Ki az erkölcsösebb?

Szerintem erkölcs szempontjából egyenlő, de valóban az az önzetlenebb, aki jutalom reménye nélkül tesz jót.

Más kérdés, hogy van-e olyan, aki mindenféle jutalom nélkül tesz jót. Nem azért, hogy lássa az örömet, vagy saját lelkén könnyítsen, vagy bármi ilyesmi...?

Alapvetően nem jutalomért szoktak az emberek jót tenni, vagy erkölcsösen viselkedni, hanem viselkedésükben a tanult mintákat követik és arra törekszenek, hogy megfeleljenek a közösségi, társadalmi elvárásoknak.

A hívőknél viszont valóban bejöhet ezen felül még az a motiváció, hogy Istennek tetszően éljenek és cselekedjenek. Feltételezem, hogy ezt többnyire őszinte odaadáson alapul, és nem valami önző, jutalmat remélő hozzáálláson. Ha mégis az utóbbin, akkor az szerintem is alacsonyabb erkölcsi szinten áll, mint egy ugyanúgy viselkedő ateista.

Ennek semmi köze az erkölcshöz.

Én is hívő vagyok,de eszembe nem jutott soha,hogy erkölcs miatt tegyek jót.

Ugyan érezheti magát az ember erkölcsösebbnek emiatt,de nem ezért kell jót tenni.

Hanem azért,mert Isten megkér erre.

Hiába tesz jót egy ateista,ha nem fogadja el Jézus Krisztust megváltójának.Én úgy tudom,akkor nem üdvözül.

Ezt irja a biblia.

De ezt egy lelkész jobban tudja.

Amugy meg azt is ìrja a biblia,ha jót teszünk ne dicsekedjünk vele.

Az etikus, erkölcsös viselkedésnek mindenkinek a saját lényéből kell fakadnia ahol az ateista, vagy materialista gondolkodás minden bizonnyal egy lépcsővel előnyben van, de most attól függetlenül, hogy az erkölcs kialakulásához egy isteni szempont is hozzájárul a vallásosaknál, ez ha beépül a személyiségébe, akkor már maga az etikus viselkedés mintegy különválhat az isteni befolyás által támasztott követelménytől és önállóan is jelentkezhet.

Nagyobb problémát látok az erkölcs milyensége között, a több évezredes erkölcsi szempontok nagy része ma már anakronisztikus, például a sírig tartó házasság nem életszerű, vagy éppen a más nemi identitású emberek sommás elítélése, amely egy kicsit rám is hat bevallom, de azért nem tartom bűnnek, inkább csak ízléstelennek, de mivel ízlések és pofonok különbözők, magánügynek vélem.

A vallásosak csoport, vagy nyájszelleme sem mondható manapság korszerűnek, amikor mindent ahhoz mérnek a megítélés során, hogy a másik fél hisz e Istenben, illetve melyikben, vagy mi módon, mert a számukra ez rendkívüli jelentőséggel bír, pedig ez is teljesen magánügy, de mégsem tudják függetleníteni magukat a hitüktől, amely szerint az istenük, most legyen az Allah, vagy Jézus, vagy a kimondhatatlan JHWH használhatatlannak, sőt egyenesen elpusztítandónak tartja azokat az embereket, akik nem úgy és nem azt hiszik ezzel kapcsolatban, amit éppen ők maguk.

Sorolhatnám még az elmaradott erkölcsi szabályozás elemeit, például a szemet szemért, vagy a halálbüntetés jogosságát is érvényben tartó gondolatokat, de azt hiszem felesleges, mindenki érti, hogy évezredekkel ezelőtti erkölcsi parancsok, nézetek a modern emberiség számára már nem érvényesek, sőt, esetenként egyenesen károsak is lehetnek, például a 'szaporodjatok, sokasodjatok' felhívás erkölcsi megítélése, amely manapság, a túlszaporodott emberiség érdekével egyenesen ellentétes, így etikai szempontból olyannyira önző a betartása, hogy akár erkölcstelennek is nevezhetjük.

Senki semmilyen jócselekedettel nem válik igazzá mert a bűn halált okoz ezért hinni kell Isten kegyelmében.

Egyedül Isten képes bűnbocsánatot adni amihez teremtő erő kell. Meg persze megemlékezni arról, hogy Istennek sem volt ingyen a megváltásunk mert a mi büntetésünket és Isten haragját Jézus vállalta magára.

Az ateisták egyértelműen erkölcsösebbek. Náluk kevésbé áll fent a veszély, hogy érdekből teszik a jót.

A keresztényeknek meg van parancsolva, hogy cselekedjenek jól, így már eleve gyanús minden jó tettük.