15 évesen törvényes?

Akkor elég kilátástalan a helyzetem, ugyanis őt, és a sajátos nevelési módszereit se bírom már sokáig.

Nem vágyok szabadságra, tulajdonképpen azt csinálok amit akarok, nem támaszkodok rá, mióta dolgozok egy forintot nem fogadtam el tőle, így elég önállónak érzem magam.

Már annak is örülnék, ha békén hagyna. Ha csak este, aludni jövök haza, akkor is minimum 3-4 órán üvölt, és kapálódzik nekem.

Szerintem már rég el van bszva valami, ha 15 évesen ezen kell gondolkoznom, ezen már nem lehet segíteni, úgy érzem az egyetlen megoldás az, ha lelécelek.

Minden lehetséges alkalmat megragad arra, hogy problémázzon.

Egy összehajtott ruha a székemen elég ahhoz, hogy szerinte "kupi" legyen a szobában, és ordítozhasson velem. Ha épp mindent rendben talál, akkor olyasmibe köt bele, mint a nedves padló a fürdőszobában, vagy a hajszárítóra nem rátekert zsinór.

Ha valamit tennie kell értem, hetekig, akár hónapokig az orrom alá dörgöli, ezért inkább magamra főzök, mosok, csak hogy ne tudjon ezzel is "szívatni".

Ha jól érzem magam, teljesen mindegy mi okból, ő egyből megpróbál lelombozni valamivel.

Azt mondja hülyeség kergetni az életcélom, úgyse lesz semmi, mert semmirekellő vagyok, és úgyis elbukok közben, de amint kiderült hogy lehetőségem lesz külföldön tanulni, előadta a hattyú halálát, amiért megfordult a fejemben itt hagyni. A nagy kötődés ellenére hetente 3x mondja el, hogy húzzam el a belem.

Minden tette ellentmondásos, nincs bennük logika, kezdem azt hinni, hogy kettőnk közül én vagyok az érettebb.

Rengeteget tudnék mesélni, de nem panaszkodni szeretnék, hanem megoldást találni a problémámra.