A Bibiláról honnan tudjuk, hogy ami benne van, az igaz, és nem tündérmese?

A Mátyás király meséit túlzó példaként hoztam elő. Amit mondani akartam az az, hogy attól, hogy egy könyvben szerepelnek megtörtént események az még nem jelenti azt, hogy a könyv mondanivalója is igaz. Ebből a szempontból tökmindegy, hogy Jézus halála után 50-100-200 évvel írták.

Más szóval: ha kiragadod a Biblia 1%-át, hogy "dehát ez aztán tényleg megtörtént, a történészek is egyetértenek ezzel" az nem jelenti, hogy a maradék 99% igaz lenne. A százalékokat szintén példaként írtam.

Akkor had irjak egy peldat.

19. sz-i etnografiai kutatasok es a keleti nyelvek megismerese utan valt vilagossa, hogy szinte az osszes nep hagyomanyanak resze a vizozon.

"A százalékokat szintén példaként írtam."

Megtisztelhetnél minket valósabb példákkal is... Mert az 1% is túlzás, ahogy írtad, kezdve ott, hogy a négy evangéliumot is elsődleges írott forrásként tartja számon a történettudomány.

Viszont arra a kérdésre még várom a választ, hogy akkor milyen forrásokat tartanál igaznak is. A Biblia nem az, vallási hülyeség, és attól még, hogy igazolható a történelmileg egy jó része, még a mondanivaló maga hülyeség. Értettem. Milyen művet tartanál akkor hitelesebbnek?

Hozzáteszem, hogy nyilván senki nem várja el tőled, hogy fogadd el a Bibliát igaznak. Hiszen ilyen alapon semmi nem valós (csak mondjuk az, amit a két szemeddel látsz), bármit meg lehet cáfolni és semmire sem lehet elég bizonyítékot hozni. Én úgy gondolom, hogy a szerzők hitelessége miatt igaz. De amíg ez nekem bizonyító erő, addig nálad nem feltétlen.

@15: ha az Evangéliumot hülyeségnek és megbízhatatlannak tartod, akkor nyilván ugyanezt mondod az egész ismert ókori történelemről is.

Jézus az írások szerint nem egyszerűen "a levegőben lóg". Pontosan meghatározott helyen, időben, politikai-vallási-kulturális környezetben és miliőben van elhelyezve. Ez teljesen megegyezik az egyéb forrásokból ismerteknek. Helyek, emberek, események: minden pontosan van megemlítve. És nem foghatjuk a vakhitre: sok adat nem hívő, a Bibliával szemben igen kritikus emberek kutatásainak eredménye. Ismert példa Quirinius, aki a Bibliában is meg van említveb mint kormányzó -holott a római források szerint itt több éves eltérés mutatkozott. Vagy Pilátus, akit más forrásokból sokáig nem ismertünk. Aztán az ankarai Augustus-oszlop feliratai megerősítették az evangélistákat...

Tírusz pusztulásának próféciáját is csak akkor értették meg, amikor a régészet segítségével rekonstruáni lehetett az eseményeket, ami szóról szóra megegyezik a próféta által előre megjövendöltekkel (mielőtt a szokásos kifogás jönne: van olyan fennmaradt töredék a kérdéses szövegből, amely a város lerombolása előtt keletkezett, tehát nem utólagos leírás).

Ezek mind alátámasztják a Biblia egyes részeinek hitelességét -és természetesen ezek csak kiragadott példák.

Vannak olyan leírások, melyeknek sokáig nem ismertük az értelmét, csak a modern tudomány által tudjuk, mi szerepel benne.

Egyes esetekben talán még maga a szerző sem tudta...

Temészetesen mindez csak a konkrét történeti írásokra vonatkozik. A sokszor kritizált és sokféleképpen értelmezett Teremtés könyve (vagy Mózes 1. könyve) nem ilyen. Ez már a leírásakor is történelem volt -kb. az a kategória, mint a középkori magyar krónikák és gesták. A kronológiai hitelességet nehéz számonkérni rajta -de azért a honfoglalás, vérszerződés történetét nagy vonalakban ma is az említett krónikákban leírtaknak megfelelően ismerjük. A zsidók esetében még hozzájön az, hogy nem egy-két évszázaddal hanem egy nagyságrenddel nagyobb idő telt el a lejegyzéséig; ennek megfelelően kell viszonyulni a hitelességéhez.

Vagyis értelmes, gondolkodó ember -ateista vagy hívő- nem jelentheti ki, hogy a Biblia egyszerű tündérmese. Akárhogy nézzük, az ókori közelkeleti történelem legfontosabb forrásáról van szó -sok esetben az egyetlenről- amelynek több adatát más források is igazolják. Ez már mindenképpen azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül...

"Vagyis értelmes, gondolkodó ember -ateista vagy hívő- nem jelentheti ki, hogy a Biblia egyszerű tündérmese. Akárhogy nézzük, az ókori közelkeleti történelem legfontosabb forrásáról van szó -sok esetben az egyetlenről- amelynek több adatát más források is igazolják. Ez már mindenképpen azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül..."

Így van, ráadásul nagy részét a római katolikus egyház betiltotta. (lásd: apokrifek)

@17: a római katolikus egyház nem tiltott be semmit. Az apokrifeket föleg nem, mivel azok nem a Biblia részei. Nagy részük jó pár évszázaddal későbbi mű; nagyrészt pszeudoepigráf és gnosztikus írások.

De ettől eltekintve a római egyház nehezen tilthatná be a fennhatóságán kívül eső területeken használt, általa ismeretlen kopt, szír, örmény, stb. nyelven írt szövegeket, föleg a bibliai könyveket, melyek megegyeznek az ismert görög és latin írásokkal. Ha a római katolikus egyház valamit is be akart volna tiltani, akkor azt a létrejötte előtt kellett volna megtennie...

Az apokrifeket pedig még jóval a megírásuk előtt. Remélem a nagy tudományellenességed odáig már nem terjed, hogy időutazást feltételezz a koraközépkori egyházban?

"Remélem a nagy tudományellenességed odáig már nem terjed, hogy időutazást feltételezz a koraközépkori egyházban?"

Vannak olyan (létező) iratok, amelyeket a római katolikus egyház a mai napig nem ismer el a Biblia részeként, de számos más egyházban benne van a Bibliában pl. Ádám apokalipszise. Az apokrif iratokat nem véletlenül nem ismeri el az egyház a Biblia részeként, hiszen veszélyeztetné a 2 ezer év alatt felépített szilárd meggyőződést az emberekben. Pont az egyháznak ne lenne hatalma erre? Ugyan már...