Átlag fizetésből hogyan tud megélni valaki, akinek nincs segítsége?

Nem kell csak azért elszórnod albérletre a kevés pénzedet, mert ez most a trendi. Jól jön még majd az a pénz valamikor, ha mondjuk gyerek lesz, vagy valakivel együtt lakást akarsz venni, és le kell rakni valamennyi indulót.

Aki jó elfér otthon, mégis elköltözik, az általában attól van, hogy vagy ő, vagy a szülője egy összeférhetetlen barom.

Az természetesen egy más dolog, ha jön egy partner, és annak már nincs hely a szülői házban. De éppenséggel normális emberek esetén még így sem muszáj feltétlenül elköltözni, ha nincsenek túl szűkösen, mert így lehet spórolni a saját lakásra.

Mennyi az az átlag fizetés?

Vidéki nagyvárosban 60.000 Ft körül már lehet kis lakást találni. Az rezsivel 90.000 Ft. Természetesen jobb, ha ez feleződik egy lakótárssal (akár még ha nem is a párod, csak egy barátod). A maradékból kaja, utazás, tisztítószerek, ruházkodás - meg persze takarékoskodás. De tényleg a semmiért felesleges elköltözni, nekem a feleségem otthon lakott, mikor megismerkedtünk, és együtt költöztünk össze. Igaz, nekem volt albérletem, mert nem a szülővárosomban lakom.

Sehogy.

Átlagember eredetileg tud lakni valahol, mert nem árva, született egy ingatlanba, mert a szocializmusban mindenkinek adtak.

A felújított, kivakszolt, idei márkás bútorokkal felszerelt, újonnan gépesített lakás létrehozása magyar sztenderdek szerint egy család életének munkája. Egy ugyanilyen lakás bérlete tehát NEM a lakhatási alapszükségletek megoldására van, nem szükséglet, hanem igény.

Ha valamiért nincs hol laknia valakinek (nevelőotthonban nevelkedett pl. és nincsenek szülei), mert hátrányos helyzetű, akkor is egy kisvárosban tud venni ingatlant hitellel egy átlagfizetésből akárki 15 év alatt. Vagy mehet ingyen egy házba egy elnéptelenedő faluba.

Meghalni senkinek nem kell, tévedésben van az, aki igényeket szükségletnek állít be.

Az nem magyarországi sztenderd, hogy tudjál bérelni egy átlagfizetésből piaci áron egy lakást.

Indiában az utcán alszanak egy kartonpapírban az emberek, de ott az a sztenderd.

"23 éves vagyok, édesanyámmal élek.

Még egy 1,5 szobás kis lakást sem tudnék bérelni és nem is nagyvárosról van szó."

Esetedben az elköltözés nem szükséglet, hanem igény.

A lakhatásod biztosítva van, háttérországod (család a hátad mögött) van.

Mit értesz azon, hogy nincs segítséged?

Ha meghal a dédnagymamád, megöröklöd a lakását.

"Ha meghal a dédnagymamád, megöröklöd a lakását."

Hát ekkora baromságot, már ne haragudj. Lehet, hogy már meghalt minden rokona (nekem pl. igen), vagy ha maradt is bárki (nekem csak szülők) van még 1-2 testvér, aki között megoszlik a dolog. Úgyhogy nem, nem kap mindenki a s*gge alá egy lakást, ez nem ilyen rohadt egyszerű.

Imádom ezeket a válaszokat, hogy majd kapunk lakást, meg miért nem maradunk otthon. Baromi jó huszonakárhány évesen még otthon rohadni, miközben lehet hogy az "otthon" is egy kis lakás több testvérrel. (nekem az lenne). Na oda hogy vigyen az ember párt, meg tervezzen családot? Ne vicceljünk már.

Kérdező: nem tudom. Nekem szerencsém volt, hogy találtam párt, és vele élek albérletben, bár hozzáteszem így sem élünk túl nagy jólétben, a saját lakás gondolata pedig kilátástalan...de próbáljuk vigasztalni magunkat, hogy lehetne rosszabb is. Sajnos most egy ilyen időszakot élünk, amikor az önálló életük elején álló fiatalok magasról le vannak tojva. Nekünk így kell elkínlódni valahogy, aztán reménykedjünk hogy a gyerekeinknek már gondtalanabb élete lesz.

"Imádom ezeket a válaszokat, hogy majd kapunk lakást, meg miért nem maradunk otthon. "

Nem azt mondtam, nem figyeltél.

Csak hajtod a saját téves meggyőződéseidet, aminek semmi köze a valósághoz, akkor is, amikor leírtam a megoldást.

Nem fogom még egyszer leírni, mert aki nem azt látja, ami van, hanem ragaszkodik ahhoz, amit fantáziál, annak ezzel nem lehet segíteni, hogy elmondod a megoldást.