkalmazkodik és valóban sokkal mobilisabb albérlet mellett az ember.

Viszont ennyi az összes előnye a rengeteg hátránnyal szemben.

Hátrány pl. hogy kidobott pénz az ablakon, ami soha nem fog megtérülni. Egy albérletbe az ember nem mer gyermeket vállalni, mert teljesen bizonytalan. Ha menni kell, másikat szinte lehetetlen találni.

És senki nem ír az idős korról. Nyugdíj már aligha lesz, mégis miből fogja az idős, kiszolgáltatott ember az albérletét fizetni??

A másik, hogy én pl. szeretnék a gyermekeimnek legalább egy valamilyen lakást örökül hagyni, hogy könnyebb legyen ezáltal is az életük.

A kérdezőnek is válaszolva. Muszáj nagyon takarékoskodni, átszervezni az életet, keresni jobban fizető munkahelyeket, akár ideiglenesen külföldre is elmenni. Vagy hát igen, szét kell nézni vidéken, ott olcsóbbak, de ezzel arányosan kevesebb a munkalehetőség és rosszabbul is fizet.

Sajnos úgy látom, átlagos bérből élőknek egyre nehezebb még a gondolata is a saját lakásnak. A bérlakás program sok mindenre megoldás lehetne, de ettől a kormánytól nagyon távol áll a fiatalok igazi megsegítése (és nem csak a fiataloké).

Én 44 vagyok, most lesz (hitellel) saját ingatlanom. Nagyon örülök neki, Budapest agglomerációja. Nem is reméltem, hogy lesz valaha lehetőségem rá.

Szóval hozzám képest nem vagytok lemaradva. Az albérletben pont azt szerettem, hogy mobilnak éreztem magam, és nem kellett a nyakamba venni egy hitelt - nagyon nem akartam. De hát nem volt más megoldás.

Többször azért kellett költöznöm, mert a tulaj mégiscsak eladta az ingatlant. Nos, ez elég rossz tud lenni. Beleöregedtem. :-)

én 33 vagyok, férjem 35 és béreljük a lakást.

Sőt még gyereket is vállaltunk, nem éreztük bizonytalannak stb. Van megtakarított pénzünk, nem kell számolgatni se a hónap végén. Egyáltalán nem gáz huszonévesen lakást bérelni, sőt harminc-negyven évesen se.

Mi sem kaptunk semmit a szülőktől tartozáson kívül. Viszont mindkettőnknek volt diákhitele és más tartozás is volt ami a család miatt kellett kifizetnünk. Szóval mínuszból indultunk.

Ezeket mind bő egy éve nulláztuk ki, úgyhogy most ez után tudtunk elkezdeni rendesen félre tenni.

Mindenki akkor vegyen lakást, amikor az ő élete oda jut, hogy alkalmas az idő és van is pénze rá. Mindenki máshonnan indul, mások a lehetőségei is.

Mi pl 4 év múlva tervezünk venni.

"Mi pl 4 év múlva tervezünk venni."

De nem elszomorító az, hogy ha minuszból indultatok, akkor már most többet tettetek, dolgoztatok, mint sokan mások, akiknek csak úgy csurrant csöppent egy ingatlan? Ill. nem bánt, hogy 4 évig a bérleti díj ára egy lakáshitelt is részben fedezhetne?

En tobb mint 1 eve vagyok alberletben a felesegemmel.

Ha lenne oneronk lakasitelre akkor a mostani 1 szobas lakas helyett egy 2-3 szobas hazat tudnank fizetni ugy hogy az alberlet sose lesz a mienk, a haz meg 20-30 evi utan mar igen, raadasul ugy alakitja az ember ahogy akarja.

Bar mi nem Budapesten vagyunk de volt egy kollegam aki 50 elmult es meg mindig alberletben el.

17-es

"De nem elszomorító az, hogy ha minuszból indultatok, akkor már most többet tettetek, dolgoztatok, mint sokan mások, akiknek csak úgy csurrant csöppent egy ingatlan? Ill. nem bánt, hogy 4 évig a bérleti díj ára egy lakáshitelt is részben fedezhetne?"

Nézd, Mindenki máshonnan indul és mást oszt az élet START mezőnek. Persze van akinek ölébe hullott, de mondjuk beteg lesz a gyereke vagy úgy örököl, hogy elveszti a családját. Van akinek sose lesz lehetősége lakást venni. Vagy mindene megvan csak épp párt nem talál vagy (habár szeretné) gyereke nem lesz..

Sok mindenen lehetne keseregni, de én inkább megfordítom:

Milyen örömteli, hogy ebből az élethelyzetből már ezt mind ki tudtuk hozni! Milyen jó hogy van tető a fejünk fölött, van mit ennünk, a gyerekünket el tudjuk látni, van célunk és tudunk érte tenni.

Nem, egyáltalán nem szomorú hogy 4 évig lakbért fizetünk. Ha annyi lakáshitelt tudnánk felvenni amiből egy igényeinknek megfelelő lakást tudnánk venni, akkor a lakáshitel havi kamata (5%-kal számolva) több lenne mint a havi bérleti díj.

Ezt könnyen ki lehet számolni.

Az meg mindegy hogy a lakhatásért fizetek havi x összeget vagy a hitelkamatra, nem?

:)