A hagyományos, filozófiai szubsztancia-fogalom fenntartható a mai természettudományok eredményeit tekintetbe véve?

Nem. A természettudomány ugyanis azt vizsgálja, ami tapasztalható, mérhető, megfigyelhető.

Van kivétel, például a kvarkok esetében, viszont azokban nincs semmi misztikum, ráadásul a rá épített modell jól működik.

A természettudomány egyébként nem állítja, hogy megcáfolta a metafizikai dolgokat, de nem is bizonyította. Egyszerűen figyelmen kívül hagyja.

Kedves második válaszoló! Az utolsó mondatodra a kérdésem, hogy miért? Mert hogyha azt nézzük, hogy a metafizika is a természet része, akkor a természettudománynak azt is tudni kéne vizsgálni. A metafizikának nem feltétlen kell valamiféle misztikus dolognak lennie, lehetséges hogy teljesen racionális dolgok vannak egy transzcendens valóság mögött, csak a materialista szemlélet sztereotípiája ítéli meg negatívan?

Mert ha metafizikáról beszélünk, sokan azonnal a misztikummal, meg a babonákkal, hovatovább, a tudományellenességgel hozzák kapcsolatba, holott van olyan területe, melyre ezek a negatívumok éppen nem jellemzők.

#3

A metafizikának nincsen természettudományos megalapozottsága. A nevéből következően is ellentmondás volna: szó szerint "fizikán felettiség, kívüliség". A természettudományok pedig kifejezetten a fizikai jelenségeket vizsgálják. Már csak ebből a nyelvi differenciából következően sem értelmezhető a felvetésed. Úgy gondolom, hogy a filozófiának, s főként a filozófiai logikának nagyon mély pontjaira el lehet jutni a metafizikával, mint írtam, például Kant meg is tette, de ez csak elmélet, teoretika. Valójában ha figyelembe vesszük a filozófiatörténetet, akkor azt láthatjuk, hogy mindegyik koncepció egyformán igaz és egyformán hamis. Éppen ezért olyan vonatkozásban nem tehetjük meg a metafizikát tudománynak, mint azt tesszük a matematikával. Teljesen más síkon működnek, nem lehet egy nívón kezelni. A filozófiának van pragmatikus és teoretikus oldala is. A metafizika abszolút az utóbbit képviseli, sőt, azon túl is megy, és lényegében mindenre rákérdez, nem marad meg a saját szférájában, hanem a maga logikai elképzeléseit, a maga által felépített logikai sémarendszert projektálja rá még a természettudományosan megalapozott tézisekre is. Mondd, mégis hogyan vizsgálnád meg empirikusan azt, hogy létezik-e Ding an sich, amiképpen Kant állította? Ha nem tudod bebizonyítani, akkor pontosan annyira lehet hamis vagy igaz tétel, mint az, ahogyan Platón mondta, a tanulás anamnészisz, és létezik egy ideavilág, ahol a legfőbb idea a Jó ideája. De lehet, hogy Descartes módszeres szkepszise vezet a valóságra, és a cogito (tudat) és a sum (lét) közötti kapcsolat az ego (az én). Mi bizonyítja, hogy nem? Mi bizonyítja, hogy igen? Ez az igazán nagy problematikája a metafizikának. A ködfoltosság. Ezért nem léphet fel tudományként, ezért maradhat csak elmélet, csak teoretika.