Mennyire illő bérlőként ezzel előhozakodni?
Viszonylag régóta vagyunk bérlők, nyáron lesz négy éve. Megállapodás szerint havonta jön a tulaj, kp-ban adjuk oda a havi díjat, plusz a csekkeket én fizetem, úgyhogy azoknak a letépett "cetlijét" is. Ilyenkor diktáljuk be az órákat. (Meg nyilván, ha van levél vagy bármi.)
Nem mondom, hogy baráti lenne a viszonyunk vagy bármi, inkább olyan udvarias csevej szintjén állunk, megyünk nyaralni, persze, hogy van a feleséged covid után, a szomszéd mamszi megint okoskodik, haha. Kb. ez a szint.
Alapvetően nem zavar a havi találkozás, nem vagyok az a típus, hogy minek jár a nyakamra a tulaj, meg ő is korrektül kezeli, kb. megáll az előszobában, nem szól érte, hogy miért van koszos tányér a mosogatóban vagy mi van a szekrényben. Javítást, egyebet is mindig korrektül megbeszélünk.
Covid alatt ő kérte ehelyett, hogy megoldható-e, hogy utaljunk, úgyhogy nyáron egy-egy hónapban eljött, de másfél évig alig találkoztunk. Azóta is volt egyszer-egyszer, hogy ő kérte, hogy most nem tud jönni, vagy én ajánlottam fel, mikor mondta, hogy nem tudja, hogy ér rá.
Szóval ennyi rizsa után a kérdésem lényege: szívesen bedobnám a témát, hogy nem-e maradhatnánk az utalásnál, mert sokkal kényelmesebb volt. Nyilván ennyi idő után már ismerhet is minket olyan értelemben, hogy nem lépünk le titokban, meg nem lakjuk le a lakást.
Viszont ugyanakkor úgy érzem, nem illik bérlőként ezt bedobni, hiszen valahol mégsicsak érthető, hogy rá akar nézni havonta a lakásra, még ha csak ilyen burkoltan is.
Mit gondoltok?
válasza:Szerintem ne hozd szóba, vagy ha mégis, akkor előbb kérdezd meg, használ-e most is ettől függetlenül bankszámlát, és hogy a pénzfelvét költségével emelten küldhetnéd-e oda inkább.
Nyilván nem tudom megítélni ennyiből, mert sok aspektusa van egy ilyen viszonynak, pl. mennyire van ár alatt a bérleti díj, mi az ő élethelyzete, stb., stb.
válasza:Ha olyan a viszony, akkor én felhoznám a témát.
Pont azért, mert bérlőként én is ugyanígy éltem meg a dolgokat. Sokkal kényelmesebb volt találkozás mentesen átadni a pénzt. És ezerszer otthonosabban éreztem magam úgy, hogy hónapokig senki rám sem nézett, míg a havi ellenőrzéstől nagyjából azt éreztem, hogy olyan mintha házi őrizetben lennék.
Mondjuk én általában kibekkeltem a találkozást a későbbiekben is.
Kulcsuk volt a lakáshoz, be tudtak jönni, megbeszéltük mennyi az annyi, kitettem a pénzt, a számlákat elküldték lefotózva. Általában vagy hétköznap nap közben jöttek, amikor dolgozom és nem tudtam/akartam csak ezért fél-egy napot otthon lenni. Vagy hétvégén jöttek akkor meg általában programom volt.
Na én attól kapnék idegbajt, ha olyankor mászkálna be a tulaj, mikor nem vagyunk itthon. :) Van olyan ismerősöm, aki szintén ezt csinálja, de tőlem távol áll.
Egyébként korrekt a tulajunk, nem is tudom, van-e kulcsa, de nem él vissza vele, az tuti; hétköznap este jön mindig, amikor itthon vagyunk alapból is, meg rugalmas, én mondom kb. hogy melyik nap jó. Nem kekeckedik a lakáson, szóval nem "házi őrizet" (bár nyilván én meg olyan vagyok, hogyha jön, olyankor extrán kinyalom a lakást), de mégis, ugye mikor várjuk, akkor nincs levetkőzés, kényelemes bekuckózás, nem állok neki főzni nyilván, szóval kb. haptákban várjuk, hogy jöjjön.
Szóval kényelmesebb lenne az utalás, akárhogy nézem.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!