SOS! Érezted már saját magadon hogy te nem vagy olyan mint a többi ember? Lassabb vagy,lassabban végzed el a dolgokat mind tanulás és munka terén mint más normális ember? Több ideig tart egy bizonyos dolog. Mit lehet ezek ellen tenni?

"Érezted már saját magadon hogy te nem vagy olyan mint a többi ember?"

Határozottan. De nem nem lassúság szempontjából, inkább úgy éreztem, mintha egy üvegfal lenne köztünk. Néha úgy éreztem, hogy mindent elszúrtam, nem tudtam, hogy szeretnek-e vagy sem, rajtam vagy velem nevetnek, nem tudtam, hogy kérjek-e bocsánatot, mondtam-e valamit, ami miatt már megint egyedül vagyok... És nem keres senki és nem értik, amit mondok, nem tudnak vele azonosulni. Senki sem beszélt velem őszintén, mert félt, hogy megbánt, inkább eltávolodott.

Már ovis koromban is éreztem, a témáink nem passzoltak, de ami nekem kedves volt, azt nem tudtam senkivel megosztani. Az óvónők is mindig erőltették, hogy csináljam amit ők, egyszerűen nem illettem oda. És egész életemben ezt éreztem, ezért is kezdtem el érdeklődni a pszichológia iránt, hogy megérthessem őket, magam.

Aztán a szakon kezdett összeállni a kép, hogy mi a bajom és elmentem kivizsgálásra. És onnantól már tudtam, hogy miért van ez az egész és mégszomorúbb lettem, mert azt hittem, csak nincs szerencsém és csak meg kell változnom és minden jó lesz. De én csak megtanulni tudom kezelni ezeket a dolgokat, konkrétan azt mondták, hogy enyhe aspergerem van és ez már így is marad. Azért érzem magam furának, mert máshogy vagyok összerakva.

Rengeteget beszélgettünk, majdnem egy évig jártam szakemberhez ezzel, hogy együtt újra tudjuk értelmezni, tervezni az életem.

Ezt csak azért meséltem el, mert bár nekem más a problémám, talán épp az ellenkezője, nekem nagyon sokat segített kideríteni, hogy mi van velem és fejleszteni magamon ennek tudatában. 2-3 év telt el és sok dolog javult. Főleg azért, mert a barátaimnak, páromnak és azoknak, akik megmaradtak velem, értelmet nyertek azok a dolgok, amik korábban megmagyarázhatatlan bogarasságok voltak. Nekik könnyebb úgy, hogy tudják, miért tudok néha rettenetesen furcsa lenni és mi erre a megfelelő reakció. Igazából nekem is könnyebb, csak szomorú vagyok, hogy nem vagyok egészséges ember.

Nekem is pályát kellett váltanom, bár nem is akartam emberekkel foglalkozni szemtől szemben. Sok dolgot át kellett szerveznem.

Igen, lassú vagyok, mint az öszvér.

Kifejezetten korán rájöttem, mert középsuliban az volt a becenevem, hogy 'langsam'.

Nagyjából dupla annyi időt töltök tanulással, mint más, ami fárasztó, de megtanultam elfogadni.

Olyan munkát keress, ahol nem problémakat kell megoldani, hanem el tudsz sajátítani egy rutint, mert ott már nem lesz gond a gyorsasággal.

#1

Nem defektes vagy, hanem annál is rosszabb.

Azért ilyenkor gondokozz el józanul: miért is kéneegyforma tempóban léteznünk? Ja igen, mert az emberek legyenek egyforma versenybarmok és minél többet termeljenek, hisz arra valók, már az iskolában arra kondicionálják őket, hogy folyamatosan szarják magukból a produktumot. Egyediség, minőség?? Ááááá, ugyan, miek az?!

És ez szerinted jó? Ez lenne a normális? A birkák elhiszik, hogy ez így jó és a megfelelési kényszertől hajtva egymást tapossák alamizsnáért, miközben arra a legbüszkébbek, hogy ők dógoznak négykézláb is és bezzeg pörögnek. Aztán csodálkoznak, hogy 50 évesen fél lábbal a sírban vannak .

Én egyesek szerint lassú vagyok. Szerintem meg a fizetésemhez viszonyítva éppen elég gyors. Ismerem már a határaimat és nem fogom senki miatt túlhajtani magam idegileg, fizikailag.

Nem értem, hogy minek rohanni ilyen eszement tempóban? Miért az örök sietség? A kapzsiság a rohanás oka, de egyeseknek úgysem lesz soha, semmi elég.

Olyan munkát válassz, ahol nem haszonállatként kell teljesítened és lehetőleg ne vállalkozónak dolgozz, mert az az utolsó szuszt is kitapossa belőled.

Hamar munka ritkán jó.

Viszont lassú munkához idő kell.

Hova rohannál? Semmit nem kell elkapkodni. Nem vagyunk egyformák, te így vagy jó.