Aki eltért a keresztény egyháztól, esetleg a hitét is elvesztette, hogyan/miért történt?

#10-es

Ne általánosítsunk! Vannak kivételek tedd hozzá!

Időpont ma 17:13

XXI. század, hahó! Bizonyítsd, hogy bűnös vagyok. Ártatlanság vélelme mond neked valamit? F#szfej. Pfej.

Reformàtusnak lettem keresztelve de a családból egyedül nagymamám tanított a vallásra/imádkozásra. Édesanyám jehova tanúja. Mint minden kisgyereket, engem is érdekelt, hogy honnan jövünk, kik vagyunk, mi a célunk és ha tőlük kérdeztem minden válasz a biblia volt. 12-14 éves korom között neki is álltam felgöngyölíteni azt, az értelmes válasz híjján de inkább sokkolva lettem mint megvilágosodva. Gyerek voltam, kiálltam a hitem mellett az ateista bátyámmal szemben is amikor beszélgettünk róla. A vallás után a kontra behatás pedig tőle ért, rengeteg tudományos film és érvelős beszélgetés után. A biblia tanulmányozós időszakom után felhagytam ezekkel a dolgokkal és nem foglalkoztam semmi ilyesmivel. Olyan 15-16 voltam, mikor megint elkezdett érdekelni, hála édesanyám újraébredő hitbuzgóságának és sok-sok olvasás, kutatás után már keserves időpazarlásként éltem meg a gyülekezetbe járást. Még két év múlva pedig (mégtöbb olvasás és kutakodás után) már károsnak ítéltem a vallást.

Nehéz volt átlendülni a vallás elhagyása utáni ürességen. Kicsit olyan volt, mint mikor meglátod a szüleid hibáit és csalódott & dühös vagy.

Aztán magot vetett bennem az önismeretre való éhség. Elkezdtem pszihológiai és táplálkozási könyveket olvasni, kezdem kapizsgálni, hogy legyen tartalmas és szép életem.

Kb ennyi a történetem a hitemmel kapcsolatban.

Végezetül annyit, hogy az, hogy valaki nem hisz istenben nem kell, hogy azt jelentse, hogy egy megkeseredett, elveszett lélek

Melyik egyház?

Bár felesleges is megkérdezni, mert a mi papunk is Savonarola. Talán kezdj el máshova járni.