A szüleimmel nem jó a kapcsolatom. Januárban töltöm a 17et. A szüleim már rengetegszer elküldtek itthonról hogy nyitva az ajtó és menjek. Úgy érzem tényleg itt az ideje hogy menjek. Viszont nem tudom hogy nekem kiadnának e egy lakást?

17 éves vagy. 18 éves korodig iskolába kell járnod, nem vállalhatsz teljes munkát szülői engedély nélkül és nem írhatsz alá szerződéseket - bérleti szerződést sem egyedül.

Már csak ezt a kis időt kell kibírnod amíg 18 leszel és befejezed az iskolát. Ne csinálj ostobaságot feleslegesen!

A testvérem ugyanilyen helyzetben volt. Én már nem voltam otthon, egyetemre mentem, kollégiumban laktam. Neki továbbra is nehéz volt otthon és eleve más személyiség is volt, könnyebben került konfliktusba annyi évesen. Ő hülyeséget csinált, de legalább azt megvárta vele, hogy betöltse a 18-t. Már csak egy fél éve lett volna az érettségiig, onnantól szabadon mehetett volna ő is egyetemre - képességei meg voltak hozzá, vagy csinálhatott volna bárhol bármit, de nem bírta ki. Lelépett otthonról és mivel nagykorú volt már nem is lehetett kerestetni. Hónapokkal később derült ki, hoyg kiment külföldre.

Nagyon nehéz évei voltak, mert nem volt szakképesítése, egyedül kellett boldoguljon és persze a barátai is hasonlók voltak. Annyi esze volt, hogy maradt a legális világban és nem lopásból, egyébből élt meg hanem feketén vállalt munkákból legalább. De pár év után már ő is tudta, hogy butaságot csinált és azt a pár hónapot fél lábon állva is könnyebben kibírta volna, mint azokat a nehéz éveket amik utána jöttek számára.

Aztán sok évvel később, sokkal nehezebben csak letette az érettségit, de mivel szakmája azóta sincsen eladóként dolgozik egy üzletben. Miközben ha befejezi a középiskolát és úgy megy ki akkor a nyelvtudásával amit szerzett nagyon jó munkalehetőségei lettek volna.

Most már rendeződött az élete, de amit azzal a fél évvel elért volna úgy, hogy kibírja a rossz légkört otthon, amit kibírt előtte 10 éven át már, azt utána 15 évébe telt, hogy elérje, csak mert akkor lelépett.

Neked most rettentően hosszúnak tűnik pár hónap is, ez érthető. De még 80 évig fogsz élni és dolgozol majd abból vagy 50-t bizonyosan. Ne akard elsietni! Ez alatt a pár hónap alatt készülj arra amikor már 18 éves leszel és el tudsz költözni otthonról, tudsz majd munkát vállalni, szerződéseket aláírni! Dolgozol, keresel valamennyi pénzt - tedd félre! Tanulj közben, nézz utána annak mivel jár ha önállóan élsz. Nem olyan egyszerű ahogy látszik, sajnos akik állami gondozásból kerülnek ki az életbe azoknak sem sikerül boldogulni sokszor, pedig őket rá is készítik erre.

Bármennyire is nehéz de azt mérlegeld, hogy egyik oldalon vesztesz pár hónapot és azt otthon kell töltened - de nyersz a másik oldalon sok évet amit nem kell majd miatta sokkal nehezebb helyzetben eltöltened.

#6 18 éves korodig ők felelősek érted is meg azért is amit teszel.

Nem kell elfogadniuk a párodat, ez így lesz később is. Te se leszel köteles elfogadni ha nekik lesz új párjuk és az meg neked nem tetszik majd. Ez az élet.

Mivel fenyegetnek? Az esetek többségében ez annyit jelent, hogy "nem mehetsz sehova ha..." vagy "nem kapod meg a ..-t, ha".

Bármennyire is felnőttnek érzed magad még nem vagy az. 17 évesen mindenki felnőttebnek érzi magát - én is így voltam vele - aztán egy évtizeddel később mindenki rájön mennyire gyerek is volt még 17 évesen és milyen sok felesleges hülyeséget csinált csak mert nem hitte el a szüleinek, hogy amit mondanak, követelnek, annak értelme is van.

Felnőtt akkor leszel ha belátod, hogy a nálad idősebbek nem csak rosszat akarnak neked, hogy a családokban nem olyan a helyzet, mint az amerikai filmekben és a lehető legnagyobb szeretet mellett is lehetnek (vannak is) nagyon szörnyű veszekedések, meg nem értett dolgok.

Az én családom valóban szörnyű volt, senkinek nem kívánok olyan gyerekkort ami nekünk - főleg a kistestvéreimnek kijutott kb. 10 éves koromtól. Ugyanakkor láttam, hogy a későbbi sógornőm milyen szörnyű veszekedéseken megy át anyósommal, holott teljesen egyértelmű volt, hogy abban a családban még csak halványan sem voltak olyan problémák, olyan rossz viszony, mint nálunk. A párom mégis lelépett otthonról 17 évesen kollégiumba - én meg maradtam otthon. Az a pár év amíg kamaszok voltak, kezdték a felnőtt életüket, az a szülőknek, főleg anyósomnak, nem ment. rettentő rosszul kezelte a helyzetet, de soha nem akart rosszat nekik egy percig sem. Amikor ezeken túl voltak és a párom meg sógornőm is valóban felnőttek lettek, már nem is kellett magyarázkodni, értettek mindent és ha láttál családot ahol összetartanak, szeretik és tisztelik egymást, a szülők büszkék a gyerekeikre - akkor az övék pont ilyen.

Most lehet te is így érzed, hogy igaztalanul meg rosszul bánnak veled - de ők is "csak" emberek, és lehet hogy szimplán csak rosszul kezelik a helyzetet. Lehet másképp is, talán, most hogy már a legkisebb gyerekem is egyetemre ment, elmondhatom, hogy nekünk sikerült, de ehhez kellett mindkettőnk rossz tapasztalata, hogy tudjuk mit nem szabad csinálni szülőként - és sok-sok szerencse, hogy nagyjából jól döntöttünk arról miként kellene helyette csinálni.

Ez tényleg csak kis idő. Aztán majd gond nélkül költözhetsz, nem kell vitáznod, nem kell aláíratnod a szülőkkel mindent, nem kell elfogadnod amiket feltételül szabnának - csak ezt a rövid időt kell megoldanod. Próbáld meg, hamar el fog telni! Gondolj bele hogy az előző év is milyen hamar eltelt pedig akkor az is milyen távolinak tűnt, hogy 17 éves legyél végre!

"Engem azzal fenyegetnek hogyha nem szakítok a párommal akkor elkuldenek itthonról. "

Ezzel hiába fenyegetnek mert nem tehetik meg. Pláne nem fenyegetés ha te magad is szívesen elmennél. Ez inkább csak egy olyan szöveg amivel őket is fenyegették a szüleik ennyi idősen és nem tudnak mást mondani helyette.

"A páromat meg azzal hogyha nem hagy békén engem akkor feljelentik. "

Akkor jelenthetnék fel ha te zaklatásnak tartanád a közeledését. Már elmúltál 16 éves, tehát egy 40 évest sem vonnának felelősségre amiatt, mert veled jár - bár én örülnék egy ilyen törvénymódosításnak azért.

"De ezzel a viselkedéssel csak eltaszitanak. A húgom a folytonos kedvenc így mindig ő van védve én meg midnen rossznak elvagyok mondva. "

Tudod később az ilyenek is sokszor kiderülnek, hogy mekkora tévedések. Amikor évekkel később a testvérek megbeszélik egymás között és kiderül, hoyg mind azt hitték, hogy a másik a kedvenc és vele szúrnak ki a szülők állandóan.

A húgom 2 évvel fiatalabb. Ő mindig azt érezte, hogy én vagyok a kedvenc mert velem nem vitatkoznak annyit, engem nem szidnak le annyiszor - miközben én meg tudtam, hogy a húgommal kivételeznek, hiszen neki soha nem kellett otthon annyi mindent megcsinálnia, őt soha nem vonták felelősségre amikor a kicsikkel nem volt valami megcsinálna, őt már elengedték buliba amikor engem még nem, neki már korábban lehetett mindent csinálni, mint nekem stb.stb. Másmilyenek vagytok, más az életkorotok, más a személyiségetek, másképp reagáltok, mást csináltok - persze hogy nem egyformán viselkednek veletek a szüleitek. A ti szemszögetekből meg a másik látszik jobban.

A lényeg: a szüleid nem küldhetnek el. Ha kiderül, hogy máshol, mással élsz akkor őket feljelenthetik és megbüntethetik kiskorú veszélyeztetése miatt.

Sok legális lehetőség van, kérheted, hogy nagykorúsítsanak vagy a szüleid adják át a gyámságot a nagyszüleidnek stb. de ezek mind időbe telnek és addigra magadtól is 18 éves leszel. Ez a fórum tele van olyan panaszokkal, hoyg felnőtt, diplomás emberek nem tudnak egyedül megélni a fizetésükből amikor lakbért is kell fizetniük, mégis hogyan tudnád ezt te megtenni? Arra pedig ne alapozz, hogy majd a barátod el fog tartani, ,mert az soha nem így működik. Ha rá vagy szorulva a másikra akkor az kiszolgáltatottságot jelent és a másik általában vissza is él vele. Onnan már akkor nem tudnál eljönni csak mert összevesztek, hiszen haza már nem mehetsz, egyedül meg nem tudsz boldogulni, nincs hova menned. Sajnos tele a rendőrségi raktár olyan történetekkel amik így kezdődtek, hogy egy egy fiatal kiszolgáltatta magát a "szerelmének" aki aztán szépen átverte és kihasználta, fenyegette, zsarolta, olyasmire kényszerítette amit magától soha nem tett volna meg. De még ha ilyen nem is történne, a jó kapcsolat halála ha kénytelen vagy maradni bármi történjen. Ha fontos neked a kapcsolatotok, akkor ne tedd tönkre már rögtön ilyennel!