Hogyan lehetett valaki egyszerre zseniális fizikus és felszentelt egyházi személy?

Meg kell értenünk hogy az más világ volt, akkoriban még nem volt annyi ismeretük a világról mint a mai világban.

A tudatlanság szülte a vallásokat és a tudás rombolja le.

Abban az időszakban volt a nagy átmenet.

# 11

Csak a hívők terjesztik ezt a blőd hazugságot hogy a tudomány és a vallás összeegyeztethető..., a valóság pedig az hogy ma már sokkal több ismeretünk van a világról mint az akkori tudósoknak és nincs mit a vallással magyarázni mint akkoriban.

De ha már itt tartunk akkor melyik vallással egyeztethető össze a tiéddel vagy a többi másik százzal?

Én nagyon szeretem a bölcsek írásait olvasni, olyan bölccsel viszont még soha nem találkoztam, aki ne hitt volna Istenben! Sőt, ők sokkal jobban hittek!

Tudása bárkinek lehet, bármiről, de bölcsessége nem! Isten áldja a bölcs embereket!

Hiába hisszük magunkat okosabbnak, a bölcseknél nem lehetünk okosabbak! Mitől hiszed magad okosabbnak tőlük?

# 14

Hiába próbálod kiforgatni a szavaimat... gyenge csel.

Akkoriban csak azért gondolták isten létezésest amint írtam mert még nem volt akkora ismeretük a világról mint ma és ezzel próbálták tudatlanságuk...mivel a vallást a tudatlanság szülte és a tudás építi le minél többet tudunk meg a világról annál jobban kirajzolódik hogy mennyire hamisak a vallások.

Ajánlom figyelmedbe elolvasásra nem csak neked hanem a kételkedőknek is:

[link]

[link]

Léo Taxil volt az igazi bölcs aki már az 1800-as évek végén mert gondolkodni és le merte írni hogy miért is hiteltelen a biblia, nagyon tanulságos könyv.

A papok túrót sem tudnak, a teológia, meg az ehhez hasonló áltudományok semmire sem jók.

A reneszánsz idején magánszorgalomból néhány egyházi személy, aki nem volt elvakult fanatikus, valóban önképzéssel képes volt saját magát művelni a tudomány területén is, hiszen legalább írni, olvasni megtanították az egyházi iskolákban, meg a filozófia egyes elemeire, ezeknek az embereknek tényleg köszönhet a tudomány ezt, azt, de sokkal inkább a fejlődés, a haladás ellen volt az egyház és csak a szegregáció után lódult meg a tudományok fejlődése.

Az is lehet, hogy az olyan személyek, mint például Jedlik Ányos, aki talán nem is volt annyira vallásos, mint az elsőre látszik, annak dacára, hogy iskolái egy részét az Egyház keretében végezte és egyházi végzettsége, rangja is volt, hiszen igazodniuk kellett a körülményekhez, ő és a hozzá hasonlók csak szükségből vallottak vallásos nézeteket.

Jedlik ezekkel a szavakkal fordult a hallgatóságához, ráadásul magyarul és nem németül, amint az akkoriban kötelező volt, ez is jellemzi kissé rebellis szellemét:

„…Nincs egyéb hatalom tehát e földön, mint a tudományok varázsereje, melly mind egyeseknek, mind köztársaságoknak annyira óhajtott jóllétét eszközölhetné és biztosíthatná.”

[link]

Jedlik ugyan egyházi pályát futott be, de életét mégis a tudományoknak szentelte, legalább is addig, amíg engedték neki.

A nép egyszerű gyermekeként nem tanulhatott volna és így hatalmas tehetsége parlagon hevert volna, ha nem igazodik a mindent átfogó Egyház hatalmához és a legcsekélyebb kételyt is mutatta volna, pedig bizonyosan fittyet hányt a kétezer éves dogmáknak, minden tette, lélegzete a tudományban összpontosul és soha, semmilyen kapcsolódásról nem tanított ami a vallási dogmákhoz vezetett volna.

Nem tudhatjuk, hogy a történelem folyamán ki hogyan vélekedett valójában, mindazok akik az egyházi tanításokon túllépve a tudomány felé is kacsintgattak, eleve gyanúba estek és gyakran az orrukra koppintottak, mint akár Galileinek, akit csak azért nem égetett meg az inkvizíció, mert hallatlan tekintélye volt a munkásságából és ezt műveltebb egyházi személyek is értékelték, de számtalan kisebb formátumú gondolkodó nem tudott olyan jól egyensúlyozni a haladás és a maradiság kötéltáncán és ledarálta a mindent uraló Egyház.

57%-os megint a Taxil fan... Elolvastad már Umberto Eco Prágai temető című könyvét? Az konkrétan ezt a problémát írja le. Bár történelmi regény, de egy kicsit jobban rávilágít a Taxil-ügy lényegére, mint amit te beleképzelsz. Taxil konkrétan egy ügyes szélhámos volt, elég sok ilyen élt még rajta kívül...

"A reneszánsz idején magánszorgalomból néhány egyházi személy, aki nem volt elvakult fanatikus"

A reneszánsz idején mondhatni sikk volt a tudománnyal foglalkozni. Nem néhány egyházi személy foglalkozott vele, hanem magas egyházi körökben mindenki. Kifejezetten a csillagászat volt egy népszerű terület. A műveltség egyik fokmérője volt, hogy ki mennyire jártas a természettudományokban. Ciki volt, aki nem értett hozzá.

Ami meg Jedlik Ányost illeti: ezt a beszédét dékánként mondta az egyetem, tanévnyitóján, nyilván kiemeli a tudomány fontosságát. Átlagos négytelkes jobbágycsaládból származott, amelyik nem volt szegény. A faluban pl. kápolnát építtettek. Jedlik Ányos életrajzi könyve itt olvasható, a 15-16. oldalon cáfolja azt, amit leírtál: [link]

De egyébként ekkor azért már nem volt kötelező egyházi pályára menni, hogy legyél valaki... 19. század már, basszus, nem a 12...

Ajánlom Jedlik Ányos egy másik gondolatát is:

"Szóval a természettan egy olyan képet tart előnkbe, melynek minden pontjában a Mindenhatóság, végtelen bölcsesség, és jóság nyomdokaira bukkanunk, és így közvetve az ok és okozat elvnél fogva meggyőződünk, ha máshonnan nem tudnánk is, hogy létezik, sőt létezni kell egy lénynek, mely a roppant természetet alkotta, azt folytonosan fentartja, és általa isteni tulajdonítmányait dicsőiti; mert isteni méltóságának bélyegét a legkisebb por szemre is rányomva találjuk." (Dékáni tanévnyitó beszéd, 1846 - egyébként ez is ugyanabból a beszédből van, amiből már kiragadtál egy idézetet a tudomány fontosságáról)