Jézus most maga az isten fia vagy ő maga az isten?

Az ige, cselekvést kifejező szó.

Isten az eredeti szándékát, Jézus tettei által fogja véghez vinni. Jézusnak szerepet adott, ahogy Máriának, vagy bármely más hűséges teremtményének, még sem lettek egyek Istennel. Mindenkinek aki szereti Istent, cselekvő aktív résztvevője Isten elhatározásában.

Jézusnak az a szerep jutott, hogy tisztázza Atyját a rágalmak alól, és meghaljon azokért, akik méltóak az örök életre. Isten nem halhat meg. Ezen kívül ember által jött be a halál, és azt nem Isten halála váltja meg, hanem egy másik, Ádámmal egyenértékű tökéletes ember.

Az, hogy Jézus által lesz igenné az elhatározása, még nem tette egyenrangú Istenné az Atyjával, mindössze Ő jelentkezett elvégezni ezt a feladatot.

Ha Jézus Istenként halt volna meg, akkor máris sántít a dolog két okból is.

Isten nem lehet halandó, soha nem is válhat azzá, más részt akkor Ádám is Isten volt? Mert Isten halt meg Istenért, hogy megváltsa az Istentől származott Isteneit.

(Róma 5:18, 19) . . .amint e g y vétség következménye mindenfajta ember számára elítélés volt, ugyanúgy e g y megigazulást hozó cselekedet eredménye is mindenfajta ember számára az ő igazságossá nyilvánításuk az életre. 19 Mert mint ahogy az egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, ugyanúgy az egynek engedelmessége által is sokan igazságossá fognak válni.

Azért az érdekes, hogy bár Sátánnak nagy része van a háromság dogmájának kialakulásában, valahogy még sem mondta, vagy jelentette ki soha, hogy Jehova egy háromság része.

(Máté 4:3) . . .„Ha Isten fia vagy,. . .(Máté 4:6) . . .vesd le magadat; mert meg van írva: »Parancsot ad felőled angyalainak, és tenyerükön fognak hordozni, hogy soha ne üsd kőbe a lábad.«. . .

Jézus ember volt és meghalt volna ha leugrik. Ki az aki parancsot adott volna az angyaloknak, hogy a Fia ne szenvedjen maradandó kárt? Ha egy testben három személy van. Vajon Jézus saját magához maradt Hűséges,

(Lukács 4:6, 7) 6 és ezt mondta neki az Ördög: „Neked adom mindezt a hatalmat és ezek dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek csak akarom. 7 Ha azért imádatot mutatsz be előttem, mind a tiéd lesz.”

Sátán kitől kapta ezt a hatalmat? Jézustól? Aki épen meghalni készült? S amikor meghalt, Istennek hiányzott a Fiúi személyisége? ajjaj.....

Pedig annyira egyszerű, Nem Isten bonyolítja, hanem az emberek. Mivel némelyek annyira túl misztifikálják az élet forrását, hogy zavaros dolgokat mondanak, amiről azt gondolják, hogy azért nem lehet megérteni, mert nem emberi.

Isten nem három személyű hanem egy. Soha nem is volt három. Mielőtt a fiát létrehozta volna, szépen megvolt magában, semmiben nem szenvedett hiányt. Arról nem is beszélve, hogy ha már az alkotásról beszélünk, egyetlen egyről mondja az írás, hogy öröktől fogva van, vagy is nincs kezdete. Plusz akik a szent szellemet, vagy lelket is személynek gondolják, érdekes módon nem veszik észre, hogy annak létrejöttéről, vagy alakulásáról, nem is esik soha szó, mint Jézus esetében.

Mindamellett, Jézus soha nem említi bizonyos fontosnak számító dolgoknál, a szellemet, mint ha harmadik személy nem is létezne.

Például, vegyük a János 17:3.

(János 17:3) 3 Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.

Jézus itt határozottan kijelenti, hogy az örök élet egyik feltétele, az egyedüli Isten megismerése. A szent szellemet nem kell ismerni? Miért?

Ráadásul, itt egyedülinek nevezi, vagy is nem több személyűnek. Majd folytatja a felsorolást, magával:

"és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról. "

Ebből látszik, hogy Isten aki egyedüli, elküldte a fiát, és nem saját személyének egy másik vonását. Hanem mint egy külön gondolkodással, élettel rendelkező élő személyt.

ez abból is kitűnik, hogy Jézus mindig azt mondta, hogy nincsenek saját magán akciói, hanem az Atyja, az egyedüli Isten elhatározását, és gondolatait valósítja meg.

(János 5:30) . . .mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

Vajon miért tulajdonít az Atyjának nagyobb dolgokat, ha egyenrangú Isteni felek? És hol van a szent szellem, vagy szent lélek? Neki nincs akarata Mint harmadik személynek? Ilyen esetekben nem megalázó kihagyni egy személyt az Isteni mivoltjából?

azután ott van ez a vers, amit direkt a Károlyi Bibliából idézek:

1Mózes 1:3 "és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

Itt nem azt olvassuk, hogy Isten és a lélek, hanem azt, hogy Isten lelke.

Más szóval, ez nyelvtanilag is azt mutatja, hogy Istenhez tartozó a lélek, vagy szellem, Ő rendelkezik ezzel, és nem egy külön álló személy. De hol van a Fiú?

Itt megfeledkeztek Jézusról?

Károlyi Biblia:

1Mózes 6:3 Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben,

(1Mózes 6:3) . . .„Ne működjék szellemem időtlen időkig az emberen, . . .

Ha Isten szelleme, vagy lelke, személy, akkor kiveszi az emberből a személyét, hogy ne legyen benne?

(1Mózes 6:3) . . .Napjai ezért százhúsz évet tegyenek ki.”

A folytatásban azt írja, hogy ne éljen az ember örökké, ezért veszi ki.

Vagy is Isten az egyik személyét, több részre osztva beleteszi az emberekbe, egy időre?

Vagy ami valójában, hogy Istennek ez az éltető ereje, amivel alkot, létrehoz, amiből ad, és nem személy.

Érdemes ezeken elgondolkodni.

*Az ige, cselekvést kifejező szó.

Kivéve, ha sz adott mondatban nagybetűvel írjuk.Pl Ige

Szia

Ján 17:3, Kár.: Jézus így imádkozott Atyjához: „ Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent [„az egyetlen igaz Istent”, Csia], és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Figyeld meg, hogy Jézus nem magát, hanem égi Atyját nevezte ’egyedül igaz Istennek’.)

Ján 20:17, ÚRB: „Jézus ezt mondta neki [Mária Magdalénának]: »Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.«” (A feltámasztott Jézusnak tehát az Atya éppúgy Isten volt, mint Mária Magdalénának. Érdekes módon egyetlen olyan írásszöveg sincs, amelyben az Atya a Fiút „én Istenemnek” nevezi.)

Bizonyítja-e a János 1:1 azt, hogy Jézus az Isten?

Ján 1:1, Kár.: „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge [a Kat., ÚRB, B.—D., KNB, Káldi szintén].” A Kecsk., 1931 így fogalmaz: „isten volt az íge.” Az ÚV ezt írja: „a Szó isten volt.”

Mit látnak ezek a fordítók a görög szövegben, amiért néhányan közülük ezt a részt nem úgy fordítják le, hogy „Isten vala az Íge”? Az első the·oszʹ (Isten) előtt határozott névelő áll, a második előtt viszont nem. A névelős szerkezetben lévő főnév egyénre, személyre utal, míg az ige előtt álló, egyes számú, névelő nélkül használt főnévi állítmánykiegészítő (amely a görög nyelvű mondatszerkesztésben van) valakinek a tulajdonságára utal. A szövegnek tehát nem az az értelme, hogy az Ige (Jézus) azonos Istennel, akinél volt, hanem azt fejezi ki, hogy az Ige isteni természetű, isteni lény, egy isten. (Lásd még az ÚV 5. függelékét az 1821—2. oldalon.)

Mire gondolt János apostol a János 1:1 leírásakor? Arra, hogy Jézus maga az Isten, vagy hogy Jézus az Atyával együtt egy Isten? Ugyanezen fejezet 18. versében János ezt írta: „ Az Istent soha senki [„e g y ember sem”, ÚV] nem látta; az egyszülött Fiú [„egyszülött isten”, ÚV], a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt” (Kár.). Látta-e ember Jézus Krisztust, a Fiút? Természetesen! Akkor vajon azt mondta János Jézusról, hogy ő az Isten? Nyilvánvalóan nem. János azt írta összefoglalóan evangéliumának vége felé: „Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus [nem Isten, hanem], az Istennek Fia” (Ján 20:31, Kár.).

Az a tény, hogy Jézusnak imádatot mutatnak be, bizonyítja-e azt, hogy ő az Isten?

A Kár., Kat., ÚRB, B.—D. és KNB szerint a Héberek 1:6-ban az angyalok parancsot kapnak arra, hogy „imádják” Jézust. Az ÚV ezt írja: ’hódoljanak neki.’ A Máté 14:33-ban a Káldi és a Szep. szerint azt olvashatjuk Jézus tanítványairól, hogy „imádják” Jézust; más fordítások azt mondják, hogy „leborultak előtte” (ÚRB, KNB, Czegl., Kecsk., G.—K., Rav.); „eléje borultak” (Csia); „hódoltak neki” (ÚV).

Az Ógörög—magyar szótár szerint az „imádni” formában visszaadott görög pro·szkü·neʹó szó jelentése: „leborul és a földet csókolja; leborulva hódol, térdreborulva tisztel, imád, üdvözöl” (Budapest, 1984, Soltész Ferenc, Szinyei Endre, 571. o.). Ezt a szót találjuk a Máté 14:33-ban, amely leírja, hogyan viselkedtek Jézussal a tanítványai; a Héberek 1:6-ban, amely azt mutatja meg, mit tesznek Jézus irányába az angyalok; a görög Septuaginta fordításban az 1Mózes 22:5-ben annak leírásaként, hogyan viselkedett Ábrahám Jehova előtt; az 1Mózes 23:7-ben annak leírásaként, hogy mit tett Ábrahám, midőn a kor szokása szerint üzletfelekhez illően tárgyalt emberekkel; és az 1Királyok 1:23-ban a Septuaginta szerint annak leírásként, hogyan járult Nátán próféta Dávid király elé.

A Máté 4:10-ben (ÚRB) Jézus ezt mondta: „ Az Urat, a te Istenedet imádd [a pro·szkü·neʹó szóból ered], és csak neki szolgálj!” (Jézus itt nyilvánvalóan az 5Mózes 6:13-at idézte, és ebben a versben Isten neve, a tetragram olvasható.) Ezzel összhangban meg kell értenünk, hogy a pro·szkü·neʹó itt olyan szívállapottal és gondolkodással párosul, amit csak Isten felé nyilváníthatunk ki.

Azt bizonyítják-e Jézus csodái, hogy ő az Isten?

Csel 10:34, 38, ÚRB: „Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: ». . . A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele«.” (Péter tehát nem arra következtetett az általa megfigyelt csodákból, hogy Jézus volt az Isten, hanem arra, hogy Isten Jézussal volt. Vesd össze: Máté 16:16, 17.)

Ján 20:30, 31, ÚRB: „Sok más jelt [„csodát”, Raff., Maszny.] is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jézus csodái alapján tehát az a helyes következtetés, hogy ő „a Krisztus”, vagyis a Messiás, „az Isten Fia”. Az „Isten Fia” és a „Fiúisten” kifejezések között óriási különbség van!)

A keresztény kor előtt élt próféták, például Illés és Elizeus hasonló csodákat tettek, mint Jézus. Ez azonban semmiképpen sem bizonyítja azt, hogy őket Istennek lehet nevezni.