Vajon helyes dolog használni Isten nevét?

Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát;

aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz.

Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled.

Mózes 5 könyve. 18.10

Szia!

A JHVH tetragarmma jelentése benne van a Bibliában is, Jelenések könyvében: "aki volt, aki van és aki lesz", ha egy szóval szeretnénk összefoglalni, akkor a jelentése: Örökkévaló. Egyébként a bibliai héber bibliai szótárok is így fordítják.

Jehova tanúinál terjed el az a fordítás, hogy "előidézi, hogy legyen", ami azért sem lehet, mert a Biblia leírja, hogy Mózesnek ezt mondta: "Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes."

Üdv. Péter

Na, ez egy kis Őrtornyista álkérdés. Először is az összes keresztény egyház „megismerteti” a JHVH-istennevet. Én már azelőtt is ismertem a JHVH-istennevet, hogy valaha is hallottam volna Jehova Tanúiról.

Mi két tévedés között állunk arany középúton: a zsidók abszolút tilalmat hirdettek, vagyis azt mondták, hogy egyáltalán nem szabad kimondani a Szent Nevet, az Őrtorony pedig ennek az ellentettjét vallja, azt mondja, hogy tilos nem kimondani, vagyis kötelező. Mi a kettő közti arany középutat valljuk: Sem azt nem mondjuk, hogy egyáltalán nem ejthető ki a Név, sem azt, hogy minden megkülönböztetés nélkül, úton-útfélen, nyakra-főre lehet használni. És ami a legfontosabb, elvetjük az Őrtorony azon felfogását, hogy a Szent Név használatából hitvallási kérdést csinál. Ez teljesen téves felfogás, hiszen az a név, amit Jézus megismertetett az emberekkel, nem a Jahve (vagy Jehova) név volt, mert azt régóta ismerték már. Ez a név az Atya volt. De nem is "használni" kell ezt a nevet (afféle mágikus kulcsként), hanem a személyét megismerni.

Az Őrtorony azért, mert 1935-ben bevezette a kétosztályos megváltástant, amelynek értelmében híveinek nagy többsége számára (akiket „más juhoknak” régebben Jonadáboknak nevezett) afféle másodosztályú reménységet oszt (vesd össze az Efézus 4:4-el, hogy hányféle reménység van, az ÚVF ezt is meghamisította), amelynek része az is, hogy őket nem fogadja Isten fiaivá, így ők nem kiálthatnak úgy, hogy „Abba! Atyám!”, helyett marad nekik a „Jehova”. Gondolj bele: szerinted melyik belsőségesebb kapcsolat? Egy gyermek a keresztnevén szólítja a szüleit vagy, hogy apu és anyu? Az Újszövetségben nemde mindig Atyaként van szólítva?

Egyébként tudnod kell, hogy a „Jehova” szó héber fül számára lehetetlenül hangzó, középkori teológiai műszó (kb. mint az "Isten" és az "Uram" szóból az "Ustan"). Elsősorban Jahveh alakban a többi keresztények is használják és tisztelik.

Ez ügyben itt van két cikk:

[link]

[link]

És ez:

„A “Jehova” név-az üdvösség kulcsa?

Akik találkoztak már személyesen Jehova tanúival,tapasztalhatták,hogy egyik Nagy Témájuk a “Jehova” Isten-név. Sok megszólított emberrel kikerestették a Biblia Károli Gáspár fordításából a II. Mózes 6:3,és a Zsoltárok 83:19-et: ” Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes. ” *** “Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.” Nekem az a meggyőződésem volt éveken keresztül,hogy a Biblia a Nagy Titkok Könyve,ami a keresztény egyházak előtt “le van kódolva”-míg Jehova tanúi nyitott könyv-mert Ők tudják a “PIN-kódot”: JEHOVA ! Tehát az Őrtorony Társulat “kezében” van a Biblia-értelmezés “kulcsa” Hét éve voltam már aktív “királyság-hírnök” ( missziós-szolgálatot végző Jehova tanúja),amikor kezdtem elgondolkodni: Ha Isten-csak,és kizárólag- egyetlen Személy,akkor minek Neki (megkülönböztető) Név? Kitől kell megkülönböztetni? Mi lehet az üzenete a II.Mózes 6:3-nak? Én úgy hiszem / értem, hogy szembeállítja önmagát a Mindenható a tehetetlen, a Tíz Csapás alatt Egyiptomot megvédeni nem tudó hamis “istenekkel”. Ők-a nem létezők (“Anti-JHVH”) vereséget szenvedtek az abszolút Teljhatalmú Létezővel,a “Vagyok,aki Vagyok” (JHVH) -tól. De az Úr Isten megelégedett avval,hogy úgy ismerjék meg Őt az emberek: “Vagyok,aki Vagyok”? Én úgy értem a Szentírásból,hogy tovább akar lépni! Jézus Krisztus Személyében az ÚR elmozdítja az akadályt az Ember és az Örök,és Teljes Élet között van. Ez az örökölt (Ős)bűn,és az Ítélet,amit Jézus Krisztus szenvedett el értünk,és helyettünk-hogy aki hisz az Úr Jézusban “el ne vesszen,hanem örök Élete legyen” (János3:16) Az Úr Jézus Krisztus a Teremtőt,mint Atyát mutatta be,és tanított Róla. Néhány példa: János 6:37: “Senki sem jöhet énhozzám,ha nem vonzza őt az Atya,aki elküldött engem” *** János 14:11:” Higgyetek nekem,hogy én az Atyában vagyok,és az Atya énbennem van,ha pedig másért nem magukért a cselekedetekért higgyetek” Szembetűnő, hogy Jézus nem a “JHVH” nevet hangsúlyozta-tanította…újra,és újra Istenről úgy tanít,hogy Ő a hívők Atyja (Apja). A Jézustól tanult Imádságban ( A “Mi Atyánk” kezdetűben) sem említi…pedig simán helyet kaphatott volna-ha tényleg a JHVH név lenne az “üdvösség kulcsa”! Nem így szólt Jézus:”Mi Atyánk,akinek neve Jehova…”-hiszem,hogy n e m v é l e t l e n ü l ! Hiszem,hogy Jézus nem végzett “fél-munkát”,abban az Imádságban minden benne volt! Megszentelődik Isten neve: A t y a ! Jézus Krisztus mondta: “Kijelentettem a Te Nevedet az embereknek” (János 17:3) De ez semmiképp sem a “JHVH” (Jahveh / Jehova) név-amit korábban is ismerhettek. Jézus Krisztusnak több konfliktusa is volt Pl.:a farizeusokkal,de egyszer sem üldözték a “Jehova” név használata miatt! Pedig biztosan “ugrottak volna”! Népszerű érv még Jehova tanúitól még az Ap.Csel 15:14: ” Simon elbeszélte,hogyan gondoskodott Isten először arról,hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének.” Akár az Ószövetségi Gyülekezetet, nézzük,akár az Újszövetségi Gyülekezetet,egyik csoport sem a “Jehova” névről lett elnevezve: Izrael/ Jiszra Él: Isten harcosa. (Él= Elohim,azaz Isten) Az újszövetségi hívőket keresztényeknek nevezték,( Krisztus követője)-amit már az ős-keresztények elfogadtak,felvállaltak. Ez sem a “Jehova” névből származik. Jézus Krisztus kereszten elhangzó utolsó szavait az eredeti (arámi) nyelven örökítették meg az Evangéliumok írói,ami így szólt:”Éli,Éli Lama Szabaktani” (Én Istenem,én Istenem miért hagytál el engem?) Ha az üdvösség kulcsa a “Jehova” név lenne,biztos hogy legalább az egyik “Istenem” szó helyében a Jahveh / Jehova szó lett volna! Ahogy én értem a Bibliát,Jézus egészen közel hozta Istent,az akarja a Megváltó,hogy megtagadva az Istentől elidegenedett életet ismerjük (f)el önmagunkban a bűnöst,aki csak bűnbocsánatot tud kérni-és ismerjük fel Istenben nem csak a Bírót,a Királyt-hanem az Atyát is. Ennek fényében értem meg,hogy az első századi keresztények nem “Jehova tanúi”,hanem Krisztus tanúi voltak! Nem történt “sérülés” a fent maradt Bibliai kéziratokban,nem “vágták ki” a Jehova nevet,hanem felváltotta a teljesebb Név:Mennyei Atya Jézus Krisztusról mondja a Szentírás: “És nincsen üdvösség senki másban,mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név,amely által üdvözülhetnénk””

[link]

A katolikus teológia nem csak azt kifogásolja az Őrtoronynak az isteni névvel kapcsolatos álláspontjában, hogy a téves "Jehova" kiejtési alakot erőlteti. Hanem ezen túl különösen a következőket:

1./ Az isteni név kisajátítását, pl. "Egyedül Jehova Tanúi szentelik meg Isten nevét".

2./ Az isteni név használatának kötelezővé tételét, gyakorlatilag az üdvösség elvesztésének terhe mellett, pl. "Használod kell a Jehova nevet, mert különben nem azonosít Isten népével."

3./ Az isteni név használatának hitvallási kérdéssé tevését, pl. "Mi Jehova nevének népe vagyunk!"

4./ Más keresztény felekezetek mószerolását, akik nem követik az isteni névvel kapcsolatos Őrtornyos doktrínát, pl. "A hitehagyott keresztények gyűlölik Isten nevét!"

5./ Az isteni név kérdését valami abszolút fontossággal bíró teológiai bunkósbottá tevését, lényegében az evangélium helyett ők néhány "kedvenc" témát lobogtatnak: Jehováznod kell, és ne ünnepeld meg a karácsonyt, ne köszönj annak, akiről mi azt mondtuk.

6./ Antitrinitárius tanítások hangsúlyozása végett az isteni nevet kizárólag az Atyaistenre korlátozzák. Ebből fakad például az, hogy ha egy keresztény azt mondja, hogy "Jézus az Jehova", akkor azt a JT agy úgy érti, hogy "Jézus az Atya", ami nyilánvalóan nevetségesen hat nemcsak a JT-k, de a teológiailag korrekt kereszténység számára. Az olyan szóhasználattal, hogy pl. "Jehova és Jézus" szintén az ariánus teológiájukat erőltetik, hogy már nyelvi szintjén is berögződjön a JT-be az antitrinitárius dogma. Ld. Újbeszél

7./ Mivel a JT-k fejében a szokásos utalás Istenre mindig a "Jehova" névvel történik, ezért ha egy nem-Tanú beszél nekik Istenről, sokszor úgy érzik, hogy az illeti valaki másról beszél, nem az ő "Jehovájáról". Szintén Újbeszél és elmekontroll nyelvezet, hiszen egyfajta csoportnyelvként funkcionál: aki máshogy beszél, az idegenül hat - így ez is a tagok társadalmi elszigetelődését szolgálja a "külsősöktől".

8./ A "Jehova" név beleerőltetését igazolhatatlan összeesküvés elméletek, és az ókori keresztények bizonyítatlan megrágalmazása útján beleerőlteti az Újszövetségi könyvekbe. Hogy miről? A 6. és 7. pont okán.

9./ Jézus és az apostolai, illetve a szentírók Istenre úgy utalnak, mint "Atyára", ennek ellenére a JT-k mégse így utalnak rá, elsősorban. Hogy miért? A kétosztályos megváltástanuk okán. Szerintük a szó tulajdonképpen értelmében csak a "felkentek" (belős párt tagjai) kiálthatnak Istenhez úgy, hogy "Abba! Atyám!", vagyis tulajdonképpen csak ők érhetik el az istengyermekségséget, akik mint Isten (fogadott) fiai valóban Atyjuknak szólíthatják az Istent. Az újszövetségi reménység ígéretéből kisemmizetett többieknek egyszerűen csak a "Jehova marad", hiszen ők nem Isten fiai, hanem csak szolgái, vagy "barátai", mint a korlátozott ószövetségi időkben.

A JT-k, amikor feldobják a bibliai ismeretekkel nem rendelkező embereknek az kedvenc istennév kérdésüket, valami olyasmit szoktak felvetni, hogy pl. "Lehetünk-e valakivel szoros kapcsolatban, ha nem használjuk a nevét?" Saját kérdésük lövi őket agyon. Ugyan hogyan szólítja az ember a hozzá legközelebb állókat? Például a szüleit? A nevén vagy például úgy, hogy "anyu" és "apu"? A házastársa vajon melyik megszólítást érzi közelebb állónak? Azt, hogy "kedvesem" vagy a polgári nevét?

A "Jehova" név erőltetése valójában igazi szimbóluma annak, hogy milyen messzire tolta az Őrtorony Társulat a valódi keresztény reménységtől, az istengyermekségtől az embereket. Egy távoli, rideg hadúrra, akit mint mondjuk a főnökét, a hivatalos nevén kell szólítania, és aki nyugodt szívvel elpusztítja, hanem szolgálja elég buzgón az Őrtorony Társulatot.

10./ Az Őrtorony-teológia értelmében a Név eldologiasítódik (tárgyiasítás), amelyet mint valami tulajdont gondoznak. Mint a középkori misztikus zsidó rabbik, akik a Tetragrammatont mint valami varázsigét használtak. Ráírták a gólemre, és az életre kelt. Jegyezd be magad olyan néven, hogy "Jehova Tanúi", és igaz vallás leszel! Lényegében mágikus automatizmusként és az üdvbiztonság garanciájaként visszaélnek vele. Bizony a "Jehova" szó használata, mondogatása senkit nem igazít meg, és semmiféle üdvösségbeli pluszot nem okoz, hiszen a Biblia nem arra irányul, hogy az üdvösségért a Tetragrammatont, egy héber szót buzgón "használjuk", mint afféle mágikus kulcsot, hanem, hogy megismerjük Isten személyét, hogy szeressük őt, és fiaivá legyünk.

A katolikus teológia nem csak azt kifogásolja az Őrtoronynak az isteni névvel kapcsolatos álláspontjában, hogy a téves "Jehova" kiejtési alakot erőlteti.

Igen ezt mondják, hogy 1536-ban téves volt a fordítás édekes a Károli Gáspár fordítású Bibliában nem egy helyen benne van a Jehova név pedig nekem egy 1991-es kiadásom van.