Erre mi a magyarázat?

Induljunk ki abból, hogy Isten szeretetből megteremtette az embert, és szeretné hogy mindannyian higgyünk benne! Tehát olyan troll kommenteket nem kérnék, hogy Isten nem is létezik, és hasonlók!

Szóval, azt tudjuk, hogy a hit nem döntés kérdése. Ha számomra nonszensz például Noé története, vagy Mohamed reformációja, akkor mondhatnám én hogy mától milyen hihtű keresztény/muszlim leszek, attól még ugyanúgy nem hinnék őszintén benne.

Másrészt pedig senki nem születik vallásosnak, tehát az embernek élete során kell eljutnia odáig, hogy hinni kezdjen valamiben.

Erre viszont nem vagyunk egyformán fogékonyak. Van aki jobban, van aki kevésbé hiszékeny. Van akinek egyszer akad egy megérzése valamivel kapcsolatban, és abban máris egyfajta isteni útmutatást vél felfedezni. Más meg, ahogy mondani szokás, a hiszem ha látom típus, aki jelleméből fakadóan nem tudja komolyan venni egyetlen isten létét sem, amíg az nem bizonyítja neki, hogy létezik.

Na most egy ilyen ember nyilvánvalóan nem kér Krisztus megváltásából, hisz eleve nem is képes komolyan venni ezt az egészet. Ez így a gyakorlatban azt jelenti, hogy vannak emberek, akik önhibájukon kívül mindenképp a kárhozatra jutnak, mert olyannak születtek, hogy az egyetlen mentőövükről nem is képesek hinni, hogy létezik.

A kérdésem, hogy ez végül is hogy egyeztethető össze a keresztény szemlélettel? Aki hallott a megváltásról, csak nem hisz benne, az tényleg mindenképp pokolra kerül? Ha igen, van-e rá valami magyarázat, miért teremtette Isten olyannak az embert, hogy egyeseknek már alapból lehetősége se legyen az üdvözülésre?