Csak szerintem nehéz 3 embernek kijönni egy lakótársi közösségben?
Nekem az a tapasztalatom, hogy egy 3 fős albérletben elég gyakoriak a konfliktusok, vagy legalábbis az történik, hogy a 3 főből 2 jobban kijön a egymással, a harmadik meg valahogy kiszorul. Ahol páros számú lakó lakik, ott viszonylag könnyebb a helyzet, pl. 2-2 főre szakad a társaság, és senkinek sincs hiányérzéte, hogy senkivel se jön ki jobban.
Vagy olyan is van, hogy senki nem beszél senkivel. Vagy, hogy az egyik fő mindkettővel kijön, de a másik kettő egymással nem. Elég gázosak ezek a háromszögek, ritkább az a helyzet, amikor hárman nagyon jól kijönnek, legalábbis én ilyet ritkán tapasztaltam. Meg úgy általánosságban sokan nem amiatt albiznak, mert nem vennék fel őket koliba, hanem mert ott is 3-an, 4-en laknak egy szobában (jobb esetben, rosszabb helyzetben 5-10 fő lakik egy szobában), és nekik kell a privát tér, abszolút nem akarnak máshoz igazodni, stb.
Nekem is kell tér, de nekem nem mindegy, hogy egymás mellett lakunk, vagy együtt élünk. Mert az együttélésnek vannak szabályai, az egymás mellett éléskor meg mindenki azt csinál, amit akar, kis túlzással. Egy ilyen hármasból én már eljöttem egyszer, különböző életvitelű embereknek nem kell egymással erőltetni, azt gondolom.
Most a mi hármasunkból megy el az egyik lány, mert nem tudott összebarátkozni velünk, és jobbnak láttuk nem forszírozni ezt a dolgot, neki se akarunk rosszat ezzel, mert a barátkozást erőltetni nem lehet, idősebb nálunk, más életszakaszban van, semmi közös nincs bennünk.
És igen, írtam már ki kérdéseket velük kapcsolatban, de még mindig foglalkoztat a dolog, másoknak milyen tapasztalatai vannak.
válasza: válasza:Soha nem értettem, hogy egyesek miért keresik egy albérletben a "Jóbarátok" feelinget?
Albérletben nem laktam még, de egyszer a munkám miatt kénytelen voltam félévig 5 emberrel megosztani egy bérelt házat.
Eszembe nem jutott volna, hogy a köszönésen kívül mást beszélgessünk egymással, vagy bratyizgassunk munka után.
Volt kifüggesztve egy házirend, mellette az időbeosztás szerinti fürdőszoba, mosókonyha és konyhahasználat, ezt mindenki betartotta, konfliktus nem volt.
Nem takarítottunk, mert így beszéltük meg szerződéskor, ellenben fizettünk a céges takarítónőnek. Ha valaki nem akart volna ezért fizetni, nyalhatta volna ki az egész házat minden 5-ik héten az egész házat.
Szerencsére ilyen kispályás nem volt köztünk és béke volt.
Nem értem, hogy egy 3 fős albérletben ez miért nem megvalósítható?
Tudomásul kellene venni, hogy ez nem haverfelvétel, hanem egy lakhatási megoldás. A szállodákban, panziókban sem foglalkozik senki a mellette szobában lakóval, még ha hosszabb ideig is lakik ott.
Én nő vagyok, de kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez a fajta békétlenkedés általában a nőkre jellemző.
Ha lakást adnék ki, akkor csak férfiaknak!
válasza:Utolsó! Teljesen igazad van.
Mint látjuk a kérdezőék is kifúrták maguk közül a néhány évvel idősebb nőt, mert "más életszakaszban volt".
Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy nem ivott és nem pasizott egyfolytában.
Gyaníthatóan a koszt és a rumlit sem tudta elviselni, és -talán- még szóvá is tette nekik.
3. Válaszoló: vele is voltak gondok, a zenéjét pl. Nem csíptük, de reggelente is csak zenével volt hajlandó készülődni. 2 hónap után érezhető volt, hogy amit mi ketten kialakítottunk magunk közt, azt ő nem szeretné követni, nem érdekli, pedig beszéltünk vele erről. Keresztény, nem iszik, nem pasizik, ez igaz. De nincs bennünk semmi közös. Általában panaszkodtunk egymásnak, ha úgy volt, de nagyon hamar rájöttem, hogy ő a lakótársam, se rá nem tartozik az én lelki világom, se rám az övé, mert elég gyerekesen gondolkodott ő is bizonyos dolgokról, élettapasztalat ide, vagy oda.
Nem vagyok szent, senki sem az, közösen fajult ez idáig, de neki több tapasztalata van már, így engem zavart, hogy sokszor a kamasz húgom szintjén kommunikált velünk. Emiatt nem akartam bratyizni többet, amin megsértődött sajnos. Én kevés emberrel jövök ki, emiatt tartom a tisztes távolságot általában.
Ő az elején azt hitte, hogy én kapható vagyok arra, hogy nekem panaszkodjon minden este, de aztán leépítettem apránként. Tényleg semmi közünk egymás életéhez. A másik lánnyal szóba se állt kb. Ebből hogyan legyen a számára "baráti viszonynak" nevezett kapcsolat?
Nekem vannak határaim, ő ezeket nem látta be. Nekem nem volt komfortos a társasága általában, így a "szép napot!"-on kívül sokat nem társalogtunk a vége felé már. Sajnálom, hogy megbántottam és hogy ilyen típus vagyok, de nem tudom a határaim feszegetni senki kedvéért. Hittéríteni meg végképp ne hittérítsen senki!
válasza:Kérdező, a 3-as vagyok.
Én elhiszem, hogy voltak pro és kontra problémák, de ez mit sem változtat azon, amit leírtam.
A bevezetéstől rengeteg függ, nem kell privát életet folytatni a lakótársakkal.
Íratlan szabály, hogy többség dönt, az költözik, akit a többiek nem bírnak. Ha igaza van, ha nem.
Igen, abban maradtunk a lakótársammal is, hogy jobb, ha elmegy, a saját érdekében. De ő meg akarta velünk beszélni a dolgokat, mi viszont erre nem voltunk nyitottak.
A régi lakótársaimtól nem kellett noszogatással elmennem. Ők szó szerint kiutáltak és rosszul bántak velem, mert nem voltam túl szociális. Amúgy mindig rendesen takarítottam és nem éltem zavaró életvitellel. A végén mégis velem veszett össze a tulaj, mire mondtam, hogy én semmit se tudok, se nem értek így azt mondtam, innen jobb elmennem. Azért mi ketten most nem süllyedtünk le odáig, hogy szándékosan rosszat okozzunk a harmadik lánynak. Csak megbeszéltük, hogy részünkről nem megy az, amit ő egyedül, kettő ellen igényel. Ez van sajnos.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!