Ha ilyen lenne a szolgálati lakás, elfogadnátok? ( Pest megye)

Arra gondolj, hogyha Budapest szívében költöznél egy társasházba az elsőre, vagy a másodikra, mennyivel lenne elegánsabb, ha alattatok kocsma, vagy étterem üzemelne, ... ahogy nekünk is adódott.

Műemlék házban lakunk, alattunk valami arab kifőzés lett, állandó bűzzel zajjal, a pincénkben valami bizonytalan eredetű cikkeket raktároz szintén valami külföldi, mellette meg a kocsma, ahol éjjel kettőig óbégatnak, lehányják, levizelik a kaput.í

pedig olyan lakásról beszélünk, aminek a m2 ára 800ezer környékén mozog.

"...Azt mondják, ha valaki megkérdezi a gyereket, hol lakik, milyen vicces, ha azt mondja vasútállomáson... "

És az, hogy Gipsz Jakab mit gondol, megér nektek havi 100-130ezer Ft kiadást?

Egyébként a vasútállomásnak is van egy címe, azt kell mondani! Mondjuk Kossuth u 16.

1 vagyok.

Én továbbra sem értem miért adsz ilyen szinten mások véleményére. Nem mások fognak ott lakni, hanem te.

120 kontra 17 ezer. Bakker bokán tojtam volna magam a gyönyörűségtől, ha lett volna valaha is hasonló lehetőségem Budapesten és környékén ennyiért bérelni bármit is. Megtekintés nélkül elfogadtam volna. Hatalmas lehetőség, mellette simán lehet kettő, vagy több lakástakarékot is nyitni a különbözetből és mire lejár az 5 év vehettek saját lakást/házat.

Neked ezt megérné "becserélni" mások véleményére?

Albérletben lakni havi 120 ezerért, csak mert "mások mit fognak szólni ha..."?

És ha a vonat helyett egy büdös és forgalmas 6 sávos út mellett köttök ki, de legalább Budapest jobb környékén? Az sokkal jobb lakóhely egy gyereknek? Vagy a 123. kerületben mindentől távol?

Ennél sokkal lepattantabb társasházak is vannak Pest megyében. Meg máshol is. Elég egy régi nagy polgári lakásra gondolni hagyományos gangos épületben, elöregedő lakókkal, ahol nincs pénz külső felújításra. Még is 30 millió egy ekkora lakás az épületben. Kit érdekel, hogy két szinttel alattatok lenne a váró, vagy hogy óránként elmegy mellette egy vonat?

Jó helyen van, olcsó, tűrhető belülről, mi a fenén gondolkozol?

ÁTEMENETILEG költöztök oda. NEM megveszitek!!! BÉRLITEK néhány évig!!!

Ne haragudj, de mérhetetlenül buta embernek tartanék bárkit, aki nem él egy ilyen lehetőséggel a mai világban.

Kedves Kérdező!

Nem feltétlenül a szegénység jele a szolgálati lakás.

A PSA Groupe francia autógyár (Szlovákia, Nagyszombat) francia mérnökei a mai napig szolgálati konténerlakásokban laknak a gyárkomplexum mellett, évek óta.

Szerintem inkább valami elismerésféle, ha egy cég annyira fontosnak és jó munkaerőnek tekinti a dolgozóját, hogy még családostól lakhatást is biztosít neki.

Valami szedett-vedett, huszadrangú, renyhe, trehány senki biztos nem kap szolgálati lakást.

Én ezt így látom.

Első lépésben tényleg azt gyakorold, hogy senki véleménye ne befolyásoljon, legalábbis az ilyen nagyon fontos döntésekben, mert a "kibicnek semmi nem drága!" és te fogod a rövidebbet húzni!

Megsúgom neked, hogy úgy soha nem fogsz tudni élni, hogy mindenkinek tetsszen, ezért élj úgy, hogy neked tetsszen és ami a ti érdekeiteket szolgálja!:)

Addig is egy kis illusztráció a fentiekre:

La Fontaine: A molnár, a fia meg a szamár

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.

Egyetlen szamarát el kellett adnia.

Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,

lábainál fogva fölkötik egy rúdra,

vállukra veszik, és mennek a teherrel,

a molnár és fia. Szembejön egy ember,

s elkezd hahotázni:"Viszik a szamarat!

Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"

Hallja ezt a molnár."Némi igazsága

van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,

hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.

Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,

s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.

"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -

pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,

hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"

"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva

maga helyett apját ülteti szamárra,

s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:

"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!

Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"

"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,

üljön föl mögéje. Így kocognak most már

egy szamáron ketten: fia meg a molnár.

Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.

"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!

Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?

Addig hajszolják, míg betörik a hátát."

Leugrik a fiú, lesegíti apját,

a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,

hadd élje világát, mórikáljon, fusson.

Szaporán lépkednek utána az úton.

Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -

úgy látszik, a világ a bolondját járja:

úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,

s lohol a nyomában fiastul a molnár!"

Erre már a molnárt elfogja a méreg.

"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!

Nem érdekel eztán senki fecsegése.

Mától nem adok, csak a magam eszére."