Pesten miért kerül egy átlagos két szobás albérlet 150ezerben? Ezek emberek normálisak egyèltalán ennyiért kiadják?

#20

De mihez képest rohadt drága?

Szinte minden olyan országban ahová mennek az emberek a jobb élet reményében, ugyanúgy lecsípi a fizetésének kb. ennyi részét az albi.

20. Persze, mert itt is akinek van saját lakása a válaszolók között (pláne több, amik közül van, amit ki is ad), nyilván mindenki a saját mundérja becsületét védi.

Egy jelenlegi lakást kiadó sem fogja azt mondani, hogy ja, ő amúgy sajnálja a bérelni kényszerülőket és bárcsak azok is megengedhetnék a lakást. Helyette magyaráz össze-vissza a piacról, stb-ről. De persze csak a helyzete miatt, mert ha ő is csórónak született volna, akkor nyilván ő is abból a pozícióból beszélne.

Az a gond, hogy úgymond nem az albérlet drága, hanem a fizetések extrém szarok.

Úgy cakompakk a magyar fizetési rendszer 2-3 szinttel a nyugati alatt van.

És van az a szint ami alatt egyszerűen nem éri meg kiadni, hanem azt mondja az ember, hogy rohadjon ott üresen akár, vagy kiadja barátnak, ismerősnek, de nem üzleti alapon.

Amúgy meg miért kellene sajnálni a bérelni "kényszerülőket"?

Ez szimpla üzlet, az üzletben meg nincs sajnálat.

Ettől függetlenül rengeteg ember van aki ismerősnek, vagy már bevált bérlőnek segít.

Én sokat laktam albérletben, volt ahol már én szégyelltem magam, hogy milyen keveset fizetek a szobáért. 50 ezret fizettem fixen, miközben máshol 60-70+rezsihányad volt az ár.

Utolsó albérletemben is engedtek egy 10-est plusz a közös költséget átvállalták kérés nélkül, mert jóban voltam a tulajjal és mondta, hogy ennyivel tud segíteni.

24. "Amúgy meg miért kellene sajnálni a bérelni "kényszerülőket"?"

Mert te is születhettél volna olyan csóró és rossz körülményű családba, ahol pl. a lehetőséged se lett volna meg tanulni, hogy soha az életedben ne legyen olyan végzettséged és annyi pénzed, amivel saját lakást tudsz venni, pláne többet is.

Az, hogy téged egy jómódú és/vagy normális családba pottyantott a gólya, amik miatt te is sokkal könnyebben fel tudtál építeni egy vagyont és egy jó életet, mint a hátrányos helyzetű emberek az nem rajtad múlott.

"Mert te is születhettél volna olyan csóró és rossz körülményű családba, ahol pl. a lehetőséged se lett volna meg tanulni, hogy soha az életedben ne legyen olyan végzettséged"

Az én szüleim sem gazdagok. Egyikük sem diplomás, nem ilyen közegbe születtem bele. Soha egy fillért nem fizettem a tanulásért semmilyen módon, nem jártam elit iskolába, sem magántanárhoz. 18 éves korom óta folyamatosan dolgozok tanulás mellett. Így is sikerült mérnöki diplomát szereznem. Nem keresek azóta sem milliókat, de annyit igen amivel átlagos igények mellett kényelmesen meg tudok élni. Nem igazán értem, hogy erre bárki másnak miért ne lenne lehetősége.

"Az a gond, hogy úgymond nem az albérlet drága, hanem a fizetések extrém szarok.

Úgy cakompakk a magyar fizetési rendszer 2-3 szinttel a nyugati alatt van."

Ez egy baromság. Valóban szarok a magyar fizetések a nyugathoz képest, de az albérlet árak ugyanúgy jóval alacsonyabbak.

Bécsben az osztrák bruttó átlagkeresetből (~2500 euro) átlagos négyzetméterárral (17 eur/nm) számolva a fizetés 40 %-át viszi el egy 60 nm-es lakás bérlése rezsi nélkül. Ez a mgyar átlagfizetéshez arányítva havi 172 ezer forintos bérleti díjnak felel meg. Ennyiért Budapesten is bőven találsz 60 nm-es lakást.

26. Na még egyszer: Te megint csak a pénzről beszéltél. Én a pénzt csak egyik körülményként említettem a kettő közül. Szóval még egyszer születhettél volna rossz családi körülmények közé. Ahol az egyik szülőd alkoholista, ahol valaki molesztált volna téged, ahol állandóan azt sujkolják kicsi gyerekkorodból a fejedbe, hogy szar vagy, semmit nem érsz, értéktelen vagy. Ahol soha senkit nem látsz semmikor, hogy kinyitott volna egy könyvet és olvasna, tanulni, tenni akarna azért, hogy jobb élete legyen.

Attól, hogy nem születtél gazdag családba, még lehetett normális, szerető családod, nemde? Akik adtak neked egy alapvető pozitív életszemléletet, szeretet, ezáltal tenni akarási vágyat, vagy hitet saját magadban.

"Az, hogy téged egy jómódú és/vagy normális családba pottyantott a gólya"

Ez eléggé mellé ment.

Én "csóró" családba születtem, senki nem támogatott egy fillérrel sem, 18 éves korom óta nem otthon élek, meg is mondták, hogy "eltakarodhatok".

10+ évig laktam albérletben, lakótársakkal, majd egyedül.

Most saját lakásom van, aminek a hiteleit, felújítását, mindenét egymagam fizetem, egy fillért nem adott senki, még kölcsön sem.

Megkaptam naponta az alkoholista apámtól, hogy egy értéktelen szar vagyok aki nem viszi semmire.

És?

Felnőttem, dolgozó ember lettem és élem az életem. Nyilván nem én fogom a világot megváltani, de gyakorlatilag ugyanott vagyok mint bárki más tök átlagos ember.

Nyilván egyszerűbb verni a seggünket a földhöz, és mindent másra fogni, anyánkra, apánkra, családunkra, pénzesekre meg a szemét gonosz lakás tulajokra, mert mindig mindenki hibás, csak mi nem.

Fel kell nőni.

Apám alkoholista, Anyám 8 általánost végzett. Nem voltunk soha gazdagok, Anyu varrta a ruháimat, éhezni viszont sosem éheztünk.

Nekem mostanra 2 diplomám van, 2 nyelvvizsgám, saját lakásom, amin már csak 3 millió hitel van. 15 éves koromtól dolgozom. Sokáig éltem albérletben, de mindig olcsó helyet kerestem és széthajtottam magam a munkával. Így is lehet csinálni. Attól, hogy keseregsz, nem lesz jobb. Vedd kézbe az irányítást.

35/N