Albérlet sok kiadással, vagy saját lakás nagyon sok év múlva?
Nagyon szeretnék már egyedül élni. Arról már letettem egy ideje, hogy majd lesz egy olyan kapcsolatom, akivel összeköltözünk és mindent ketten oldunk meg... jó persze remélem majd bekövetkezik ez is :)
Elkezdtem lakástakarékot fizetni. Úgy voltam vele, hogy pár évig még el vagyok szülőkkel, aztán rájöttem, hogy ez a pár év lehet akár 10-20 is, azt meg senki nem akarja, hogy akkor sem állok még a saját lábamon.
Az az előnye az itthon lakásnak, hogy a takarék fizetésd mellett még 100 ezret lazán félre tudok tenni. Ez albérlettel elúszna.
Hátrány meg az, hogy sokkal de sokkal később leszek önálló és nyilván kevesebb dolgot tehetek meg.
Lakótársakat nem akarok, még barátokat se. Annál kevésbé zavarnak a szüleim. Feszengve érezném magam, mintha nem csinálhatnék akármit.
Szerintetek melyik a jobb? Albi, de akkor kb 0 félretett pénzem lenne, így ha egyedül maradok, még később jutnék lakáshoz, vagy saját, de ha egyedül maradok, akkor az még rengeteg év lenne, mire megvehetném és 30-hoz közel már kínosnak éreznék szülőkkel lakni.
Amúgy Budapesten élek, egy albi azért tudjátok mennyi kiadás. De a lakásvásárlás is, elfogadhatót minimum 20 millióért lehetne venni.
22/L
Vagy az, amit első javasolt, vagy otthonlakás. Azért ne adj magadnak sakk-mattot, mert "ciki" anyuékkal lakni. Szerintem meg albérletben gyereket vállalni és megrohadni ciki felnőttesdit játszva. Persze más a helyzet, ha valakit kiraknak otthonról vagy rossz a viszonya a szüleivel.
Külföldbe akkor vágj bele, ha eléggé vagány vagy, illetve van piacképes szakma a kezedben. Középsuli után nálunk többen kiugrottak, hogy na, majd megkeresik a sajátra valót, és 5-6. éve élnek kinn alja melót elvállalva, minden pénzüket elviszi a megélhetés... Ezt sajnos itthon is lehet csinálni.
"Hátrány meg az, hogy sokkal de sokkal később leszek önálló..."
Az önállóság az nem földrajzi kérdés, hanem a habitusé.
Lehetsz te családban is önálló és független,(normális családot és embereket alapul véve) vagy albérletben is nyámnyila, elveszett, depressziós.
Maradj csak otthon, állíts fel egy 5-10 éves pénzügyi tervet a jövődre vonatkozóan és szigorúan tartsd is magad ahhoz.
A magánéletedet, partnerkapcsolataidat intézheted házon kívül ha erre nincs otthon lehetőséged, nem fog összedőlni a világ.
30 éves korodra megteremtesz magadnak egy alap pénzügyi hátteret a jövődre nézve, amivel akkorra sem leszel elkésve. Sokan akkor kezdenek el vakaródzni, hogy hogyan is tovább az albiból, üres zsebbel, mindenféle tartalék nélkül, aztán itt nyöszögnek, hogy milyen kilátástalan, szar az élet.
Imádom ezt a gondolkodást Magyarországon, hogy az emberek 90%-a azt hiszi, hogy 5 év alatt félretesz egy házra, nem kell hitelt felvennie aztán kánaán van.
El kell keserítselek, egy lakás/ház életreszóló, 20-25 éves elköteleződés, és igen nehezen megy hitel nélkül ha nincs szülői támogatás.
A hitel meg nem az ördög, hanem egy kötelező dolog, ha saját lakást akarsz.
Ha 100.000-et félre tudsz tenni, 4 éven belül meg lenne a 30%-od egy 15 milliós lakáshoz, ami azért már elfogadható.
#6
3-as válaszoló vagyok és ha ezt nekem szántad, én speciel nem úgy gondoltam, hogy 5 év múlva 20-40milliós házat vesz, hanem az önerőt gyűjti össze, abból, amit albérletre kidobálna.
Budapesten, vagy a nagyobb városokban rezsivel együtt minimum 100, de lehet rezsivel 150ezer is a bérelt lakás.
Ha csak 100ezret tesz félre havonta, az 5 év alatt 6millióFt.
Ez lehet beugró egy ház vásárlásához, de vidéken ennyiért simán lehet már többszobás házat is venni, ami indulásnak tökéletes, tehát egyáltalán nem irreális a javaslatom.
7. Nem, nem a válaszokra reagáltam, hanem a kérdésre, mert látom ezt az általános mentalitást mindenhol - a kérdezőn, a környezetemen, stb.
És egyszerűen nem értem, mert én pl. senkit sem ismerek, aki hitel nélkül vett házat, lakást. Már a szüleim idejében sem volt gyakori. Mi a férjemmel szintén 20% önerővel vettünk, 20 év elköteleződés a hitel, persze. De most mit csináljon az ember? Üljön otthon 40 éves koráig, szüljön a gyerekszobájába, ahelyett hogy vállalná a felelősséget és a költségeket?
Ez szerintem nem elfogadható mentalitás, és egyszerűen egy álomvilág sokak részéről.
Nem azért élnek otthon sokan, mert nem tudnának hitellel lakást venni vagy albérletet bérelni a normál fizetésükből, hanem azért, mert kényelmesebb, és azt hiszik majd elég lesz 10-15 év múlva.
Nem tudom, hol található meg a kérdésemben az, hogy én pár év alatt összegyűjtök annyit, hogy hitel nélkül lakást vegyek...
Tudom én is, hogy kell a hitel, tehát kösz, nem kell a gyanúsítgatás. Nincs is baj a hitellel, jó dolog, de kell az önerő, sőt, nem csak a minimumot szeretném elérni, ha lehet.
Köszi a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!