Mit gondoltok mi a jobb? Szülőkkel lakni 25 évesen, vagy idegen lakótársakkal szobát bérelni?

Egy garzon nem sokkal drágább, mint egy szoba, inkább arra szavaznék.

Egyetemistaként egy 2 szobás lakásban laktunk egy barátnőmmel, akkor még király volt, de 25 évesen tényleg a saját életét akarja élni az ember.

A szülőkkel semmiképp sem élnék ennyi idősen...

Én jól kijövök a szüleimmel és szerencsére megértették, hogy elég felnőtt vagyok már ahhoz, hogy ne akarjak minden mozzanatomról beszámolni, de én 200 km-re kaptam egy jónak ígérkező álláslehetőséget, ezért kénytelen voltam elköltözni. Van egy lakótársam a szomszéd szobában, akivel kb. sosem találkozok. Úgy költöztünk össze (ismertem előtte, ő is lakótársat keresett, én is, így közösen kerestünk lakást), hogy lefektettük az alapvető szabályokat. Pl. előre szólunk ha valakihez jön valaki. Engem nem érdekel, hogy ki, csak ne érjen reggel meglepetésként egy idegen a konyhában.

Házibulik nincsenek. Amúgyis panelben lakunk, a szomszédok nem csípnék, ha valaki bulizni akar, akkor megy és megteszi ezt házon kívül.

Ezen felül nyilván nem kérjük egymást számon, én korábban kelek, mint ő, amikor ő kel, én akkor indulok dolgozni, sokszor nem is találkozunk reggel. Mire ő hazaér, addigra én már az ágyamban fetrengek. Az ég világon semmi problémánk nincs a közös élettel úgysem, hogy nem egy ritmusban élünk.

Előfordul heti 1-2 alkalommal, hogy hajnali 1-kor esik haza, de ilyenkor is max arra ébredek fel, hogy nyitja az ajtót (a bejárati ajtó az enyémmel szemben van), aztán pillanatok alatt eltűnik a saját szobájában, úgyhogy ezzel én képes vagyok együtt élni.

Én azt gondolom, hogyha problémád van a szüleiddel, akkor megéri költözni, de csak úgy, ha ismered azt akivel együtt fogsz lakni és biztos vagy benne, hogy nem mentek egymás agyára hülyeségekkel. Ha ez megvan, akkor 25 évesen is nyugodtan élhetsz lakótárssal.

Amire szintén érdemes figyelni az a lakás jó elosztása. Legyen külön szobád, külön bejárattal, így nem sok vizet zavar, ha van még egy lakó egy másik szobában.

Hát, én elsősorban megpróbálnám a szülőkkel rendezni a dolgokat. Vagy leülni és értelmesen megbeszélni, vagy balhézni. (Mértékkel, persze, nem nagy összeveszésre gondoltam, csak annyira, hogy komolyan vegyenek, ne rutinból mondják, hogy nem.)

Lehet, hogy ha bedobod, hogy el akarsz költözni, akkor engednek valamennyit.

Ahogy itt írták, a különélés rengeteg kellemetlenséggel, munkával, plusz költséggel jár (a pénzt pedig gyűjthetnéd is). Szerintem elköltözni nagyon ráérsz akkor is, ha találsz magadnak élettársat.

Ha viszont már kilátástalan otthon minden megegyezés, akkor próbálj találni normális lakótársat, minden idegeskedést nem ér meg az otthon lakás.

Csak jó lakótársakat kell kifogni. Nekem eddig a többség elég normális volt, 1-2 agyamentet leszámítva.

Ha jó a lakás, meg a lakók, akkor meg simán meg lehet oldani a magánéletet, és összeegyeztetni ki mikor van ott.

Én azt tanultam meg, hogy PÁRRAL NE KÖLTÖZZ ÖSSZE. A sajátoddal igen, csak úgy ne, hogy az albérletben ahol vagy, lakik egy pár... Soha. Mindig egymást fogják támogatni és folyamatosan azzal jönnek, hogy ők többen vannak, tehát neked nincs igazad. Meg fogsz őrülni.

Amíg egyedülálló emberek laknak a lakásban, nincs sok gond.

A szobatárs lehet még egy problémaforrás, azt ne csináld 25 évesen szerintem.

Ami működik, az egy 2 max 3 szobás lakás, szobánként egy emberrel, lakók számának megfelelő méretű konyhával és ha már 3 szoba van, akkor jó ha külön van a wc és a zuhany, 2 embernél mindegy. 3nál is mindegy lenne, ha mindenkinél ott van a párja (akkor is ha összeköltözésnél még nem volt senkinek), akkor az már 6 ember és az már sok.

Albérletek közül a buli-albik a tetőtériek meg a családiházasok szoktak lenni. Panelban és egyéb lakótelep jellegű helyeken már csak a szomszédok miatt se lehet. A tetőtériek elszoknak attól, hogy vannak szomszédok mert hozzájuk nem hallatszik be senki. Az lehet, hogy ők lefelé zavarnak, de ez őket nem zavarja.

Az előny, ha tömör fa az ajtód és nincs rajta üveg rész, de ha van, max teszel rá egy vastagabb függönyt.

Olyat nem nehéz találni, aki képes 10 után kussban lenni egyébként, még ha nem is alszik. Ha eddig családi házban laktál, akkor mindentől függetlenül szär lesz az első hónap, mindenhonnan behallatszik a szomszéd, a lakótársad fürdik akármi. De pár hét max egy hónap és ezt megszokod, az általános zajokat. Az továbbra is zavaró, ha üvöltöznek vagy ilyesmi, de érted.

Viszont drága. Tényleg drága.

Ha megvagy otthon és a szüleid békén bírnak hagyni, nem kezelnek gyereknek, akkor maradj otthon. Ha ez nem megy, akkor SAJÁT SZOBA, LAKÓTÁRSSAL. A többi nem éri meg.

Amúgy az, hogy közös-e az életritmusotok kb mindegy, amíg mindenki csendes fajta, én laktam úgy, hogy én délutános voltam, egyik lakótársam éjszakás a másik meg délelőttös, viszont ezt úgy produkáltuk, hogy ők ketten a hétköznap/hétvége jelenségétől függetlenül dolgoztak... És nem volt ebből gond. Mondjuk a konyha nem volt fal-határos egyik szobával sem, mert volt egy nagyobb nappali és abból nyíltak a szobák meg a konyha is. Szóval ha az épp ébren és otthon tartózkodó lakó(k) beszélgetni akartak, akkor ott tudták tenni vagy a saját szobában. Volt hogy egy hétig nem láttam egyiküket sem, mert mindenki csak aludni járt haza meg előtte esetleg megnézett egy filmet de már azt is a szobában.

Mostani lakótársamat ismerem régről, de alig látom itthon, mindig 9 körül/után jön haza, akkor ha épp olyanom van beszélgetünk kicsit, de amúgy bemegy as zobájába és bezárja az ajtót. Én is ezt teszem egyébként. És reggel pont elmegy itthonról, mire felkelek. Nem zavaró.