A feltámadás után el lesz törölve a szabad akarat?

Ritka eset, hogy egyetértek Titus Pulloval, de most kivételesen teljesen egy véleményen vagyunk.

Azt mindenki beláthatja, hogy egy pedofilnak, vagy egy homoszexuálisnak nehéz dolga lehet, mert olyan késztetést érez, aminek nehéz ellenállni, nyilván akinek nincsenek ilyen vágyai az nem is értheti, csak elítélni tudja és ez rám is vonatkozik, de mondok is jobb példát, haragra mindenki gerjedt már, ilyenkor nem is jó azt teljesen magunkba fojtani. A felgyülemlett stressz rendkívül káros lehet, agyvérzése lehet, vagy népiesen megütheti a guta az illetőt, de azért szabad folyást engedni a haragnak mégsem célszerű, meg általában törvényellenes, bűnös cselekedethez vezethet.

Hirtelen felindulás érthetővé tehet sok bűncselekményt, amelyek büntetése ettől ugyan nem maradhat el, de tényleg az a jobb, aki vérmérsékletétől fogva hajlamos az ilyen dühkitörésekre, az megtanulja kezelni, káromkodjon inkább, vagy számoljon tízig, vegyen nagy levegőket és sorolhatnám.

Jobb, ha előre begyakorolja a mechanizmust, amikor képtelen racionálisan gondolkodni, vagy szabad, vagy nem szabad akaratból cselekedni, mert az indulatai elhomályosítják a józanságát.

Nem is olyan könnyű ez, például szerelmes is lehet valaki rosszféle nőszemélybe, aztán csak kihasználják, becsapják, rászedik, mert érzelmei miatt elvakultan áll hozzá a helyzethez és józanságot csak akkor szerezhet, ha kiábrándul, akkor lesz igazán szabad az akarata, a döntési képessége.

Szabad akarathoz Szent Tamástól egy pár gondolat:

"(...)

Az akarat első tevékenységét kiváltó és az ész első tevékenységét motiváló mozgatásnak olyan jellegűnek kell lennie, hogy az akarat és az ész számára valamennyi részleges akarás és ismeret lehetősége nyitott maradjon. Ilyen mozgatásra csak a végtelen lét, vagyis az egyetemesen igaz és a legfőbb jó egysége képes. Ezért mondja Aquinói Tamás, hogy az akarat és az ész első mozgatója Isten (De malo q. 6 a. un.). Az isteni mozgatás nem rombolja le az emberi szellem autonómiáját, mert a "cselekvés a szenvedőben van" elv értelmében az isteni tevékenység bizonyos mértékig az akarat és az ész saját tevékenységévé válik (vö. I-II q. 57 a. 5 ad 1).

Az akarat első tevékenységét kiváltó isteni mozgatás abban áll, hogy Isten állandóan önmaga felé, azaz a végtelen jó irányába feszíti az akaratot. Az akaratnak ez az előrenyomulása virtuális mindaddig, amíg valamilyen tárgy meg nem jelenik a tudatban. Ekkor az akarat az eredeti feszítés erejében második megvalósulásba kerül, és közben részleges motiválást kap a megjelenő tárgy részéről. Ezen a ponton az akarat mozgása akaratlagossá, azaz megismerést követő irányulássá válik, és itt nyílik meg a szabad választás lehetősége: minthogy az akarat csak az egyetemes jóra irányul szükségszerűen, a részleges jó elfogadása vagy elutasítása egyaránt módjában áll. Isten azáltal mozgatja az akaratot, hogy állandóan a szabad akarás lehetőségét nyújtja neki (vö. I q. 83 a. 1 ad 3).

(...)"