Nálunk miért lett ennyire saját lakás-központú, és albérletellenes a gondolkodásmód?

Magyarországon, és tudtommal a többi posztkommunista ország java részében az emberek túlnyomó többsége igyekszik minden áron saját lakáshoz jutni (állítólag jóval kevesebben laknak albérletben, mint Nyugat-Európában). Mikor a panellakásokat nagy tömegben építették, ha jól tudom, főleg magántulajdonnak szánták őket, nem bérlakásoknak, vagyis hogy a lakó a tulajdonosa legyen, ne bérlő. Állítólag aki nem tudott sajátot venni, azt igen gyakran megszólják, lenézik, és hatalmas tragédiának állítják be, ha kiderül, hogy sose lesz pénzük saját lakásra. Tőlünk nyugatabbra viszont állítólag teljesen megszokott, ha valaki egész életében béreltben lakik, és a más szemlélet miatt sokkal több a kiadó lakás, és valószínűleg emiatt (állítólag) könnyebb kedvező albérletet találni (nem irreálisan drága, és a tulaj nem használja ki a bérlőket).