Csak én nem tudom megérteni, miért akarnak sokan állattal albérletbe költözni?

Például a panelházunkban több albérlő is tart kutyát. Viszont bezárva otthon hagyják és egész nap vonyít. Vagy kizárja az erkélyre és nem csak vonyít hanem folyik le a pisije. De láttam már olyat is hogy 28 négyzetméteres garzonban volt 2 felnőtt, két gyerek és három nagytestű kutya. A gyerekek meg fetrengtek a kutyaszaros ágyban. Valamint a folyton ugató és vonyító kutyáktól úgynevezett tartós kialvatlanságban szenvedett az egész család és persze a szomszédok is. Ebből kifolyólag a gyerekek betegek voltak folyton.

Egy állami gazdaság szarvasmarha telepén mindennapos az hogy folyik az állatok leve, vagy szarszagot fúj a szél, de egy lakótelepen? Egy idős mesélte hogy háborúkor akkora volt a szellemi mélysötétség és szellemi mélyszegénység hogy emeleti ablakokból kecske vagy szamár lesett ki. A keleti blokk ma is valami katasztrófa sújtotta övezet lehet. A rendszerváltás előtt még nem volt kutya a lakótelepünkön.

Mindenkinek saját joga eldönteni, hogy kiadja e olyan albérlőnek a lakását, akinek kisállata van, nincs jogod ebbe beleszólni vagy ezt megkérdőjelezni. Ha te nem adnád ki a saját lakásodat, az is a te dolgod. Max elesnél jó néhány albérlőtől.

Egyébként nem tudom te merre jártál vagy hol nevelkedtél, hogy azért mert kutya van a lakásban, hugyszag legyen. Jobb helyeken az emberek leviszik őket sétálni. Rengeteg kutyás és macskás ismerősöm is van, egyiküknél sincs soha semmilyen kellemetlen szag.