Akik albérletbe költözek, hogy reagáltak a szüleitek?

Ugye tegnap találtad ki? :D

Holnap elmúlik :D

Engem sokszor gúnyoltak, kinevettek. Szerintük fiatal voltam, úgysem tudom megcsinálni, sírva fogom hívni őket, hogy had költözhessek vissza, egyedül nem fog menni, ilyesmiket mondtak.

Számomra is megnyugvás volt az elköltözés, a béke. Valóban nehéz volt, sokszor alig jöttem ki a fizetésemből, másodállást kellett vállalnom, hogy ne haljak éhen. De a szüleimhez nem mentem vissza. Nem kértem tőlük semmit, nem is állt szándékukban segíteni. Remegve várták a napot, hogy hívjam őket segítségért, és ők hozhassanak ítéletet, hogy visszaköltözhetek, megengedik.

Na, pont emiatt költöztem el tőlük : káros, tipikus mérgező emberek. Amióta nem élek velük, sokkal jobban érzem magam!

Nagyon nem volt okuk bármit is szólni, ők egy vidéki városban laktak, én Pesten jártam iskolába és ott kaptam munkát. Hol lakhattam volna még? Miután végeztem, a kollégiumi hely megszűnt, tehát albérletbe kellett költözni.

De egyébként is az a normális, hogy ha valaki keresőképessé válik, akkor függetlenedik, nem a mamahotelben él 100 éves koráig.

3-as és a kérdező, én is ezek miatt fogok minél hamarabb elköltözni albérletbe, tudom milyen nehézségekkel jár egyedül főleg munkahely mellett, ezért mondják: valamit valamiért (annak is örülök, hogy dolgozok szakmámban megfelelő pozícióban november óta). A hónap elején gondoltam, hogy kivárom a pandémia végét (családtagjaimat megakartam óvni a kellemetlen intézkedésektől, betegségtől), de sajnos a karácsony megint balhéval végződött, és azt érzem “otthon”, hogy minket bátyámmal valahogy nem szeretnek. Mindig csak nekik lehet igazuk, akkor is, ha az adott témához nem értenek. Mindenkit lenéznek (sajnos minket is), bánthatnak minket lelkileg, tiszteletlenek lehetnek velünk, DE ez fordítva nem működik, és akkor is annak veszik, ha nekünk van igazunk velük szemben (csak a tények legkisebb feltárására is idegesek, és besértődnek), és ezek mellé nárcisztikus, sértődő, makacs szülők. :/

Ebből lett nekem végleg elegem, főleg a balhék után még savanyodott arcokat nézni fiatalon. :/ Nem fogják elvenni a szüleim az életem későbbi szakaszát is (ha már fiatalkoromat lelkileg elvették a szüleim deviza adósságuk, és ebből keletkező állandó anyagi bizonytalanság miatt, szerencsére ez most ment le ebben a hónapban, ennek ellenére a hangulat rossz vagy rosszabb lett sajnos a karácsonyi balhé miatt) Tudom, hogy az életemben még rengeteg lehetőségem, helyzetem lesz, annak ellenére, hogy lassan 30 éves leszek három év múlva.

Kellemes ünnepeket kívánok , sok kitartást, és jobb életet nektek a következő évre is!