Mi az oka annak, hogy a nem ambíciózus, egyedülálló fiatalok nem a lakásvásárlásra törekednek minden áron?

Sokszor úgy érzem én valami másik bolygón élek. Tény, hogy többnyire mérnökökből áll a társaságunk, de egyszerűen nem lehet néhány év munkaviszony után elvárni, hogy legyen önerőből egy fain lakása az embernek valami tök jó helyen.

Nagyot lökött a helyzetemen, hogy az egyetem után kénytelen voltam albérletbe menni, amit mással béreltem, így nem mondhatnám, hogy elkényelmesedtem. Nem vetett fel a pénz pályakezdőként, örültem, ha a lakástakarékomat ki tudtam fizetni a hónapban, vagy még mellette 5 ezer forintom maradt. Aztán mellékállást vállaltam, plusz feladatokat csináltam, próbáltam törekedni a többre, jobbra. Megismertem a páromat és két fizetésből már egy kicsit könnyebb lett. 1,5 év után összetettük a megtakarításunkat és hitelre vettünk egy lakást tavaly 3-4 év munkaviszony után. Éppen csak a minimális önerőnk volt meg, de úgy döntöttünk az ingatlan árak növekedése miatt, ha nem lépünk, egyre többet fogunk bukni és ekkor már egész kellemes fizetéssel rendelkeztünk. Ezen felül egy, a megvásárolthoz hasonló lakás bérleti díja 120 ezer ft körül mozog, pedig agglomeráció. Mi már a kezdetekkor is 73 ezret fizettünk a hitelünkre, ami megint lehetőséget adott arra, hogy kicsit többet tudjunk megtakarítani. A megtakarításainkat fél évente, évente beleforgatjuk a hitelünkbe és így szépen lassan elfogy a tőketartozásunk.

Olyan opció nincs, hogy nem tudom kifizetni, mert akkor az albérletet sem tudnám. Ha eszméletlenül nagy gáz lenne, akkor még mindig eladhatjuk, kimenthetjük belőle a pénzünket, rendezhetjük a tartozásunkat és kezdhetünk valahol máshol új életet tisztalappal, emelt fővel.

Kicsit helyezkedni kell, tenni kell, más végzettségeket szerezni, másodállást vállalni, szerelembe esni és majd alakulnak a dolgok. Azonnal minden önerőből persze hogy nem megy...

"Aztán majd megműt titeket a villanyszerelő meg az árufeltöltő.:) Az iskolában meg olvasni szerintem felesleges ezután megtanulni, egyből betanított munkásnak tanuljatok, "mert az jól fizet". Pontosan rátok van ennek az országnak szüksége. Jó kis melós lakosság..."

Valóban, ha irónia nélkül nézzük, akkor nem írtad. De ezeket a sorokat nehéz irónia nélkül értelmezni. Megint leegyszerűsítetted: "betanított munkás". Én részemről befejeztem, további szép estét mindenkinek.

17: Folyt.

És az is lehet, azért nem veszed ezt fontolóra, mert nem ismered magzatkorod óta azt az örömet és kiteljesedést, amit a szellemi és érzelmi munka,egy igazi hivatás jelent, amivel persze ekkora jövedelemkülönbség esetén felveszi a versenyt a jobb fizetés akkor is, ha a jobban fizető munka esetében le kell mondani mindezekről, de emiatt nem vált a legtöbb ember, mert képtelen lemondani a HIVATÁSA nyújtotta örömről, kiteljesedésről és annak gyümölcsöztetéséről (mert ezt másoknak adod át nap mint nap, ugye, akár tanár vagy, akár orvos, akár művész, akár szociológus, tudós, kutató, stb.). A társadalmi haszon, amit előállítasz, nagyságrendekkel nagyobb, mint a kétkezi munkánál, és ennek jóérzéséről kevesen tudnak / akarnak lemondani, ha már a kezükben van és érzik az erejét.

Ha tudod, látod, hogy te jó tanár vagy, és ha elmész, akkor az a pár tízezer ember, akit életed végéig nevelnél egy bizonyos emberi, érzelmi és szellemi minőségre, nem fogja megkapni ezt, de te nem 180, hanem 260 000 Ft-ot keresnél havonta, esetleg később még többet, mit döntenék?

Melyik ér többet?

17: Folyt.

Tehát az elkeseredés, aminek hangot adnak "a diplomások", és amit kritizáltál, annak szól, hogy látszódik a társadalom tudatos lezüllesztése azáltal, hogy az értéket képviselő dolgokat elsorvasztják, ennek egyik eszköze az, hogy alulfizetik azokat a dolgokat, amik egy jó társadalmi rendet, az emberséges minőséget, az élet magasabb dimenzióit fenntartják.

Biztosan nem vagy olvasott társadalomtudományi területen, ha nem tudod, hogy ezeket a dolgokat tudatosan tervezik és irányítják.

Ennek a folyamatnak szól "a diplomások" elkeseredett hangadása, hogy lám, itt vagyok, 5 évig még fogom tudni csinálni, de mivel nem fogok tudni megélni, ha tovább csinálom, leköszönök, és meg fog szűnni az ezt a tudást képviselő réteg hamarost.

Tudod, a társadalmi szerkezet úgy lett megteremtve évezredekkel ezelőtt, hogy azok rétegei egymást ki tudják szolgálni.

Most bizonyos rétegeket kipusztítanak tudatosan, tehát az egész felépítmény hamarosan összeomlik.

Te meg gúnyolódsz és tapsolsz ehhez a folyamathoz, aminek az eredménye a te veszted is lesz.

Hát, gratulálok ehhez...

Még 1-2 évtizedet talán örülhetsz (bár szerintem hamarabb jön a krach), de aztán VÉGE.

Mi szóltunk, hogy baj van, de nem hitted el és nem is tettél lépéseket a túlélésért, hanem továbbra is segítettél azoknak, akik alattad vágták a fát.

"Biztosan nem vagy olvasott társadalomtudományi területen, ha nem tudod, hogy ezeket a dolgokat tudatosan tervezik és irányítják.

Ennek a folyamatnak szól "a diplomások" elkeseredett hangadása, hogy lám, itt vagyok, 5 évig még fogom tudni csinálni, de mivel nem fogok tudni megélni, ha tovább csinálom, leköszönök, és meg fog szűnni az ezt a tudást képviselő réteg hamarost.

Tudod, a társadalmi szerkezet úgy lett megteremtve évezredekkel ezelőtt, hogy azok rétegei egymást ki tudják szolgálni.

Most bizonyos rétegeket kipusztítanak tudatosan, tehát az egész felépítmény hamarosan összeomlik.

Te meg gúnyolódsz és tapsolsz ehhez a folyamathoz, aminek az eredménye a te veszted is lesz.

Hát, gratulálok ehhez...

Még 1-2 évtizedet talán örülhetsz (bár szerintem hamarabb jön a krach), de aztán VÉGE."

Bocs, muszáj volt sokat visszaidéznem az általad leírtakból.

Valóban, bár tanultam társadalom-tudományt, valóban nem érzem magam ettől még tanultnak a témában. Bár erre is igaz (mint bármely másra az élet más területén), hogy két társadalom-tudós véleménye lehet akár homlokegyenest ellenkező is...

Írod, hogy a diplomások elkeseredettem adnak hangot az általad is leírtaknak. Ne haragudj, de nem hallom, és szerintem az országban ezt sehol nem hallják. Látjuk, érezzük a bőrünkön pl. az orvos- és ápolók elvándorlását. Ha ez "hangadás", akkor valóban erős kiabálás. De egyébként sehol nem hallani titeket (mondhattam volna, hogy magunkat, hisz diplomával rendelkezem, de rohadtul nem használtam eddig semmire, én más utat járok be).

Nem, nem tapsolok hozzá. Rohadtul nem. Összeszorított fogakkal nézem, és magamban anyázok. Mert mindenhova jut a pénzből, csak arra nem, ami a legfontosabb lenne: az egészségügyre és az oktatásra. Én csak annyit szeretnék, hogy az így-úgy eltűnő pénzeknek csak legalább a negyede kerülne oda, ahova igazán kellene. Nem több, csak a negyede. Kánaán lenne itt. Nekünk, akik a mostani szarban élünk, ez tényleg kánaán lenne. És nem hallom, hogy a társadalom-tudósok, politológusok mit mondanak, csak a bólogatásukat látom. Rosszabb esetben még áll is előttük valaki letolt nadrággal...

Pár korábbi gondolatod, itt most nem idézem vissza, de valahol arról szólt, hogy bizonyos pozíciók betöltése morálisabban kielégítőbb, mint a magasabb fizetés, egzisztencia. Teljesen rendben van, el tudom fogadni, nem éltem és élek a pénz rabszolgájaként én sem.

Csak egy bajom van ezzel: minden huszonéves, főiskolás-egyetemista utolsóéves ezekre a pozíciókra pályázik, ez az álma. Az álmokkal semmi bajom, kell nagyot álmodni. DE csak töredéküknek jut elég hely ezeknél a pozícióknál, sokaknak egyáltalán semmi esélyük sincs (soha nem is volt), mert nincs protekciójuk, kapcsolatuk.

Belőlük lesz a rengeteg elégedetlen diplomás, mert senki nem szólt nekik, hogy 3000-en olyan dolgot tanultok, hogy csak 300-an közületek tudtok majd értelmes helyen elhelyezkedni. Ez kinek a hibája? Szülő, tanár, oktatási rendszer?

Az biztos, hogy valami nincs rendben ezzel az egésszel.

Igazából ott értelmetlen az egész kérdés, hogy AKI MEGTEHETI az törekszik a lakásvásárlásra.

Még a kérdező is erősen szűkíti a kört azzal, hogy "reális keresettel számoljunk" " Utazásokat, nyaralásokat hagyjuk ki" "minden áron lakásvásárlás".

Ha az arányokat nézzük akkor a lakás nélküli fiatalok 90%-a nem teheti meg egyszerűen, hogy ÖNÁLLÓAN, EGYEDÜLÁLLÓKÉNT lakást vegyen. A maradék 10%-ból 9% pedig megveszi a lakást hitelre és akkor vitatkozunk itt 1%-nyi "nem ambiciózus" fiatalon.