Mik a bizonyítékok isten létezésére (szedjük össze)?

Több 100 ha nem 1000 bizonyítéka van Isten-nek és a teremtésnek. Ebben a filmben tudósok beszélnek róla hogy csak a teremtésre van bizonyíték, az evolúcióra 0

Itt https://www.youtube.com/watch?v=ekCdbbewFWU

Gondolkodjatok el néhány dolgon. (ne a biblia nevű hitgyűjteményből, példabeszédből idézzetek.)

Miért van az, hogy ahányféle környezetben élő embercsoportot veszünk szemügyre, annyiféle istenben hisznek? Vagy talán sok isten teremtette a világot?

A 6 napos teremtés hogy magyarázza a százmillió éves leleteket?

A mindenhatóság önmagában is ellentmondás.

A mennyország, a pokol léte is ellentmondás

Aztán mi van az állatokkal, elsősorban az én-tudattal rendelkező állatokkal?

A vallás tanításait csak vak hittel lehet elfogadni. A vakhit pedig csak a tudás, főleg a gondolkodás hiánya mellett létezhet. Pedig a gondolkodás az ember alapvető eleme, ami megkülönbözteti az állatoktól.

A világegyetem méretét tekintve nem létezhet olyan lény, ami az egészet átlátja, irányítja, ehhez az agyának a mérete meg kellene haladja a világegyetem méretét. Nem is beszélve arról, hogy ha mégis létezne, azt ki teremtette?

A világ nem előre determinált. Minél több részecskét veszünk figyelembe, annál gyorsabban válik pár lépés után kiszámíthatatlanná. Nem képzelhető el olyan számítógép, agy, vagy bármiféle lény, ami elegendő számítási kapacitással rendelkezik a bekövetkező események kiszámításához. A ma még gyerekcipőben járó, elméletileg a létrehozható leggyorsabb számítógépek, a kvantumszámítógépek kapacitása elméletileg is csak tört része számú atom állapotait tudja követni, mint a saját mérete.

Az idővel is probléma van. Ha világot valaki teremtette, a megtervezéséhez elképzelhetetlenül sok idő kellett volna. Tegyük fel, hogy volt ennyi idő a teremtés előtt. Ha sikerült létrehoznia valakinek, ebből a kiindulási állapotból fejlődött tovább, a teremtő irányításával. Az irányításához is szükséges átgondolni mindent és beavatkozni, hogy az a „teremtő” elgondolása szerint működjön. Ehhez is jóval több idő kell, mint amilyen gyorsan végbemennek a változások. És nem tízszer vagy tízmilliószor annyi időről beszélünk, hanem a világegyetem mérete miatt elképzelhetetlenül nagy számokról van szó.

Ha azt gondoljuk, hogy megteremtette, és hagyta fejlődni további számítások és irányítás nélkül. Akkor egy idő után fogalma sem lett volna, hogy mi hogyan fog alakulni, Miért gondolja azt bárki, hogy a kimondhatatlanul sok történés mellett, éppen őt figyeli, szereti, irányítja, ad célt az életének?

Az istenhit kialakulása törvényszerű, ahogy fejlődik egy lény én tudata. Azért nem embert írtam, mert egyre több szól az mellett, hogy az értelmesebb állatoknál is kialakul valamiféle én tudat és hite. Ismeretek hiányában nem tudja megmagyarázni a körülötte történő eseményeket, ezért kitalál egy magyarázatot. Minden népcsoport másképpen magyarázza, innen ered a sokféle isten elképzelés. Aztán ahogy nő az ismeretanyag, egyre több dologra megtalálja a helyes magyarázatot, egyre kevesebbszer kell hinni.

Gondolkodni sok ember számára fárasztó. Az istenhit mankó azoknak, akik nem akarnak tanulni, megérteni a világot. Egyszerűbb hinni.

Mankó azoknak is, akik nem tudják elfogadni a halálban azt, hogy végleges, visszavonhatatlanul megszűnik az énünk, a tudatunk. Csak atomjaink maradnak, amik semmiben sem különböznek a többitől, és nem hordoznak belőlünk semmit..

Az életünknek (és semmilyen élőlény életének) semmi célja, létrejötte a fizika törvényei következtében szükségszerű. Mankó azoknak is, akik nem tudják elfogadni, hogy nem valami érdekében, valami céllal jöttek létre. Mindenkinek magának kell valami célt kigondolni, és rajta kívül a kutyát sem érdekli, hogy elérte, vagy nem.

Összefoglalva: isten létében sok az ellentmondás. A nemléte sokkal ésszerűbb, és jobban egyezik a megfigyelt eseményekkel.

Szerintem azt se tudják az emberek hogy miről beszélnek, mit értünk isten alatt? fizikai dolog? Vagy csak egy energiaforma? vagy netán egy mindent átható lézetés amire se a tudomány se a hit nem tudja a választ?

A tudomány szerint nem tudjuk hogy mi a létezés 97%-a.

A hit szerint azt képzeljük hogy tudjuk mi az a maradék 97%.

De egyik opcióban sem szerepelünk, mi magunk.

Valahaogy kihagyjuk az Énünket ebből a témábol, mindig csak azt hajtogatjuk amit a tudomány nem tud, amit a vallás hisz, amit más emberek találtak ki, amiről az adott időben úgy gondolják hogy az az egyetlen igaz.

De akkor hol vagyunk mi? Miért vagyunk mi?

Az a baj h mindenki a multat keresi, az igazat arra hogy a jelen valójában micsoda, és akkor majd ha tudjuk az igazat akkor ugy élem az életem ahogy kell, attól függően hogy létezik-e az a "isten" vagy sem.

A létezésre mindenkiben ott van a válasz, ugyanúgy ahogy az elet minden terére vonatkozóan. Tudjuk mi a jó, tudjuk mi a rossz, meg is tudjuk különböztetni. Csak épp a tudásnak hitt tudomány ami a csak megfoghato fizikai dolgok létezésében hisz ( Hisz mivel nem tudja a 97% ot, de mégis elhiszi hogy csak a 3% van.) ezáltal bezárja magát a tudomány a saját hitrendszébe. ugyanúgy ahogy a vallás teszi.

Tehát az egyetlen módja az igaság kiderítésének abban a témában hogy létezik vagy sem, hogy te magad kiprobálod. Nagyon egyszerű nem túl időigényes, károsnak sem mondanám, igazábol másnak sem tudsz vele ártani, a törvény sem tiltja, de még a tudomány hite és a vallás hite sem ellenzi a MEDITÁCIÓT!!!!! (légzésmeditácio nagyon egyszerű formája, ülő helyzetben kényelmesen pihensz a légzésedre figyelve, nem módosítgatva, csak figyeled ameddig jól esik, ha lehet minden nap szánj rá 20percet legalább)

Hisz ki adhatna neked biztosabb információt ebben a kérdésben mint saját magad? magadnak csak hiszel nem?

Sok sikert.

"Megkértem a mandulafát: -Nővérem, beszélj nekem Istenről. És a mandulafa virágba borult."

(Nikosz Kazantzakisz)

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha azt mondanám, amit a legegyszerűbb. Amit a magyar társadalomban olyan sokan mondanak, azt, hogy Isten nincs, csak a gyenge ember szellemi pótléka.

Elhiszitek-e, hogy Isten tagadása sokkal egyszerűbb?

Ha nincs Isten: szabad vagyok másokkal rosszat tenni. Ha nincs Isten: szabad vagyok másokon gúnyolódni. Ha nincs Isten: akkor csak én számítok. Ha nincs Isten: nem baj, sőt jó, ha önző vagyok.

Ha Isten van, az probléma. Ha Isten van, jön a h*ye elveivel, ami alapján ez a világ működik. Ha nincs Isten, akkor a világ egy darabig működik: nekem. Kit érdekel, mi lesz másokkal?

Ha nincs Isten: ugyan, kit érdekel az állatkínzás? Ha nincs Isten: kit érdekel a környezet pusztulása? Ha nincs Isten és nincsenek az Ő "h*lye" szabályai, vajon milyen erkölcsi alapom van bárminek az elítélésére? Ha nincs Isten, akkor a hajléktalan és a szegénység problémája: nem probléma, csak idegesítő és büdös, zavaró tényező.

Ha nincs Isten, miért szép a szép? Ha nincs Isten, miért tetszenek a hófödte hegycsúcsok, a lányok szemei, a gyermekem mosolya?

Ha nincs Isten, akkor a Bibliát is mondhatom mesekönyvnek, mert ez sokkal egyszerűbb, mint utánajárni, hátha mégis van-e benne valami...

Ha nincs Isten, akkor csak egy út van elòttem, egy lefelé tartó spirál.

Ha van Isten, miért ne lenne ura a saját kreálmányának? Ha van Isten, csoda-e a csoda egyáltalán? Ha van Isten, miért ne dönthetne úgy, hogy megpróbálja megkeresni azokat, akik tőle eltávolodtak?

Ha van Isten, azt mondja nekem: "Íme, én ajtód előtt állok és zörgetek...". Ha van Isten, akkor közel jön hozzám, s azt súgja a lelkemnek: "Jöjjetek hozzám, akik megfáradtak és megterheltek, mert én megnyugvást adok nektek".

Ha van Isten, akkor nem hagy magamra. Ha van Isten, akkor megnyithatom neki a szívemet. Ha van Isten, neki nem kell megjátszanom a kemény legényt, a mártírt, az elérhetetlen apát, a macsó férfit, a büszke magyart. Ha van Isten, akkor Ő eljön hozzám, ha az ajtómat kinyitom, ha a szívemben megrendülök, ha meglátom bűnös emberi mivoltomat.

Istenhez hazatérhetek a szennyességemmel, mert Isten mindig tisztába rakhat engem. Újra pelenkáz, nem szíd le érte. Ha mindig csecsemő leszek, Isten akkor is szeret. De ha van, akkor azt szeretné, ha növekednék szeretetben és értelemben. Erre szolgált a Tíz "parancsolat". Hogy járni tudjak, s felnövekedhessek. Hogy országában asztalához méltón ülhessek le: ne csupán mint gyermek szaladgáljak a trónusa körül: azt akarja az Atya, hogy értsem is, hogy nekem és neked álmodta a világot.

Ha nincs Isten: szegény maradok, bármennyit is halmozzak fel saját erőmből vagy mások kárára.

Ha Isten van, minden távlat és véglet az enyém lehet, ha Isten nincs: bár szabadnak hihetem magam, mégis kalitkába zárt madár vagyok, saját szűklátókörűségem foglya.

Ha Isten van, a korlát értelmét meglàtom. Ha nincs Isten, csak a korlátot látom.

Még egy dolog.

Istennél nincs olyan, hogy vannak hívő barátaim. Istennél nincs olyan, hogy az apám, anyám, fiam hívő.

Isten nem arra kíváncsi, hogy akarsz kibújni a személyes felelősséged alól. Istent nem érdeklik a jócselekedeteid, hány hajléktalant etettél meg, hány kutyát mentettél meg, hány órát túlóráztál a munkahelyeden.

Vele, mennyi időt töltöttél? Kérted a tanácsát, hallgattál Rá?

Tudom, simàn lehetsz úgy is: ó, én már elszúrtam. Egy r*hadék vagyok, akit mindenki utál. Ahányszor el lehetett cs$szni, én elcs$sztem. Az egész életem egy elhibázott dolog. Lehet, hogy azt hiszed, Istenhez menni könnyű.

Istenhez menni borzasztó nehéz. Szembenézni saját értéktelenségemmel? Hibáimmal? Nota bene: mocskos vágyakkal, bűnökkel? Kinek könnyű ez?

Istenhez menni nehéz, de Istentől távol maradni, elképesztő kárt okoz. Mert kétféle reakcióm lehet: eltagadom létezését s így megnyugtatom a lelkiismeretemet (jöhet az alibizés, a pótcselekvések sora, a kompenzálás!) - vagy magam alá roskadok és bután megyek előre a gyűlöletben. Ekkor szétrombolok biztosan mindent magam körül, s mások haragjától, utálatától és gyűlöletétől övezve halok meg.

Vagy mehetek inkább mégis a nehéz úton Istenhez, az engem nyomasztó kérdésekkel, miért vagyok rossz, s lehetne e meg rajtam segíteni?

S Isten ott van mindig, ha megyek, s látlelete saját ítéletemnél is biztosabb. De odaadhatom neki, ami aggaszt, nyomaszt, bánt, bűntudatot okoz. Odarakhatom elé az elcseszettségemet, a hibáimat, a butaságomat, a bunkóságaimat, a vágyaimat, vélt erélyeimet, szeretetlenségemet, a világ bántásait.

Stabil sziklán áll az a kereszt.

Mindent elhordoz s mindenkit elvisel.

De jó lenne, ha megindulhatnànk felé. Ha nem félnénk tőle, mert az a kereszt nem az ellenségünk: nem kell félnünk tőle. Értünk van! A mi mentőmellényünk az: hogy tudta elérni az ördög, hogy rosszat lássunk benne?

#38 A hozzászólásoddal csak egy a baj. Egy óvodás gyerek logikusabban gondolkodik. A te hozzászólásodban nyomokban sincs logika!

Na, ja! A hithez nem is kell! Még a végén a gondolkodás megrongálná a hitből épített évezredes kártyavárat!