19 éves vagyok, senkim sincs, dolgozok, még sem ér semmit a pénz. Miért ilyen nehéz az élet, és mit tudok még tenni?

Két éve kijöttem az intézetből, és elkezdtem dolgozni, közben tanulok hogy talán egyszer az életben valamire vigyem. Ahol most lakok onnan ki kell költöznöm. Kb 80-90 ezret keresek nettóba, nem nagy összeg, de keményen megdolgozok érte, és fáj hogy semmit nem tudok kezdeni a pénzel, mert már kb fél lábbal hajléktalan vagyok. Pesten élek, és már hosszú ideje albérletet keresek, de valahogy nincsen. Egy csomó konkrét hirdetés eljutott odáig hogy élő beszélgetés, más jelentkező is van, de szimpatikus vagy, még beszélünk. Aztán sehol semmi. Arról ne is beszéljünk hogy a hirdetések háromnegyede ingatlanközvetítős lehúzás, és sok pénz megy el hogy állandóan telefonálgatni kell. de ha még találnék egy szobát vagy egy kis garzont is végre akkor is csak szűkösen, szinte éhezve tudnék megélni. Nem öröklök senkitől, nincs semmi támogatásom, nem tudom hogy tudnék tovább lépni az életbe. Nem szeretnék egész életemben azon rettegni hogy nincs egy biztos fedél a fejem fölött ami a sajátom, de arra pénzt félretenni az én esetemben sajnos nincs lehetőség. Így is átlag feletti órabérben dolgozok kereskedelemben, így már ennél többet sem tudok bevállalni.

Úgy érzem reménytelen a helyzetem.

Ha bárki tud valami tanácsot adni nagyon jó lenne, szívesen veszek mindent.