Normális érzés ez ? Hogy tehetném otthonosabbá?

Elköltöztem párommal egy komcsi város szélére albérletbe. Teljesen egymásra vagyunk utalva. A legközelebbi kisbolt 5 kilométerre van. Az albi nem csúnya, laktanya, sokan élnek itt, de totál kihalt minden. Sem egy kocsma, sem bolt, semmi. Csak mi vagyunk ketten egy egyszobas albiban. Jelenleg még nem kezdtem a munkahelyemen. Biztos jobb lesz ha elkezdek dolgozni. De jelenleg kicsit úgy érzem magam,hogy itt vagyok a világ közepén teljesen egyedül,magamra számítva. Persze itt van a párom is, elvagyunk, de pl egyiknap rosszul lett. Be kellett vigyem az ügyeletre. 3 éve nem vezettem, oktatóval vezettem utoljára. Ott volt előttem egy autó, egy kocsikulcs. Gyerünk oldjuk meg. Igazából sok ilyen helyzet adódik. Nem mondom,hogy rossz csak nagyon hiányzik az mikor megismerkedtünk. Nagyon honvagyam van. Annyira szépen indult. Egy nagy bulis városba lakott, tele haverokkal, barátokkal , ha kellett valami 1 perc alatt ott voltunk a boltba, sosem voltunk egyedül, mindenkit ismertünk. Itt még igazából teljesen egyedül vagyunk. Bemegyünk az albiba, uresseg, nemasag. Ha nem beszélgetünk teljesen csend van. Ez annyira rossz. Most veszünk majd tvt,hogy legalább valami legyen. Nekem az a bajom,hogy egyáltalán nem érzem magam otthon ebben az albiban. Rideg minden . Lepukkant rész.. Sehol egy ismerős. Nagyon nehéz azután amilyen városból jöttünk.