Szerintetek is ez lenne jobb megoldás a nyugalom végett?

Szóval anyámmal és a nagyimmal lakok egy családban, de mostanra nagyon elszabadultak az indulatok.

Sokszor véletlen balesetek történtek, ma is véletlen rácsaptam a hűtő ajtaját és letört az egyik tartója azt akkora patáliát csapott anyám, hogy szó szerint elhordott mindennek, olyan szavakat mondott rám hogy egy családvédő sokkot kapna ha még gyerek lennék és a k betűs szót is mondta rám meg rávert az ajtómra is pedig esküszöm véletlen volt.

Mostanában sok a kiadása, ma is vettünk javítani dolgokat, de ez véletlen volt.

Annyira dühös lettem arra, hogy amiket mondott nekem és minek nevezett, hogy rögtön felöltöztem és elindultam valamerre, de visszamentem később mert lenyugodtam és eszembe jutott a kijárási tilalom, de ez érdekelt a legkevésbé meg nem is kerestek 20 perc múlva se, mert tudták, hogy visszamegyek.

Sokszor volt ilyen, hogy ennyire berágott anyám és a nagyim is, hogy patália lett és mindig én kaptam sírógörcsöt pedig nem direkt történtek a dolgok.

Anyám szerintem kétszínű, sokszor van, hogy minden happy és ő is normális meg elmegyünk ide oda de mikor véletlen ilyenek vannak akkor mint egy vadállat szinte és olyan szavakat használt..

Jelenleg nem dolgozok, mert covid miatt nincs munkám de sok interjúm van betáblázva és idők kérdése, hogy találok egy jól fizetőt is és arra gondoltam elmegyek albérletbe, mert ez majdnem minden héten van talán.

Mindenben segítek itthon, mosok, takarítok, segítek nekik és közben ilyenek vannak és nagyim azzal próbál magyarázkodni, hogy "de hát ide tartozol, itt az otthon"..sajnos mióta máshogy látom a dolgokat, nekem már teher hazajönni és félni mikor robban ki a patália.

Kipróbáltam párszor mikor átmentem barátnőmhöz milyen lenne egyedül, mert volt hogy én voltam ott előbb és hozzá tudnék szokni sőt tetszett is.

Régi álmom volt egy saját tulajdonú lakás de ha ez megy mindig akkor le kell mondjak róla és albérlet lesz a megoldás, mert nekem szükségem lesz békére és itthon sosincs az sőt nagynéném is átjön néha és miatta is vannak viták, neki sosem tetszik semmi itthon és már félek.

Már tényleg várom, hogy sikerüljön egy munkahelyre bejutnom, mert amint lesz elég pénzem szerintem itt hagyom őket, mert nem bírom.

Legjobb barátnőm is albérletben van, tőle kaptam az ötletet, ő még segítene is ha elakadtam valamiben.

Nagyon sok év lenne mire sajátom lenne talán 10 év vagy több és ennyi ideig megbolondulnék szerintem, már most ahogy írom ezt tiszta vörös lett a fejem és érzem magamon a mérget.

Már tényleg néha félek anyámtól.

Ti mit tennétek a helyemben, maradnátok a családdal hátha enyhülnek a dolgok vagy költöznétek amint tudtok?

Normális válaszokat légyszi.

-25lány-